🐰MINSUNG🐿

Felfoghatatlanul ep 3 💕

A kocsiból kiszállva a koleszba tartott utunk. Először én léptem át a bejárati ajtó küszöbét, majd engem Minho követett. Én egyenesen a szobám felé mentem. Bezárkozva egyedül hoztam fel a mai nap történteket. Ami hyunggal történt valójában és az álmomban. Szinte érzem, hogy kezdem elveszíteni a fejem és hogy magával húznak az érzelmek amiket kivált belőlem akárhányszor vele vagyok vagy nélküle. A gondolataimból hírtelen ajtó kopogtatás repít vissza a valóságba. Én mit sem sejtve ki is nyitom a fa lapot meg sem lepődve az előttem állotól.

-Mit akarsz? -kérdem.

-Beszélni. Rendesen.

-Hmm... -gondolkodom el.

-Naa Jisung, engedj be. Kérlek. -hajol közelebb fülemhez. Én gyorsan csak oda kapok kezemmel az érzékeny testrészemhez és beinvitálom az idősebbet.

-Mit szeretnél? -kérdem számon.

-Téged. -fordul felém, amire csak a pirulo arcomat kapja válaszul. -Félre téve ezt... mondani szeretnék valamit.. -halkul el hangja.

-Hallgatlak. -csukom be az ajtót, ami többek között elválaszt a többiektől.

-Tudod... őszintén mondtam azt amit. Tényleg akarlak. Mindenedet...

-És miért pont engem? -szakítom félbe.

-Mert megvolt benned az ami nekem hiányzott... -erre nem tudok mit válaszolni, csak kérdően nézek rá.

-A boldogság, a kedvesség, a szépség..ezek belőlem mind hiányoznak. -fejezi be.
-És számomra ezt öröm volt minden nap látni nálad. Ezért leszek/vagyok féltékeny, ha más is körülötted van. Ezt a boldogságot mind magamnak akarom. Látod itt is látszik, hogy hiányos vagyok. Önző és rossz...de mégis magamnak akarlak. Mivel...szeretlek..

-én csak néztem érzésekkel teli testedet, ahogy arcodon komolyság és gyengédség egyaránt színre lép. Úgy érzem, most nem tudom mit válaszoljak neked Lee Minho.