🐰MINSUNG🐿

Felfoghatatlanul ep 4 💕

Szóval csak álltam előtte. Gyerünk Jisung...valamit mondj már, hisz az előbb vallotta be érzéseit.

-Én..ohm..szóval én...-persze még dadogjál egy kicsit, hátha ostobának néz- mutattam fel mutató ujjamat, ahogy közben ajkaim elválnak egymástól hátha egy kész mondat kijön belőle, de nem.

-Neharagudj, hogy így letámadtalak...ilyen nagy szavakkal. -kér tőlem bocsánatot, majd kiment a szobából.

Na gratulálok Han Jisung, te vagy a legnagyobb hülye az egész világon. Bár, ha belegondolok hírtelen jött ez a változás. A mi "kapcsolatunk" annyiból állt, hogy együtt ettünk mindig, ide-oda mentünk sétálni, kávézni és sütizni. De aztán egy hónappal ezelőtt a kelleténél többször csapkodta és fogdosta a fenekemet. Ezt követte az általa normálisnak mondott kielégíttés amit nekem csinált. Jó nem tagadom, ha utáltam volna bármelyik tettét is akkor leállítom, de ehelyett...csak visszafogodtan, de élveztem. Azt hogy csak velem törődik, hogy csak velem tesz ilyeneket.

És most elég komollyá váltak a dolgok. Egész végig szeretett és úgy érintett meg. Nem pusztán haragból. De én mit akarok? Mit érzek iránta?

A kérdések és a bugyuta gondolatok helyett inkább vele kéne ezeket megbeszélnem. Ha nem is tudom mit kéne mondanom ezzel a helyzettel kapcsolatban akkor legalább bocsánatot kérek tőle. Hisz megbántottam. És ezért gyűlölöm magam.
Elhatározva hagyom el a szobát és megyek végig a koleszban keresve az előbb említettet. A szobájában, a konyhában és a fürdőszobában se találva közeledem a nappalihoz, ahol sikeresen megtaláltam Changbin, Seungmin és Hyunjin társaságában.

-Oh Jisung jössz filmet nézni? -kérdi Hyunjin.

-Mhh persze mit? -ülök le az egyetlen szabad helyre ami Changbin és természetesen Minho között volt.

-Valami horrort... -mondja egy kissé lehangoltan a fiatalabb.

Mindenki elhelyezkedve kezdi el nézni a filmet. Párszor Hyunjin és Seungmin felsikítottak az ijesztő részeknél. Changbin időközben megunta a filmet és visszament dolgozni Channal. Minho mellettem fejét tartva könyököl a kanapén. Én meg úgy érzem egyre fáradtabb leszek. Szemeim lassan lecsukódnak, majd elalszok.

Később egy érintésre kelek fel ismét. Meleg ujjak simogatják sötét tincseimet. Tekintetemet az idősebb felé szegezem, kinek mosoly ült orcáján. Egy percig csak egymás szemébe néztünk. Esküszöm ez az ember még az időt is képes lenne megállítani azokkal a gyönyörű sötét barna íriszeivel.

Feleszmélve a szép pillanatból fordítom körbe fejem többiek keresése érdekében.

-Már vagy 10 perce elmentek aludni, miután tragikusan szar lett a film vége. -szólal meg Minho.
-Ohh értem...én meg gondolom megint elaludtam.. -nevetek kissé kínosan.

-Igen, ráadásul megint rajtam. Ilyen kényelmes lennék? -neveti el magát ő is.

-Nem tudom..melletted biztonságban érzem magam, ráadásul olyan melegség árad a testedből amitől azonnal elkábulok. Lehet ezért alszok ilyen jól amikor a közelemben vagy.

Az idősebb meglepődve hallgatta végig mondandom. Arca komolyra váltott, majd kezemért nyúlt. Apró kacsómat mellkasához emelte.

-Érzed ezt Jisung...a dübörgést amit okozol a szívemnek akárhányszor mellettem vagy. Vagy amikor ilyen nem tudom számodra mennyire, de számomra igen is nagy szavak hagyják el azt kicsi szádat. Egyszerűen megbolondítasz. Megakarlak védeni, de közben bemocskolnálak. Azt akarom, hogy mindig nevess, de közben azt is hogy néha sírj alattam a gyönyörtől. Gyengéden megcsókolni, de közben vadul végig nyalni meztelen testeden. Csak téged akarlak. Mióta beléptél az életembe csak téged látlak. És csak téged foglak.

-Minho hyung... -halkul el hangom. Szívének dobbanása átjárja az egész testemet a kézfejemtől egészen a szívemig. Nem akartam, de hírtelen könnyek kezdtek el folyni szemeimből.

Az idősebb közelebb hajolt és lepuszilta a sós nedűt arcomról. Szemeimről ajkaimra vezette tekintetét, majd homlokomnak döntötte sajátját. Még sose volt ilyen közel hozzám. Orrunk össze ért és csak vártunk. Vártunk, hogy mi lesz a következő lépés.

-Szeretlek...