Szerelem a pályán

38.

~~~~~~~~~~~~~~~Csenge szemszöge~~~~~~~~

Új nap, új remény. Ezzel a gondolattal keltem ki az ágyikóm mélyéből.

Egy kemény nap elé állunk, hiszen már csak 2 napunk van a karneválig, aminek semmi értelme nincs ha engem kérdeztek. Az igazgatóság  ötlete volt, hogy a végzősök búcsúzása vidám keretek között történjen. Igaz, még van vagy fél év, de nem baj. Minél több hülyeséget találnak ki, annál jobb.

Tegnap volt időm hajat mosni, ezért leengedtem, sőt még kicsit be is göndörítettem. És kivételesen tusvonalat is húztam. Mi lett velem? Valamint fekete, rövidujjús ruhát vettem fel, ami nem mellesleg utoljára nyáron volt rajtam. És egy farmerkabát.

Suliba menet minden rendben ment. Gyalog mentem, mert Vivit Brúnó vitte, én meg még nem álltam készen, hogy újra együtt lássam őket a történtek után. Támogatom meg minden, de a megbocsájtáshoz idő kell.

Vajon mi lesz ha belépek a terembe? Elrontom a hangulatot? Mindenki utálni fog, mert nem fogadtam vissza? Talán jobb is így. Talán rossz dolognak kellett történnie egy jó időszakban, hogy végre újra önmagam legyek. Ez így volt jó.

- Sziasztok!- köszöntem mikor beléptem a terembe, majd egyből Viviéket kerestem. Akik Krisztiánnal voltak. Aki pedig Ádámmal. Szuper.

Nem volt kedvem odamenni, ezért leültem a helyemre és telefonozni kezdtem. Nyilván nem tilthatom meg nekik, hogy vele legyenek, hisz attól függetlenül barátok maradtunk, hogy szakítottam vele. Igazából ha így nézzük az egészet én nem adtam még egy esélyt ennek. Hiba volt? Lehet. De akkor id az ém döntésem, száradjon az én lelkemen.

Mindegy is, ugyanis csengetésig nem volt túl sok idő, addig is megpróbáltam elfoglalni magam. De csak próbáltam. Mert Csicska és bandája úgy gondolta megzavarja az én kis foglalatosságom.

- Nocsak nocsak, kit látnak szemeim? Már te is bedugtad a lotyó seggecskédet az iskolába?- találtam szembe magam Francival, aki a szokásos kurvás megjelenéséhez ragaszkodott.

- Tudom, hogy jó a seggem, nem kell hangoztatni. De mégis mióta vagyok én a lotyó? Azelőtt vagy azután lettem az, hogy megcsókoltad a barátomat mindenki szeme láttár- álltam a tekintetét, majd hirtelen mosolyra húzódott a szájára- Valami vicceset mondtam?

- Azóta már az én barátom.- mondta büszkén ém pedig köpni-nyelni nem tudtam. Még Júdás sem volt ekkora áruló

- Gratulálok! Megérdemlitek egymást!- erőlettem egy mosolyt a számra, majd feloattantam a helyemről és a mosdó felé igyekeztem. Ebben egy bökkenő volt, beleütköztem egy izmos melkasba.

Az izmok tulajdonosát azonnal felismertem. A jóképű, szexi, beképzelt, pénzesszsák Mihállyal találtam szembe magam. És ekkor támadt egy ötletem.

- Csak nem sírsz, szépségem?- nézett rám komoly arccal, ami egy kicsit vicces volt, de jelen helyzetben nem tudtam nevetni. Elmeséltem neki minden egyes dolgot ami köztünk történt Ádámmal

- És most kijöttem a mosdóba, mert mások előtt nem lehetek gyenge. Soha. Mert kihasználják.- préseltem össze az ajkaimat.

- Mekkora egy szemétláda! Pedig egy ilyen főnyereményt, mint te elengedett egy  plasztik kurváért. Nem talál még egy ilyen lányt, mint te ha keres sem- mosolygott rám aranyosan, bennem pedig megmozdult valami. Hirtelen felindulásból közel húztam magamhoz a fiút, majd megcsókoltam.

Az idilli pillanat nem tartott sokáig, ugyani valaki megragadta Mihályt és a földre terítette. Bunyózni kezdtek, miattam. Hogy keveredek én mindig ilyenekbe?