🐰MINSUNG🐿

A befogadott ep 1 👥

-Ahh..uram..a-ahh..mhh még..

-Ahh..je-jezusom szállj le rólam! -parancsolok rá a fiatal lányra.
-Fogd a gönceid és menj ki a szobából!

-I-igenis uram. -száll le rólam és felszedve ruháit hagyja el a helyiséget.

-Chh, faszom..egyik rosszabb mint a másik.

Kimérgelődve magamat húzom magamra nadrágom éppen időben, ugyanis valaki egyet kopogtatva az ajtón lép be engedély nélkül.

-Jó estét Mr. Lee, fontos elintézni valója akadt. -hajol meg legfontosabb emberem, aki tájékoztat az e féle dolgokról.

-Hm merész vagy, hogy csak úgy be mertél jönni. Nem szégyelled magad Bang Christopher Chan!? -állók fel végleg kényelmes pozíciómból, miközben szúrós tekintettel az előbb említett felé nézek.

-Nem -válaszolja halál nyugodtan- ugyanis gyerek korunk óta a barátod vagyok most meg a legjobb embered.

Erre már választ nem adtam neki.

-Szóval miről van szó? -kérdem miközben egy pohár italt öntök ki magamnak.

-Telefon érkezett mi szerint a területén egy idegen autó ellopott gyerekeket szállított. De sikeresen az emberei elfogták és most már csak a kihallgatásra vár.

-A gyerekek?
-Ők még a helyszínen vannak. Többnek már kiderítettük a lakhelyét, de még van pár ami kérdéses.

-Rendben -húzom le a pohár tartalmát- vigyél oda hozzájuk. -veszem fel fekete hosszú kabátomat.

-Igenis. -hajol meg az idősebb.

[...]

A helyszínre érve hajol meg mindenki előttem ezzel köszönve nekem, majd a gyerekekhez lépve nézek végig mindegyiken. Valamelyiken apró nem éppen mélynek nevezhető vágások, lilás foltok borították.

Gondolom ellenkezztek. Szegények. Sok mocskos munkában volt már részem, de hogy gyerekeket elrabolni. Még a gondolatát is megverném, ha lehetne.

Egy sorban végig egymás mellett ültek és szemüket a földnek szegezték. Koruk kinézetük alapján változatos. Vannak 12 és 18 évesnek tűnő fiatalok. Fiúk és lányok.

-Hé, van otthonod kicsi lány? -gugolok le az egyik sírdogáló gyerekhez.

-I-ig..igen. -válaszol szipogva.

-Rendben. Az egyik kedves barátom haza visz téged. Szóval mostmár semmi baj, ne sírj gyönyörűm. -paskolom meg kicsiny buksiát és a kedves szavak hallatán abba hagyta a sírást.

-Sőt mindenkit haza viszünk. Szóval ne aggódjatok. -mondom hangosabban hogy mindenki tisztán hallja.

Felállva megyek végig és nézek meg mindenkit -természetesen a sebek miatt, hátha valakit elkell látni-, mikor szemem egy sor végén lévő fiún akad meg.

-Veled mi a helyzet? Jól vagy? -lépek közelebb hozzá és szinte suttogva kérdezem meg hogy létéről.

-Igen. -válaszol egy kicsit habozva, de tisztán, érthetően.

-Jól van. Akkor kérlek mond majd meg az egyik barátomnak merre laksz és oda visz.

-N..

-Tessék? Beszélj hangosabban kérlek.

-Nekem... nincs otthonom. -csak kérdően ránézek, amit ő észre véve folytatja mondandóját.
-Árva házban nevelkedtem.

-Értem. Akkor mond meg melyik az az intézmény és oda viszünk.

-NEEEE!!! -kiabál fel, amitől őszintén egy kicsit megijedtem.
-Kérlek... -folytatja, miközben csuklóját feltűnően simogatta.

Kezét megragadva húzom fel hosszú felsőjét. És amit láttam, nem volt normális. Már mint ilyen fiatalon ilyen sebeket szerezni, ráadásul úgy hogy árvaházban nevelkedett kitudja mióta. Az ott dolgozok nem kímélték. Csuklója körül frissnek tűnő vörös folt, mely arra utal hogy valamivel megkötözték. Kezén végig zöldes-lilás foltok, mely a verésre utal.

-Ki bántott? -kérdem.

Először nem válaszolt semmit. Viszont én addig-addig kérdeztem míg egy általam elfogadott választ tudott adni.

-Az egyik felügyelő. -én csak némán néztem.

-Akkor hova vigyünk fiú?

-Nem tudom. -néz maga elé szemeiben teljes feladást mutatva.

-Hogy hívnak?

-H-han Jisung.

-Hát nagyon örülök Han Jisung, gyere velem és garantálom nagyon jó helyed lesz nálam. Feltéve, ha nem félsz tőlem.

A kisebb felém szegezi tekintetét, majd megszólal.

-De félek, de inkább téged választalak minthogy vissza menjek oda.

-Okos fiú. -simítók hajára. -Emberek -kiáltok fel- a többi gyereket épségben vigyétek haza. Szép munka volt! -dicsérem meg őket.

-Te! -szólok Jisunganak- gyere velem.

Felállva a hideg földről követ engem a kocsiig, amiben helyet foglalva megyünk haza.

-Szeretnél lefürödni? -kérdezem tőle miután haza értünk.

-Igen szeretnék, de nincs semmilyen cuccom.

-Az nem baj. Ma estére kapsz egy pólót meg egy nadrágot, holnap meg majd elmegyünk vásarolni. -nyomom kezébe az említett ruhadarabokat, majd a fürdőszoba felé vezetem.

-Rendben és... -halkul el egy pillanatra.
-Köszönöm. -csukja be maga mögött az ajtót.

Míg a fiatal fürdik, addig én a szobámba menve ülök le az egyik fotelembe.

-Látom haza hoztál egy bajba jutott kiscicát. -jön be Chan a szobába.

-Még nem tudom mit kezdjek vele. De addig is egyenlőre itt marad. Holnap mutasd meg neki mit hol talál meg, majd menj el vele vásárolni. Nekem nem lesz rá időm, mint látod egy csomó papírt még elkell intéznem.

-Igenis uram! További szép estét. -hajol meg, mire én csak egyet bólintok, majd elhagyta a szobát.

-Na mit is kezdjek veled Han Jisung?