🐰MINSUNG🐿

Többért és többért ep 1 🥵🔞

-Hallani akarom a hangod, ahogy többért és többért könyörögsz alattam. -szorított a falhoz Minho.

-Hyung...te..te..te neked elment az eszed?! -szólok hozzá szinte kiabálva.
-Mégis, hogy tudsz ilyeneket mondani? Soha nem feküdnék alád. -azzal a mozdulata félre is lököm kezét és megszabadulok fogságából.
-Egy percre se hidd, hogy ez a segg a tiéd lesz. -mutatok az említett testrészemre, majd magára hagyom.

-Majd azt meglátjuk drágám.. -nyal végig alsó ajkán az idősebb.

[...]

-A mai nap tökéletes, hisz egy nagyon fontos díjat kaptunk az új dalunkra. Úgyhogy mindenki emelje poharát és gratuláljunk magunknak a siker élményért. -emeljük fel az alholban úszó poharunkat Chan szavaira, majd egy hangos csapatkiáltás mellett koncintunk.

Már lassan az 5-dik körnél tartunk, amikor hirtelen szúró fájdalmat érzek meg fejemnél. A többieket hátra hagyva megyek ki egy kicsit levegőzni. Az erkélyen először egy árnyat látok meg, majd mikor közelebb lépek Minho testét vélem felfedezni akit körül vesz a sötét éjszaka és az általa kifújt füst.

-Nem kéne cigizned. -szólalok meg halkan, nehogy más is meghallja.

-Nem kéne beleszólnod a dolgaimba, hamár olyan kedvesen vissza utasítottál reggel. -szív bele a káros anyagba.

-Mert idegesít, hogy ilyeneket mondasz.

-Miért idegesít? -kér számon.

-Azért mert folyton azzal jössz, hogy megfektetnél. Aztán ha meg is történne, az első alkalom után már félre is dobnál, mint valami rongybabát. -fakadok ki őszintén, amin még én is meglepődök. Minho komoly arckifejezéssel közelebb lép hozzám és fülemhez hajol, hogy csak én halljam amit mondani szeretne.

-Soha se tudnálak megunni téged. Téged aki számomra annyira vonzó, hogy mindjárt felrobbanok már annak a tudatától mit is kezdenék veled itt helyben. -én csak kérdően nézek rá, miután tekintetét enyémnek szegezte. Utolsót még beleszívott cigijébe, majd azt eldobva megy vissza a többiekhez.

A friss levegő semmit se segítve fájdalmamon megyek menedzserünkhöz.

-Tudsz valami fájdalom csillapítót adni, mindjárt szét megy a fejem.

-Mennyi alkoholt fogyasztottál? -kérdi.

-Nem sokat.

-Jó adok, de ne igyál többet. Menj és feküdj le pihenni. -nyújtja oda a gyógyszert, ami ránézésre rohadtul nem hasonlított fájdalom csillapítonak, de már leszartam.

Hyunjin idő közben oda jött hozzám és egy teli poharat adott kezembe. Biztos a menedzser szólt neki, hogy hozzon nekem vizet. A víz segítségével rögtön le is tudtam nyelni a gyógyszert, azonban éles köhögésbe kezdtem.
-Je...khkhk..jezusom Hyunjin ez mi a faszom volt?! -nézek rá miközben az idősebb hátamat kezdte el csapkodni óvatosan, ezzel is egy keveset segítve azon, hogy ne fulladjak meg.

-Vodka, miért? Már nem is szereted? -kérdi nevetve, majd ott hagyva engem megy egy újabb körért.

-Ez nem normális. Szerintem meg akar ölni engem. Na mindegy, megyek aludni. -mondom, hát igazából csak magamnak.

A szobába érve dobom le testemet kényelmes ágyamba és pillanatok alatt el is alszok.

[...]

Talán csak pár óra telhetett el, hisz mikor felkeltem még mindig sötét volt. Körülöttem mindenki csendben szuszogva aludt.

Lassan felülök és érzem, hogy fejem szorító fájdalma csillapodott, azonban valami más intenzíven reagált. Szépen mondva, nemiszervem kemény állapotban mosolyog szinte rám.

-Ezt nem hiszem el. -suttogom magam elé.

Halkan felkelek és a fürdőszoba felé veszem utamat. Lassan és nehezen lépkedek, míg a célhoz nem érve csukom magamra az ajtót.

A mosógépnek dőlve húzom le nadrágomat, ami már nagyon szorított. Álló tagomra nézek és ráfogva kezdem el magamat kényeztetni. Szabad kezemmel számra fogok, ezzel is visszafogva hangomat.

Már vagy 3-szor élveztem el, de még mindig erős merevedésem van, és hát bármilyen furcsa is, de... a hátsóm is lángolni kezdett.

-Mivan velem? Miért történik ez a testemmel? -esek kétségbe. Szemeim megtelnek könnyekkel, majd még mielőtt zokogásba kezdenék zavartságomat egy ajtó kopogtatás zavarja meg.

-Minden rendben van odabent Jisung? -hallom meg Minho mély hangját. Őszintén nem akartam, hogy így lásson, de nem tudtam mihez kezdeni a helyzettel így nadrágomat felhúzva engedem be.

-Baj van? Nagyon vörös az arcod és látszik, hogy levagy izzadva. -kérdi tőlem aggódva miközben karomat megfogja. Érintésére egy halk sóhaj szökött ki ajkaimból, amin mindketten meglepődtünk.

-Jisung minden rendben? -kérdi ismét, amint meglátja remegő testemet.

-N..n..nincs minden..rendben.

-Mi a baj?

-Úgy érzem mindjárt felrobbanok, nagyon melegem van és... -harapok alsó ajkamba.

-És..?

-Valami baj velem..nem tudok lenyugodni. -lépek hátrább ezzel megmutatva neki, hogy mi is a baj.

-Ohhh.. -nyel egyet az idősebb. Hirtelen szóhoz se tud jutni.

-S...s...se..segíts...Minho. -fogok rá most én karjaira.

-Biztos vagy benne? Hozzád érhetek? -kérdi olyan gyengéden, hogy még bele is borzongok.

-I..igen..érj hozzám hyung.