🐰MINSUNG🐿

/Gondolatok/ 🪐

Kanapén ülve várom legjobb barátom megérkezését az emeletről, hogy aztán végül a nemrég bekapcsolt filmet tudjuk folytatni. A teret egy perc múlva nem csak nehézkes légzésem hangja tölti be, hanem az éppen bejáraton érkező idegen. Akit meglátva jut tudtomra, hogy az idegent igen is ismerem. És még milyen jól. Érkezése azonban nem egyedüli. Háta mögül egy aranyos, ránézésre nálam fiatalabb és alacsonyabb lány lép elő. Ki kezét felém nyújtva mutatkozik be.

Gyönyörű bőr, ami szinte ragyog. Gyönyörű szemek, amik ártatlanságot tükröznek. Gyönyörű arc, mely mindenki esete. Gyönyörű test, melyet aranyos ruhadarabok takarnak.

Egyszerűen teljesen az ellentétem.

A bemutatkozás után helyet foglalva nézzük a még mindig megállított filmet mely a tv képernyőjét foglalja el teljes egészében.

Magamban már ezer féle képpen öltem meg legjobb barátomat, hogy még nem jött le. Hisz már a testvére is és valószínűleg a "barátnője" is megérkeztek. És kezd leverni a víz ettől a helyzettől. Tenyerem izzadni, szívem hevesebben kezdett el verni. Ideges vagyok. Nagyon ideges.

Tekintetem időközben rájuk vezettem. Mintha nem tudnék uralkodni saját szemeimen és akaratlanul is oda nézek, akárhányszor egymáshoz szólnak, akárhányszor közelebb és közelebb húzódtnak egymáshoz, akárhányszor megcsókolják egymást mintha ott se lennék. Nem akartam látni ezeket, de mégis. Hátha eszem végre felfogja a dolgokat.

Egy nyílaló fájdalmat kezdtem el érezni. És nem csak szívemét, hanem az időközben stressz levezetés képpen szétt kapart körmöm körüli bőrnél is. Fáj, de nem számít. Inkább ez mint hogy szánalmas sírásba kezdjek.

A lány egy utolsót puszilva ajkaira megy fel "sógorának" köszönni minket Minhoval kettesben hagyva.

[...]

Őszintén ha a szívem képes lenne a jelenlegi helyzetnél is hangosabban verni, meglepő mód örülnék, legalább valami félbe szakítaná a már pár perces kínos csendet.

Jó kész én nem várok a többiekre, elindítom ezt a kurva filmet ha már egyszer bele lett kapcsolva. Csak hol a távkapcsoló?

Nézek körbe saját tengelyem környékén, de célom sikertelen. Sőt kudarcba fulladt hisz Minho épp a kezében tartja, miközben engem bámul.

-Ezt keresed? -kérdezi oly hangon mintha idegen lennék a számára.

Kényelmes pozíciómból feltápászkodva lépek lassan közelebb felé.

-Igen. -nyújtom ki kezem és ráfogok a készülékre és érdeklődést nem mutatva nézek rá óvatosan és addig nézem míg elnem engedi.

Egy kicsit hezitálva, de elengedte így vissza tudtam ülni a kanapéra. A filmet ugyan ismét nem tudtam elindítani, hiszen valami megint meggátol benne. Vagy inkább valaki.

-Mi az? -kérdezem. /miért csinálod ezt velem?/

-A kezed. -mutat kézfejemre. /miért ilyen a kezed Jisung?/

-Ohh felse tűnt. /látod ezt csinálom mert gyenge vagyok/

-Gyere moss kezet. Aztán bekenjük krémmel. /ezt vajon saját magának okozta? miért teszed tönkre azt az apró kezed melyet mindig boldogan fogtam/

-Nem kell, semmi bajom. /miért nem lehetsz az enyém?/

-De igenis baj gyere! -fog rá csuklomra és a fürdőszobába vezet. /még mindig jéghideg a bőre, bárcsak felmelegíthetném/

-Jól van. /kérlek ne erezd el a kezem/
A csapot megnyitva mosom le véres ujjaim, majd Minhohoz fordulva törlöm meg nedves tagjaim kinek kezében volt a törülköző. /bárcsak gondoskodhatnék rólad/

Az egyik kis szekrényből előhalászta a megfelelő krémet és ismét elém állva fogja meg sebes kezem, melyre gyengéden felkeni az anyagot. /bárcsak át ölelhetném tested és illatodat érezhetném/

-Kész. -néz le rám amitől össze fort tekintetünk. /még mindig gyönyörűen csillognak a szemeid Jisung ahogy rám nézel, vajon nekem is így csillognak amikor rád nézek?/

-Köszönöm. -megyek vissza a nappaliba. Mindketten vissza ültünk a helyükre és vártunk. Míg én a semmibe bambulok ő telefonját amin kitudja melyik alkalmazásában leli örömét.

Muszáj rá néznem, nem bírom ki. És hát így is tettem, semmi szégyen érzet nélkül.
/miért alakult így minden közöttünk?/

Látom hogy nézel Jisung. De nem akarlak zavarba hozni így nem nézek fel.
/pedig megtenném csak hogy ismét láthassam számomra a világ legszebb arcát/

Neki már más van és boldog nélkülem.
/azt akarom hogy csak rám figyelj és szeress/

Most olyannal vagyok, akit igazából nem is szeretek. /attól az estétől a mai napig mindig csak te jársz a fejemben/

Minho, ha harcolnék érted akkor vissza nyerhetem a szíved? /bele őrülök hogy minden este veled álmodom, de nem lehetsz az enyém/

Jisung, ha azt mondanám hogy még mindig rád gondolok nap mint nap elhinnéd? /akarlak/

Minhora nézek ő pedig rám. Most mindketten szomorúan nézünk a másikra. Nem tudom mire gondol és ezt kikészít.

Jisungra nézek ő pedig rám. Most mindketten csillogó szemekkel nézünk a másikra. Nem tudom mire gondol és ez kikészít.

     /szeretlek/                   /szeretlek/