🐰MINSUNG🐿

A befogadott ep 2 👥

Mikor már kezdeném azt az embert átkozni, aki ennyi papír munkát hagyott rám, Jisung belépett a szomámba.

-Végeztél is? -kérdezem miközben felkelek helyemről.

-Igen.. -mondja halkan.

-Rendben, megmutatom akkor hogy hol fogsz aludni. Gyere utánam. -szólok neki és az egyik vendég szoba irányába vezetem.

-Holnap nem tudlak elkísérni vásárolni, viszont az egyik emberem elmegy veled, jó?

-Rendben. -megy be a szobába.

-Jó éjszakát Jisung! -mondom még mielőtt becsuknám az ajtót, majd vissza térve szomámba fekszem le aludni.

Pov. Jisung

Miután becsukta elöttem az ajtót a férfi kényelmesen elhelyezkedtem az ágyban.
Azt mondta "jó éjszakát Jisung". Ez előtt még senki se mondott ilyet nekem. Talán nagyon régen, amire mostanra csak halványan emlékszem.

Utolsó gondoltaimra végül elnyomott az álom.

Másnap reggel ajtó kopogtatásra ébredtem. Lassan felülve invitálom be az idegent, miközben szemeimet dörzsölve próbálom magamat felfrissíteni.

-Jó reggelt! Te vagy Han Jisung, ugye? -lép be a szobába egy fiatal, szeplős fiú.

-Igen, és te ki vagy?

-Jah igen, neharagudj. Felix vagyok. Én vagyok a vendég felelős ebben a otthonak nevezett kastényban. Én vagyok az aki mindenben segít neked. -mosolyog rám.

Szép mosolya van.

-Úgy hallottam, hogy ma vásárolni fogunk. Hoztam neked pár ruhát amit felvehetsz, szóval siess és induljunk is el. -ugrált szinte előttem, amitől szikrát se kapott az agyam, de ráhagyva kezdtem el öltözni miután kiment.

Lent az előtérben várt rám, majd kilépve a házból szálltunk be egy fekete kocsiba. A sofőrnek köszönve mondta el az úticélt ahová fél óra múlva meg is érkeztünk. Egy hatalmas plázába, ahol szinte biztos eltévednék ha nem követném a szeplőst.

Az egyik ruhaüzletbe belépve nézek körbe, ahol minden irtó drágának tűnik.

-Na ne fogd vissza magad. Nézz nyugodtan körbe, én addig ott leszek a másik soron. -ment el az említett helyre.

Furcsa. Már mint olyan mint ha nem is izgatná őket, ha lelépnék. Este is amikor kinéztem az ajtón, nem állt előtte senki. Ahogy most se. Felix is simán csak itt hagyott egyedül. Bár igaz nem fogolyként vagy rabszolgaként kezelnek. Csak mintha semmi ok nélkül befogadtak volna. És ez furcsa.

Gondolataimat elfelejtve látok meg az egyik babán egy kész outfittet. Nagyon tetszik, amivel nem is lenne baj, ha nem egy rózsaszín haspóló meg egy miniszoknya lenne az. De hát igen, nekem már kiskorom óta bejönnek az ilyenek. Óvodában inkább lányokkal babáztam. Imádtam, hogy mindenféle színes és csillogó ruhákba tudtam őket öltöztetni. A általános iskolába meg magazinokat vittünk, amikben sminkek és ruhák voltak.

Egyszer az egyik volt osztálytársamtól kaptam egy csoda szép fehér csipkés szoknyát, amit otthon örömmel felvettem. Talán ott rontottam el mindent. Hisz mikor anya hirtelen bejött a szobámba és meglátott, oda lépve hozzám markolta meg a hajamat és vitt apa elé. Aki nem kimélve szét vert és mindenféle mocskos buzinak elhordott. Aznap este pedig már az árvaházban aludtam, ahol ismét nem kíméltek. Igazából nem is tudom mi tartotta bennem a lelket.

Talán az, hogy egyszer valaki biztos megfog majd menteni.

És most itt vagyok. Egy ruhát bámulva ezernyi emlékkel.