Szerelem a pályán

41

-Csenge! Csenge! Figyelsz rám?- szólongatott tovább Vivi, de még mindig megsemmisülve álltam a standunk mögött és bámúltam a fiú akkor már köddé vált nyomait. Ilyet utoljára akkor éreztem amikor..., nem is tudom éreztem e valaha ehhez foghatót. Kellett pár másodperc, hogy felébredjek a bódultból és újra a lányok és a vendégekre tudjak koncentrálni.

-Hm?- kérdeztem, mint aki nem tudja pontosan, hogy mi történt az imént, pedig tudtam, nagyon is jól tudtam

- Amíg te a nyáladat folyattad Vivusz bátyja után, kicsit hosszú lett a sor édesem.- lökte meg a vállamat Zserbó, én meg vettem a célzást, kimértem Vivinek és Kirának egy újabb adag popcornt, majd a többi vendéget is készségesen kiszolgáltam.

Az idő olyan gyorsan telt, hogy elérkeztünk a koncerthez. Mindenki a színpadhoz gyülekezett, nem tettünk másképp mi se, gyorsan a színpadhoz siettünk. Vivi és Kira beverekedte magát az első sorba, Zserbó valahol Krisztiánnal volt, én pedig magamra maradtam a tömegben. Egyedül. Nyilván rengetegen voltak körülöttem, mégis egyedül éreztem magam. Ahogy hallgattam a dalokat nem tudtam nem az elmúlt időre gondolni, hogy mennyi minden történt mióta ide kerültem. Már nem is a kézilabda volt a legfontosabb, annyira belemerültem a magánéleti problémáimba. Elmentem a pulthoz és csak annyit mondtam a púltosnak, hogy adjon valami erőset. Alapból nem feltétlenül szolgálhatna ki, de csak annyit mondtunk a srácnak, hogy a kicsik nem ihatnak alkoholt, a többieket kiszolgálhatja. A harmadik kör nemtudom mi után már kellően ellazultam ahhoz hogy visszatérjek a táncparkettre és táncoljak. Már kezdtem elkapni a ritmust amikor valaki megragadott hátulról. Izmos karja volt, ismerős mégis ismeretlen. Megfordultam, hogy jobban szemügyre vegyem támadómat. Szemtől szembe találtam magam vele. Egyszerűen tökéletes volt. Olyan pillanat volt, mint amikor meglátod és már csak a pillantásából érzed, hogy ő az igazi. Szerelmes lettem már csak a pillantásába, a szemébe, a mosolyába, ahogy rám nézett.A szívem egyre hevesebben vert, az agyamat elborította a köd, a gyomromban pillangók éledtek fel. Csak ő járt a fejemben.

- Kérsz még egy kört kicsi lány?- suttogta a fülembe, mire én hevesen bólogatva hagytam, hogy kézenfogva visszavezessen a pulthoz ahol kikérte az italt. Nem pontosan emlékszem hanyadik volt de már eléggé beütött. Bátorság öntött el majd a fiúhoz hajoltam. Pontosan tudtam ki ő. Vajon szabad lenne ez? Nem érdekelt, először csak egy csókot hintettem az arcára, majd ismét kézen fogva újra a tánctérre vezettem. Csipőm az ütemre kezdett el mozogni, élveztem a táncot. Vele. Egyszer ismét magához fordított, lehajolt a fülemhez.

- A barátod már biztos vár kicsi, jobb ha megkeresed.- mondta majd hátat fordítva nekem elindult kifelé a tömegből. Milyen barátom? Nem akartam veszni hagyni az ügyet, a csoklója után kaptam és magamhoz húztam egy csókra. Jó utána lehet nem csak egy csók volt, de mire reggel felébredtem a kanapén az egész csak egy álomnak tűnt.

                      ...........................................

Húha nagyon régen volt már rész, de mostmár igyekszek aktívabb lenni, valamit elekzdem javítani az eddig publikált részeket is
Puszi<3