🐰MINSUNG🐿

Felfoghatatlanul ep 7 💕

Már egy hete ignorálom Lee Minhot. Nem szólok hozzá, nem megyek a közelébe, ahogy azt se hagyom hogy ő jöjjön. A többiről nem is beszélve.

Őszintén már nagyon hiányzik a vele töltött idő, de nem tudta kordában tartani magát. Szóval most helyette is nekem kell. Látom rajta a szenvedéstől eltorzult arcát, ami egyben mulatságos és fájdalmas is nekem.

Szombat reggel mikor komásan ballagok ki a konyhába, meg látom barna szemű barátomat.

-Jó reggelt Jisung! -köszön elképesztő gyönyörű hangjával.

Természetesen most se figyelek rá. Háttal neki hallom meg, hogy egy hatalmasat sóhajt dühösen, majd mögém sétál. Két kezével bezár engem a konyhapulthoz és szokásosan fülemhez hajol.

-Tudod kezdek nagyon dühös lenni. Nem hiszem, hogy ezt érdemlem drágám.. -suttogja.

-De, megigértél valamit és te megszegted.

-Igen bevallom, bűnös vagyok. Egy igazi buja férfi. De csak arról volt szó, ha hozzád érek akkor nem alszol velem, nem pedig arról hogy egy hétig ignorálsz. Már a többiek is szóvá tették.

-Micsodát? -kérdem.

-Azt, hogy eddig úgymond "elválaszthatatlanok" voltunk most meg kerülsz. Annak ellenére, hogy a párom vagy.

Egy pillanatra nem tudtam mit mondani, de aztán az utolsó pár szavára vissza kérdeztem.

-Tudják, hogy együtt vagyunk? -kiabálok fel.

-Igen, tudjuk "Mr. Nem érdekel hogy reggel fél 8 van, de már most kiabálok uraság". -szólal meg a háttérből Chan, mellete éppen szemét törlő Changbin és Jeongin társágában.

-Mégis mióta? -kérdem halkan.

-Nekem már a debütálás után elmondta Minho, nehogy baj legyen. Természetesen nem az. Örülök a boldogságotoknak, ti egymás nélkül már nem tudnátok élni. Fejlesztitek a másikat, ami csodálatra méltó. Szóval jah még előbb is tudtam mint te. Hihi. -neveti el magát.

-Mi meg ezen a héten tudtuk meg mikor kérdeztük Minho hyungot. Persze sejtette mindenki, csak senki se mondta ki hangosan. -mondja a legfiatalabb.

-Ohh értem. -mást nem tudok mondani. Most csak boldog vagyok hogy a többiek elfogadnak és örülnek nekünk.

-Szóval itt az ideje végre kibékülni mert már nem akarom hallgatni ennek az ökörnek a nyávogásait. -vakarja meg tarkoját Changbin.

Izmos barátomról Minhora emeltem tekintetem, majd közelebb húztam testemhez egy szoros ölelésre.

-Szeretlek, de attól még egy idióta vagy hyung. -kuncogok az idősebb vállába.

-Én is mókuskám és eszméletlenül hiányoztál. -puszil hajamba.

-Na jó ennyi cukiskodás elég volt. A többit máshol csináljátok és lehetőleg halkan. Még élni akarom a gyermekkoromat. -szólal meg egy kis gúnnyal Changbin.

-Igen igazad van. A többit máshol. -nevet fel Minho, mire én karon ütöm.
-De először is...el jönnél velem egy randira? -kérdi.

Én csak bologatva válaszolok egy igennel.