🐰MINSUNG🐿

Felfoghatatlanul ep 9 💕

Ahogy párom mondta gyorsan kényelembe helyeztem magam a hatalmas ágyon és vártam.

Minho szerencsére nem váratott olyan sokáig, hisz hamar végzett is.
A villanyt lekapcsolva már csak a hangulat világítás borította be a szobát. Hyung mellém feküdve fordít nekem hátat és egy "jó éjszakát" mondva után már csak a halk lélegzetét hallom.

Most mégis mi történt?!

Már mint..az előbb még tök jól éreztük magunkat, aranyos dolgokat mondott és még zavarba is tudtam hozni, ha nem csalt a szemem. És most meg..hátat fordít. Semmi puszi, ölelés, se semmi.

Megsértődve én is hasonló képpen teszek mint ő és alváshoz készen csukom le szemeimet. Természetesen a fejemben kavargó nagy kérdések nem hagytak békésen át vándorolni álomvilágomba.

Talán már egy órája csak forgolodok mikor hírtelen felindulásból Minho felé fordulok. Nyakát kisebb puszikkal kezdem el beborítani egészen a füléig amire lágyan rá is harapok. Az idősebb erre egy hangos morgáshos hasonló hangot adott ki.

-Mit csinálsz Jisung? -kérdi komásan miközben felém pillant.

-Szerinted minek tűnik?

Gyorsan helyzetén alakítva ül csípőmre. Két kezemet pedig fejem fölé emelve bilincseli össze egy kezével, míg másikkal derekamra markol.
-Szerintem el akarsz csábítani. -jelenti ki határozottan.

-És eddig hogy haladok?

-Sajnos túlságosan is a felé, hogy majd nem visszafogodtan foglak letámadni. És nem azért hoztalak ide. -vált komolyra hangja.

Én csak kérdően és csendben nézem tovább arcát várva a folytatásra.

-Haa.. -sóhajt fel- ne nézz így. Azért hoztalak ide mert mostanában túl sokat dolgozunk. És gondoltam megleplek ezzel. Egy hellyel ami igaz rövid ideig, de minden zaj nélkül biztonságot ad.

-Ezt...ezt nem tudtam. Neharagudj, de nekem egyből más jutott eszembe. De ez túl aranyos tőled. Köszönöm.

-Igen..aranyos vagyok tudom. Viszont én ma este a nappaliban alszok.

-Miért? -kérdem szomorúan.

-Azért mert nem bírsz magaddal. És ezek után én se fogok, ha a közeledben maradok ma éjjel. -emelkedik fel testemről és közben elengedi kezeim.

Persze én a menekülésben megakadályozom, mikor kezéért nyúlok.

-Kérlek ne menj...

-Jisung..

-Kérlek, maradj.

-Megfogod bánni, ha maradok.

-Azt fogom megbánni, ha elmész. Akarlak. Szóval kérlek ne menj el.

Ajkai hatalmas mosolyra húzódnak arcán, majd vissza ül csípőmre. Pólóját lassan leveszi, ezzel megmutatva izmos, kidolgozott felső testét. Előre hajol puha párnácskáimra egy lágy puszira, amit több vad, nyelves csók követ. Elválva tőlem nyakamat kezdi el puszilgatni, néhány helyen megszívva a vékony bőr felületet. Halk sóhajok hagyják el torkomat, miközben élvezem a kényeztetést.

Időközben minden ruhadarabunktól megválva faljuk tovább egymást. Minho először egyik ujjával, majd később két ujjával kezd el tágítani bejáratomnál. Én szinte eszméletlen állapotban gyűröm össze az alattunk lévő lepedőt akárhányszor annál a bizonyos pontnál ingerel. Érzem ahogy lángol a testem. Csoda, hogy nem olvad el körülöttem semmi.

-Hyung...ahhh..mind...mindjárt..elmegyek.. -sóhajtozok alatta.

-Az a helyzet, hogy én is..ahhh Jisung...valami eszméletlen gyönyörű vagy.. -nyal végig mellkasomon.

Ujjait kihúzva belőlem vesz elő óvszert, amit álló tagjára húz.

-Szerintem síkosítóra nem lesz szükségünk, így is elég nedves vagy. -harapja be mohó módon alsó ajkát.

-Hyung.. -pirulok el mondatán.
Merev testrészét bejáratomhoz rakja, majd felnéz rám csodaszép barna szemeivel.

-Ha bármi van, szólj és abba hagyom. Szeretlek..ezért nem akarok fájdalmat okozni neked. -és megint..nem jutok szóhoz. De mégis hogyan tudnék, ha ilyeneket mond. Bólogatva válaszolok neki, majd tarkójánál fogva húzom magamhoz egy szoros ölelésre, miközben érzem ahogy belém hatol lassan.

Minho nem mozgott, hagyta hogy megszokjam egész méretét. Wha nagyon furcsa. Érzem ahogy lüktet a farka bennem. Biztos nagyon nehéz lehet neki vissza fognia magát.

-Minho...hah..most már..mozoghatsz. -suttogok bele fülébe.

Az idősebb lassú tempóban kezdi el csípőjét mozgatni. Körmeimet hátába mélyesztve kapkodok levegő után, ami nem tart sokáig hisz ismét találkozott nyelveink egy újabb csatára.

Mozgása egyre gyorsabb és gyorsabb. A halk sóhajokat a hangos lányokat megszégyenítő nyögések vették át.

Mikor már mindketten a csúcs felé közeledünk Minho minden utolsó erejét össze kaparva vált a leggyorsabb tempóba amitől egy perc alatt mindketten el is élvezünk.

Barátom ismét kihúzodva belőlem fekszik mellém és magához ölel.

-Ez...ez..túl jó volt. -szólal meg.

-Te...te..

-Én..én?

-Te megint ezt tetted velem.

-Mégis mit? -kérdi most kissé félve.

-Te megint elérted, hogy beléd szeressek. -fordulok felé.

-Jisung...remélem tudod, hogy én vagyok az az ember aki folyton beléd szeret. Hisz mint már mondtam...felfoghatatlanul gyönyörű vagy bármit is csinálsz.

VÉGE