Szerelem a pályán

36

Sokkolódva álltam ott. Életem első igazi szerelme megcsalt. Vagyis innen eléggé úgy tűnik. Már majdnem előtörtek a könnyeim, de vissza tudtam fogni magam. Ezt még az előző iskolámból hoztam, mert soha senki előtt nem lehettem gyenge. Aki gyenge az nem érheti el a céljait. És mikor idejöttem semmi nem volt fontosabb a kézilqbdánál. Azóta olyan mintha teljesen megváltoztam volna. Nem tudom hogy Ádám, vagy a lányok voltak rám ilyen hatással, de az biztos, hogy miután szakítunk, nem lehetek a régi önmagam.

- Ádám! Gyere, megyünk!- szóltam neki erőtlenül- Ezt pedig majd holnap megbeszéljük...

A klubb előtt Kira, Zserbó, Krisz és Spacc várt minket, akik azon röhögtek, hogy Kira és Zserbó a rúdon kezdtek el táncolni, majd találtak egy vizipisztolyt és azzal kezdtek el lovsolni random embereket. Normális esetben nyilván én is jókedvűen hozzászóltam volna a beszélgetéshez, de most nem tettem. Egyszerűen még a történtek hatása alatt állok.

Vivivel néma csendben sétáltunk haza. Neki nyilván rengeteg mondanivalója lett volna, de én nem voltam olyan állapotban, és ezt ő toszteoetben is tartotta.

Péntek estéről, szombat reggelre virradt a nap. Egy új nap. Bár ez így elég borzalmasan kezdődik.

Hajnalban keltem fel és egyszerűen nem bírtam visszaaludni. Nem mintha az éjjel folyamán annyit aludtam volna. Csak azon kattogtam, hogy mégis mit ronthattam el.

Egész hétvégén a szobámba zárkózva tanultam, valamint meccset néztem. Nemsoká kezdődik a szezon és az első ellenfelünk a fradi, jó lenne velük egy szoros meccset játszani.

Hétfőn unottan keltem ki az ágyamból. Ramatyul néztem ki, de , mégis meg akartam mutatni, hogy azzal hogy elhagyott ő vesztett, és nem én.

Enyhén hullámos aranybarna fürtjeimet magas copfba fogtam, egy sötétkék kicsit kivágottabb felsőt vettem fel, hozzá egy bőr hatású farmert. A sminkem csak a szokásos volt, de most egy felete converse cipőt választottam a szerelésemhez, és az őszi időjárás most kedvezett, mivel a napsütés mellett elég jó idő volt, tehát egy fehér bőrkabát volt a szettem utolsó darabja.

Vivivel gyors megreggeliztünk, majd gyalog vágtunk az útnak és csak úgy beszélgettünk minden féléről. Már hiányzott eg ykis csajos dumcsi. Nyilván egy egész hétvégén át úgy viselkedtem, mint akinek nincsenek barátai, de még ismerősei sem. Ez mellékes volt. Hiszen megláttam Őt vele. A szívem szorult össze, mert nem tudtam, hogy csak a fantáziám játszik e velem, vagy ez tényleg megtörténik.

Vivien zökkentett vissza a jelenbe. Az osztályterem felé vettük az irányt. Leültúnk a szokásos helyünkre és vártuk, hogy Vili bá megérkezzen. Nyakunkon van a karnevál.

Már mindenki a teremben volt, csak az osztályfőnökünk nem. Az egész osztály csendben ül. Szokatlan jelenség nálunk, hisz vagy Krisz poénkodik vagy mi beszélgetünk, de most senki sem szólt egy mukkot sem. Már nyilván mindenki tud mindenről.

- Jóreggelt gyerekek! Elnézést a késésért, csak akadt egy két elintézni valóm. Szóval a karnevált Marics Peti osztálya átpasszolta ránk, szóval mi fogjuk megszervezni, a diákrlnök és alelnök beleegyezésével. Zseralinda ismertetnéd a programot , kérlek.

- Persze, ezer örömmel tanár úr!- sétált ki a tanári asztalhoz Zserbó, egy Peppa malacos notesszel a kezében- Sziasztok! Igaz már találkoztunk, de mindegy. Szóval! Ugye ez a karnevál rendkívül fontos nem csak az osztály, de az egész iskola számára, így rendkívül sok munkát fogunk belefektetni! Mindenkire szükségünk van! A híradóból is érkezni fognak, hisz már láthattátok különböző közösségi oldalakon, hogy a jövő iskolájaként írnak rólunk. A héten minden nap csak 3 óránk lesz megtartva, hogy az edzések mellett legyen esélyünk megszervezni a karnevált. Valamint a régi bajnokságot eltörölték, így újra serdülő 1. osztályban foguk szerepelni, az újraosztás és az eddigi eredményeink miatt, de erről majd a tanár bá fog beszélni. Már ma fizika és tesi után kezdünk is. Egy rendezvény pajtában lesz, az iskolánktól nem messze. Lényegében ennyi. Köszönöm!

Ezután ki is csöngettek így rohantunk is a fizikai előadóba. Utána tesin a szokásos erősítő edzésünk után elindultunk a helyszínre. Mindenki gyalog ment.

- Csenge!- ütögette meg a hátamat valki- Tudnánk beszélni?- megfordultam és Ádám igéző szempárjával találtam szembe magam.

- Öhm... jó, essünk túl rajta- álltam meg , míg a többiek továbbhaladtak mellettünk

- Figyelj, bíznod kell bennem! Nem történt semmi!

- Aha, persze.... Azt hiszed ennyire naiv vagyok? Láttam amit láttam! A seggét fogdostad és megcsókoltad. Azt hittem ennél tisztességesebb vagy és a szemembe mondod, hogy már nem vagyok elég jó neked, de nem volt benned ennyi gerinc.

- De számomra te vagy a tökéletes! Hinned kell neked szerelmem!- esedezett

- Engem ez nem hat meg. Tudod milyen három szabályt mondtam el neked még a legelején. Tudod, a gólyatáborban

- Az első az volt, hogy kölcsönös bizalom nélkül nincs jó párkapcsolat, ha nincs bizalmad felém, akkor lelépsz.... A második a hűség, mert annyian hagytak már ott a szarban, hagy azt meg sem tudod számolni két kezeden... A harmadik a becsület fontossága és az őszinteség tisztelete, ha hibázom őszintén, becsületesen vállaljam, mert akkor tudod hogy nem csak hitegetlek...

- Te mind a hármat megszegted... Ég veled Ádám!

Könnyeket nem ejtve előtte, elszaladtam. Hazafelé vettem az irányt, de mielőtt beértem a lakásunkba, beszakdt a gát és a könnyeim patakokban hullottak. De tudtam, higy ez a helyes döntés. A kapcsolatunkar erre a 3 ,, szabályra'' építettük, mert ezek voltak számunkra a legfontosabb értékek.

Lehet, higy most úgy érzem a szívem mélyén, hogy ez volt életem legrosszabb döntése, de az eszem tudja, hogy ez volt a lehető legjobb döntés. Az első igaz szerelmemet elengedni volt számomra a legjobb döntés, de ekkor még fogalmam sem volt erről. Csak annyit tudtam, hogy ezután minden meg fog változni. Nem csak körülöttem, de bennem is...