Szerelem a pályán

³¹

A lakás romokban hevert. Amint ezt megláttam, rájöttem, hogy egy elég kellemetlen beszélgetés fog rám várni. A szoba közepén megpillantottam a tomboló és zokogó Vivit. Ez a látvány volt a legszívfacsaróbb számomra. A húgomként szeretem őt és nem kívántam számára ezt az érzést.

- Vivi- szóltam neki halkan, hogy észrevegye, hogy megérkeztem

- Noncsak, nocsak! A hazug, áruló ribanc is hazatért. Hogy tehetted ezt velem?-szemei szikrákat szórtak

- Te hogy nem vetted észre, hogy a kapcsolatotokban te csak a második vagy?

- Jajj kérlek! A kezdetektöl fogva irigy voltál rám

- Hallod te amit mondasz? Vivi én mindig a legjobbat akartam neked. Mindig melletted álltam. Ott voltam melletted, mikor Zsolti mindenki előtt dobott téged. Mikor Bruno és Zserbó egy ágyban hemperegtek. Én voltam a támaszod. Nem kenheted rám azt, hogy a barátod más lányok felé kacsintgatott.

- De te tudtad és egy árva szót nem szóltál róla. Sunyi módon eltitkoltad. Lehet, hogy nem hazudtál, de az is hazugságnak számít, ha nem mondod el az igazat

- Mégis hogyan közöltem volna veled? Szia Vivi, képzeld el most láttam a barátodat azzal a barátnőjével, aki nem te vagy. Te meg jól kiröhögtél volna és ugyanúgy egy álomvilágban ragadtál volna.

- De ez így a legrosszabb dolog volt, amit tehettél.

- Nem! Rávilágítottalak arra, hogy ez az egész egy illúzió, amit csak te akartál annyira. Te nem is szeretted Brunot, csak azt, hogy van valakid, aki sikeres és népszerű. Aki törődött veled. De ő egy 24 éves férfi, te pedig egy 16 éves lány. Ez nem tartott volna sokáig ígyse úgyse

- Rendkívül fontos ember vagy számomra Csenge, de te most teljesen a Bruno pártjára állsz. Hallod amiket közölsz velem? Neked hogy esne, ha eltitkolnám, hogy Ádám és xy lefeküdtek egymással?

- Vivi én csak fel akrtalak világosítani, hogy ez már nem a rózsaszín köd, amibe temetkeztél, hanem a való világ. Ébernek kell maradni, ha túl akarod élni

- Kapd be Csenge! És mist takarodj innen!- ez volt az utolsó mondta amit hozzám szólt.

Én bementem a szobámba és összeszedtem a holmimat és elcuccoltam Ádámhoz. Még sosem láttam ilyennek Vivit, de nem tudok mit kezdeni vele. Majd megbékél