²²

97 4 0
                                    

Év vége. Fél év telt el azóta, hogy átkerülünk a régi osztályunkba. Kiderült, hogy a Mekát bővítik is, ezért csak tizenegyedikben jöhetünk vissza. Pech

Vivivel most megyünk az évzáróra. Utána pedig felutazunk Pestre és ott töltjük az egész nyarat.

Vivivel nagyon kicsíptük magunkat, mert hát mégis csak egy évzáró. Vége a kilencedik osztálynak. Úgy érzem ezalatt az egy év alatt teljesen megváltoztam én is és nem csak az életem.

Mármint régen elég fárasztó voltam, hogy így fogalmazzak. Viszont szerintem jó hatással volt rám a MEKA.

Megkaptuk a bizonyítványt. Mindenből 5, és Vivi is. Bár ő most éppen telefonál a szerelmével és ilyenkor hozzá sem szabad szólni. Dúl a láv xd.

Most szállunk föl a vonatra. Huppsz , max hangerőn kezd el csörögni a telefonom. Ez csak is Ádám lehet

- Szia édes - néz rám a kamerából. Hűha. Öltöny volt rajta, haja be van igazítva, de mégis belelóg a szemébe egy-két kósza tincs. Hot...

- Szijaaaa-nyújtottam el a mondatom- Most száltunk fel a vonatra. Elénk jöttök?

-Ja. Csak még itt vagyok a Brunonál. Fifázunk

- De ez nem ér- jajjdult fel Vivi- Velem sosem játszik. Biztos fél, hogy leverem

- Álmodik a nyomor- halljuk meg Bruno hangját a háttérből

- Én is szeretlek- forgatja meg Vivi a szemét

- Jólvan Ádikám, szerintem majd felhívlak, ha végeztél. Puszi. Szeretlek

- Én jobban- küld egy puszit a levegőben, mire én kicsit felnevetek.

Vivivel éppen a fülesből hallgatjuk a kedvenc zenéit, mikor engem elnyom az álom

😴😴😴😴😴😴😴😴😴😴😴😴😴

Szerelem a pályánOù les histoires vivent. Découvrez maintenant