---Nem Gondoltam Volna---

2. rész

__________________________________

Melissa Palmer
szemszögéből:
__________________________________

3 évvel ezelőtt

Sok minden történhet veled az életed során néha jó néha rossz. Én mindig mindenek a rossz oldalát láttam. Mindig azt hittem hogy minden az én hibám, azon gondolkoztam minden este lefekvés előtt hogy mért történik mindig ez velem. Hiszen már kiskoromba elkezdődött a gond az életemben.

Az édesapám már 4 évesen elhagyott minket én pedig még nem értettem miért de akkor össze tört bennem minden. Az édesanyám utána elvesztette teljesen önmagát. Elkezdett inni és ha szerencséje volt még a droghoz is nyúlt. Attól fogva magunkra voltunk utalva én és a bátyám. De szerencsémre nekem van a világon a legjobb bátyám. Ha ő nem lett volna lehet hogy túl se éltem volna. Utána az iskolában ért a további fájdalom amiről nem szeretek beszélni és ennek meg van az oka. És miután befejeztem a sulit elkezdtem dolgozni egy bárban mint táncos nő. És itt találkoztam az én mostanra már a legjobb barátnőmmel Emily Bensonel aki gyönyörű és ez mellet megmondja ami először az eszébe jut. De most már lassan el kell indulnom dolgozni. Ma szombat van és 21:00 kell munkába mennem és a főnököm nem szereti ha késsek. Így kerestem magamnak valami ruhát amit fel bírok venni igaz ott majd átkell majd öltözni egy olyan ruhába amit ha tehetnék messziről elkerülnék. Amikor kész voltam lementem a nappaliba.
Anyát épp ott találtam meg és az esti vörös borát isszogata.

-Szia anya megyek a munkábba majd jövők.Szia-és már mentem is a válaszát meg sem várva.
A bár nem volt messze tőlünk és gyorsan oda is értem. Mikor bementem Emmy már ott volt a pult mögött és éppen takarította a pultot.

-Szia meg jöttem a ruha amit fel kell húznom az bent van az öltözőben?-kérdeztem tőle.

-Szia igen ott van. A főnök üzeni, hogy tedd oda ma magad. Mert egy igen fontos vendégünk érkezik.-mondta és folytatta tovább a munkáját.

Én meg bementem az öltözőbe felvenni a minden napos ruhát. De amikor meg láttam azt hittem hogy ki szaladok a világból. Ez nem is ruhának lehet mondani ez még annál is rosszabb. De sajnos fel kellet vennem ezt az akár micsodát. Mint minden szombaton most is elég sokan voltak. De ez az este már most másabb mint a többi. Már javában ment a buli és gyűltek a részeg emberek. Minden férfi megnézett minden táncoló nőt és ebből én se maradtam ki. Épp táncoltam a nekünk kijelölt asztalon amikor egy olyan személyt láttam meg akit szerintem csak rosszul láttam.
De nem tényleg nem csalt a szemem.
Ez mit keres itt? Liam mit keres egy ilyen helyen hiszen neki még tart a munka ideje. Ő szerencsére nem látott meg csak leült egy asztalhoz és italt kért. Én ezt nem bírtam és helyet cseréltem egy másik táncos nővel és elmentem ki a levegőre.
Erre nem számítottam hogy az én bátyám itt legyen. Épp indultam vissza amikor egy idegen elkapta a kezem és a falhoz szorított.

-Engedjen el!-mondtam neki ijedten. De ő csak közelebb jött és meg akart csókolni de én elrántottam a fejem.

-Na hercegnő mit csinálsz? Hiszen csak egy kicsit játszani akarok veled.-mondta az idegen és a nyakamhoz hajolt és csókolgatni kezdte. Azt hittem hogy nem hagyja abba és hiába mondtam neki hogy engedjen el nem tette.

-Engedje el a hölgyet vagy tán süket vagy ¿Estúpido? [Idióta]-kérdezte mögüle egy hang.

Az idegen férfi hátra fordult és három férfivel találta szembe magát. Az egyik a két csávó között állt gondolom ő szólt az idegen férfinek aki bántani akart.

-Mit ütod bele az orodat abba amibe nem kéne?-kérdezte a férfi és elengedett és arrébb ált tőlem én meg rögtön a falnak támaszkodva le csúsztam a földre.

-Nem hallotta amit mondtam Estúpido? Raúl, Pedro usted sabe cuál es su negocio [Raúl, Pedro, tudod, mi a dolgod]. Hasta entonces, ayudaré a la señora [ Addig segítek a hölgynek].-mondta.

És míg a másik kettő megfogta a férfit és elvitték a szemem elől, addig a "meg mentőm" ide jött hozzám.

-Jól van ¿señora? [hölgy, asszony]-kérdezte.

Én meg csak néztem ki a fejemből. Alig tudtam megszólalni és nem tudom hogy attól hogy még csak most tudatosult bennem, hogy mi történt majdnem, vagy attól hogy itt van ez a jóképű férfi akit nem is ismerek és olyan szavakat használ amiről fogalmam nincs mit jelenteneke.

-Señora minden rendben? Hadd segítsek felkelni.-mondta és ezzel együtt ki nyújtotta a kezét felém.

-Igen jól vagyok. És köszönöm, hogy segített nekem-és rá néztem.

-Alejandro Diego Rodriguez de ebből a második nevem használom és a maga neve?-mondta és rám mosolygott.

-Köszönöm Diego.Melissa Palmer vagyok.-mutadkoztam be.

-És mit keres egy ilyen *hermoso señora [szép hölgy] egy ilyen helyen?-kérdezte.

-Ebben a bárban dolgozok és csak kijöttem egy kicsit levegőzni amikor ez az ember rám támadt.-mondtam ki neki az őszintétt.

-Mi meglepő hogy én is ebbe a bárba jöttem egy baráti találkozás miatt.-mondta és eközben a másik kettő férfi vissza is jött. Evvel egy időben jött  egy másik férfi is aki nem is volt annyira ismeretlen.

-Te meg mi a jó istent kerestél itt és hozzá ilyen öltözetben Lissa?-kérdezte az én szeretett bátyám.

-Ezt én is kérdezhetném tőled!-mondtam vissza a magamét.

-Már bocsi hugi hogy a saját báromba vagyok.-mondta indulatosan.

-Én meg bocsi hogy a munkahelyemen vagyok.-mondtam neki közben farkas szemet néztem vele.

-Hogy mi van, te itt dolgozol?-kérdezte de a mögöttem állóra pillantott egyet.-Majd ezt inkább aztán megbeszéljük most fontosabb dolgom van! Úgyhogy menj és öltöz át utána keres meg minket.-mondta és ez után Diego-hoz fordult.

-*Me alegro de que hayas llegado, Diego [Örülök, hogy megérkeztél, Diego]-mondta neki azon a nyelven amit nem értek.

-*Me alegro de verte, mi amigo, también [Én is örülök, hogy látlak, barátom]. De ha gondolod inkább menjünk be és térjünk rá a tárgyra hogy mért is hívtál ide.-mondta Diego és Liamel meg a másik kettő emberrel elkezdtek befelé menni. Én szót fogadva Liam-nek bementem átöltözni és miután fel öltöztem elkezdtem megkeresni a bátyámékat. Ők egy külön helyen voltak pia és nők társaságában. Oda mentem hozzájuk és leültem a bátyám mellé.

-Itt vagyok mit akartál.-kérdeztem tőle ő csak rám nézett és egy nagyot sóhajtott. Majd rá nézet Diego-ra.

-Tudod húgi sokat gondolkodtam hogy hogy tudnálak megvédeni egy olyan személytől akit mind a ketten szívből utálunk. Így végül úgy döntöttem és ezt meg is beszéltük már Diego-val. Hogy a te biztonságod érdekében hozzá kell menj Diego-hoz.-mondta és rá nézet a szemben lévő férfire. Én meg teljesen le voltam képedve, hogy ezt mégis hogy képzeli. Oda add egy olyan embernek akit nem is ismerek. De még akkor is ha megakar védeni és bár azt még nem tudom, hogy kitől de még csak 18 éves vagyok!

-Hogy micsoda? Hogy gondoltad ezt? Egy olyan emberhez akarsz hozzá adni akit alig egy perce ismertem meg?-akadtam ki teljes joggal.

-Húgi Diego mellett nagyon jó helyed lesz. Ha valakire nem is de rá biztosan hogy rátudlak bízni. Csak meg szeretnélek védeni.-mondta és meg akarta fogni a kezem de én elrántottam tőle.

-De ki a jó istentől szeretnél megvédeni? De még ha meg is szeretnél védeni ne így tedd ezt! Még csak 18 éves vagyok.-mondtam és fogtam magam elmentem tőlük minél messzebbre.

Hiábba szólt utánam a bátyám nem hallgatva rá csak mentem előre és miután kiértem az utcára rögtön a közeli parkba mentem. Ahol remélem nem találnak rám. Leültem egy padra és csak néztem magamelé addig míg meg nem éreztem az arcomon végig folyó könnyeket. Mért pont velem történik ez? És mégis kitől akar megvédeni Liam?

__________________________________

Sziasztok hoztam a kövi részt! És bocsi a helyes írásért. Remélem tetszik. Eddig szerinted milyen?
Remélem várjátok majd a fojtatást (✷‿✷)