The Heart Wants What It Wants [Befejezett]

Chapter 30

Az évek során rengetegszer találkoztam sajnos a halállal és a gyásszal. Így pontosan felismerem, ha valaki elveszíti egy szerettét. Ijedten néztem Margaretre. Luke hirtelen megszorította a kezem.
- Mi történt?! - kérdezte Luke folytott hangon.
- Én... Én... Ó istenkém. - fakadt sírva.
- De mi az nagyi? Mi történt?!
- Beau...
- Mi van vele? Jól van?
- És Camille...
- Hagyja királynő majd én.. - lépett oda James.
- Ne. Nekem-m kell.
Luke egyre erősebben szorította a kezem. Úgy éreztem én is,hogy minden egy pillanat alatt esik szét körülöttem.
- Balesetet szenvedtek. Camille drágám... Meg..meghalt. Beau kómában fekszik és azt mondják az orvosok,hogy elég kritikus állapotban van. - sírt Margaret és Luke nyakába borult. Még így sem engedte el a kezem,ha lehet még szorosabban fogta. Ez nem lehet. Beau és Camille...ők... Nekem is könnyek gyűltek a szemembe. Úgy döntöttem magukra hagyom a két uralkodót. Ők több mindent vesztettek el. Nem érzem magam jelen helyzetben ideillőnek. De ahogy próbáltam kiszedni a kezem Luke üres félkezével odahúzott magukhoz és a fülembe suttogta,hogy csak én halljam:
- Ne menj. Szükségem van rád.
Így álltunk mindhárman fogalmam sincs meddig,míg már senkinek nem maradt könnye, amit kiereszthetne.
- Be akarok menni a kórházba. - szipogta Luke.
- Mindenképp. De még otthon is vannak elint...
- Majd én megcsinálom. - ajánlottam föl.
- Biztos meg tudod? Nem csináltál még ilyet..
- Azt hiszem valamikor el kell kezdeni. - mosolyogtam keserűen. - Menj Luke! Utána én is megyek. - szorítottam meg a kezét.
Ezután az események kezdtek összefolyni. Tájékoztatók követték egymást és mire mindent befejeztem már hulla vagyok. Még egy kicsit merengtem a sötét és üres konyhában Jamesre várva, amikor Jai toppant be. Semmivel nem nézett ki jobban, mint én. Borzasztóan fárasztó volt és főleg egy ilyen helyzetben.
- Hogy vagy? - kérdeztem.
- Ezt nekem kellett volna kérdeznem. - ült le velem szemben. Kérdőn néztem rá. - Te voltál ennek fejében még egy kazal tájékoztatón.
- Sajnálom. - komolyodtam el.
- Ne tedd, én örülök, hogy most nem nekem kellett. Nem hiszem, hogy képes lettem volna rá.
Megszorítottam a kezét. Szörnyű lehetett elveszíteni ennyi mindenkit ilyen fiatalon..
- Hát itt vannak! - futott be James. - Induljunk gyorsan-gyorsan!
- Hol van a drágalátos feleséged? - kérdeztem Jait.
- Párizsi útját nem mondhatta már le..- forgatta a szemeit.
- Jézusom... - eddig is utáltam azt a lányt, de hogy még ilyenkor is így viselkedik...
- Mondanom kell nektek valamit. - szorította James erősebben a kormányt.
- Mit? - kérdeztük egyszerre.
- Még csak gyanú, egy igen valószínű gyanú, de amíg be nem bizonyosodik nem szeretném a királynőnek és Lukenak felhozni,tudom,hogy őket ez rosszabbul érintené már, ha ez lehetséges..
- Mondja már!
- Én.. úgy néz ki a baleset mégsem egy egyszerű baleset volt. A királyt és a hercegnőt meggyilkolták.