🐰MINSUNG🐿

Csak egy kis érintés 🫂💦

Nagy levegő, majd kifúj.

Feszül meg rajtam a pizsama felsőm, ahogy mellkasom megemelkedik a sok levegőtől. Mellyel megnyugtatnám sokkos állapotban lévő remegő szerveimet, mik igazán csak szívem heves dobbanásaitól mozognak. Talán csak beképzelem, ahogy azt is hogy gondolataim nem találnak helyet fejemben. Így kénytelenek össze-vissza cikázni akár egy autó, mely nem talál parkoló helyet.

Talán úgy hangzik, mintha éppen össze akarnék törni. De nem. Épp az ellenkezője. Most épülők vissza. Akárhányszor a fülembe suttogja azokat a bizonyos szavakat, olyan mintha felhúzná a falakat, mely megóv bármitől.

Egyet kivéve.
Önmagától.

Hisz most is kapkodva a levegőt próbálom kizárni az érintéseit. Csak alvásról volt szó. Vicces. Mindenki azt mondja, hogy "jah minden csak egy alvással kezdődik".

Én kis naiv ki bele ment ebbe az ártatlannak tűnő éjszakába.

Teljes sötétség körülöttünk, melyet csak az ablakon és a vékony függönyön át szivárgó -holdnak és a tiszta égnek köszönhetően- apró, halovány fény világít be.

Én háttal feküdve neki helyezkedem el az alvásra. Már végleg kikapcsolnám agyamat a gondolataimmal együtt, mikor megérzem tenyerét a hátamon. Később ujjaival végig lépkedve karomig fog gyengéden vállamra. Onnan egészen az ujjam begyéig végig húzza mutató ujját, majd össze kulcsolja kezünket.

Testével közelebb fekszik és fejét nyakamba fúrja. Itt már kezdem érezni, hogy a szívem nem úgy dobog ahogy általában. Most egy gyorsabb tempót vett fel ezzel engem talán a halálba küldve.

Kezemet elengedve hasamhoz rakja kezét, ezzel derekamat át ölelve és szokásosan de mégis mindig máshogy suttog a fülembe.

"Gyönyörű vagy, Szeretlek, Akarlak".

Pólóm alá nyúlva érinti meg csupasz hasam és mellkasom.

-Minho hyung~ -sóhajtom nevét.
-Nyugi Jisung. Csak egy kis érintés. -harap fülemre, mire egy halk nyögés hagyja el ajkaimat. Időt se hagyva nekem nyúl boxerem pereméhez, melybe határozattan benyúlva ér tagomhoz. Nem elég, hogy ennyitől is kiráz a hideg, de még ezt az érzést fokozva húzza végig kezét fel és le. Vissza fogva hangomat harapok számra, mely az idősebbnek nem tetszik és ezt ki is mondja.

-Ne fogd vissza a hangod szerelmem. Hallani akarom, hogy létezni se bírsz az érintéseim nélkül. -suttogja fülembe. Egy kicsit vicces, mivel csak magunk vagyunk mégis halkan szólal meg. De imádom. Imádom mert oly gyengédséggel tudja ezeket mondani, hogy akár mennyire is vagyok zavarba -még most is- elgyengülök mellette.

Kezét egy gyorsabb tempóba kezdi el mozgatni, mire már hangosabb nyögésekkel kezdem el betölteni az eddig csendes szobát.

-Ahhh...hy..hyung.. -adom tudtára hogy elmegyek.

És tessék. Ismét elérte nálam, hogy csillagokat lássak.

-Ügyes voltál. -csókol nyakamra ismét, majd arcomra fogva fordítja el sajátjához. Ajkait enyémhez nyomja és türelmetlenül mozogtatja míg bejutást nem kap nyelvével számba. Ezt megadva neki mélyül el csókunk.

Egyszerűen imádom. Mindent. Mindenét.