Szerelem a pályán

40.

- Na még 10 perc, utána kaptok 2 percet.- fújta meg a sípot Marics. Ez az edzés egy rémálom. Büntetőköröket futunk. Már egy órája futunk. Akinek nem lesz meg a 100 kör, annak újra kell kezdenie az egészet. Ezt csináljuk már 2 órája.- Már akinek sikerül a feladat. A többi újrakezdi!

Nem vagyok benne biztos, hogy a közeledő akadémiai meccsünk miatt van a hajtás, vagy csak Marics rajtunk akarja kiélni a pszicho hajlamait. Lehet inkább mind a kettő.

Eközben már a 97-es körömhöz érek. A maradék erőmmel próbálok belehúzni, hogy kész legyek, mert különben már sose sikerülne. A többiek arcán ugyan olyan fájdalom van, mint az enyémen. Kivéve Francit, aki bekamuzott egy bokaficamot, ezért Vili bá TRX edzést tart neki. Nem tudom ki járt rosszabbul.

A 100-adik körben utánam még beérkezik Kira, Ádám, Máté és még rajtuk kívül egy páran. Vészesem fogy az idő amikor Kirisz és Vivi befut. 15 másodperc van hátra amikor mindenki azon imádlozik, hogy Zserbó is befusson, különben kezdhetjük az egészet előlről.

Épp hogy, de átlépi a célconalnak csúfolt velező vonalát, pontosan 2 másodperccel a sípszó előtt. Mindenki szívéről egy hatalmas teher esett le, de szerintem leginkább a Zserbójéról. Mosolya levakarhatatlan volt.

Az öltözőben hosszas tusolás és készülődés után végre elindultunk az első óránkra. A forduló közelettével beiltattak egy pár plusz edzést, ami azt jelenti, hogy minden reggel 6-tól, 7:30-ig erősítő és statisztikai képzésen veszünk részt.

- Olyan csodálatos lett minden. Le fog esni az álla mindenkinek mikor este meglátják, hogy mit alkottunk!- ujjongot Zserbó. Na igen, végre elérkeztünk a karnevaál éjszakájára, amin rengeteget dolgoztunk. Úgy kell elképzelni mintha egy falunap lenne. Nagyon király.

- Nekem igazából semmi kedvem hozzá.- ásítoztam, mire Kira megcsapkodott, hogy fejezzem be a negativitást- Most még a maradék kedvem is elment mindentől.

-Csenge! Muszáj lesz ezt abbahagynid. Kicsit lazíts, piálj, szedd fel az összes pasit, de ne keseregj két olyan fiú után, akik akkor sem ismernének fel egy szerető lányt, ha az orruk hegyén ráznád a kis picsudat.- mire a terem ajtóhoz értünk, Kira befejezte szónoklatát és leültünk a helyünkre. Dupla matek és egy fizika amit túl kellett ma élni, de én végig figurák kombinálásával foglalkoztam.

Suli után nálunk gyülekeztünk. A délután úgy telt, hogy jégkrémet zabáltam a kanapén Zserbóval, közben Kira meg Vivi valami ruhát keresett nekem amiben el tudom magam engedni. Proóbálkozni lehet.

- Ez lesz a tökéletes!- kiáltott fel Vivi, mire Zserbóval összerezzentünk

- Nekem van ilyen ruhám?- nézegettem a tűzvörös, testresimuló, csillogó ruhát, aminek mellrésze kicsit ki volt vágva.- Ha igen miért nem égéttem el?

- Ez az én ruhám és eszedbe ne jusson tűzre dobni, különben nem csak a ruha fog máglyán égni!- fenyített be Kira, mire védekezően felraktam a kezem.- Én is így gondoltam.

Ezután még Vivi hisszasan magyarázott arról, hogy muszáj kivasalnia a hajamat és hogy kölcsönadja a legélénkebb vörös rúzsát, sőt még ki is akart sminkelni, én meg beleegyeztem, mert nekem semmi kedvem nem lett volna hozzá.

- Na jó lányok, egyszerűen ragyogunk!- ujjongott Zserbó. Végignézve rajtunk ott voltam én vörösben pompázva, Zserbó éjfélkék színben csillogott, Vivi fekete ruhájában igazi bomba volt, csak úgy mint Kira ezüstös ruhájában. Úgy néztünk ki mintha ránk borítottak volna egy vödör csillámot.

- A ragyogás enyhe kifejezés.- nevettünk össze, majd elindultunk a rendezvényünkre. Biztos rengetegen jönnek, ami az iskolánknak rengeteg pénzt jelent, amit rászorulók segítségére költenek. Vagyis ezt mondták.

- A fiúk hányra jönnek?- pillantottam az órámra.

- Azt hiszem 8-ra jönnek, de 9-kor kezdenek.- mondta Vivi.

Már javában tartott a karnevál. Mi Zserbóval popcornt és vattacukrot árultunk. Én vállaltam be a popcornt, mert a vattacukor elkészítésében nem igazán jeleskedtem. Monotono adogattam a popcornt, majd vettem el a pénzt, mire Viviék sorra kerültek. Nyújtottam felé a popcornt amikor valaki a semmiből előjött és kikapta a kezemből a nasit. Mekkora tahó. Mikor megpillantottam az arcát azonabn lefagytam. Üvölteni akartam, de a hang a torkomon akadt.

- Ne foglalkozz vele, ő csak a bátyám.- forgatja meg a szemét Vivi.- Ne bámuljátok már! Na ezért nem engedem a baráti körömbe.- fújtat tovább, de én még mindig mem bírom levenni a szememet az elém táruló tökéletességről. Bár ezzel nem vagyok egyedül, hisz a nem single barátnőim is ugyanazzal az arckifejezéssel merednek a fiúra. Ovis korom óta ismerem Vivit, de nem hiszem el hogy sosem említett egy szót sem a bátyja létezéséről. Még egyszer összenéztem vele, de bár ne tettem volna. Rámkacsintott, majd a pattogatott nyalámsággal tova sétált, én meg megsemmisülve álltam a pult mögött, miközben az arcom árnyalata egyre inkább tükrözte a ruhám színét.