---Nem Gondoltam Volna---

15. rész (D)

__________________________________

Alejandro Diego Rodriguez
Szemszögéből

__________________________________

Reggel egy kéz simogatására keltem. Ki nem nyitva a szemem csak élveztem a kellemes érzést amely magával ragadt. Hiszen az a nő van mellettem aki elvette az eszem és tudta nélkül a szívemet is el lopta.

Mert igen. Én Antonio Diego Rodriguez fia szerelmes lett egy lányba akit Melissa Palmernek hívnak.

Én se gondoltam hogy vannak ilyen érzéseim. Anyám halála óta nem igazán éreztem ilyet. Nem éreztem soha a feltétel nélküli szeretetet...
Igaz ott volt apám és a húgom de mindig is hiányzott valami belőlem. És ez a lány aki mellettem van és engem választott megmutta nekem milyen is az ha az ember boldog.

Mert az életben most érzem azt hogy igazán boldog vagyok.

Gondolataim közben nem vettem észre hogy mosolyom elkezdett szélesebb lenni. De ezt a mellettem lévő hercegnő észre vette és a számra egy édes csókot adott.

-¡Buenos días mi príncipe! [Jó reggelt hercegem!]-köszönt mikor elvált a számtól. De ez nem tartott sokáig mert nekem nem volt elég egy csók rögtön adtam neki még egyet. Majd mikor rám nézet avval a gyönyörű kék szemeivel amik gyönyörűen ragyogtak.-Jól aludtál?-rántott vissza a jelenbe kérdésével.

-¡Buenos días a ti también, guapa! [Neked is jó reggelt, gyönyörű!] Igen remekül aludtam. És te?-kérdeztem majd átkaroltam.

-Fantasztikusan. De valaki este nagyon hangosan horkolt nem tudod ki lehetet az?-kérdezte egy mosollyal majd rám nézet.
De én tudtam a választ hogy ki volt de inkább úgy döntöttem hogy játszom a tudatlant.

-Nem, nem tudom...-mondtam majd fére néztem.

-Hát persze te nem tudod.-mondta mosolyogva majd egy puszit adott az arcomra. Meglepődve néztem a piros arcára amin látszodott a zavartsága tette miatt.

-Hej ne zavarjon az hogy ezt tetted inkább örülök neki hogy boldog vagy.-mondtam neki és megsimogattam az arcát.

Még heveréstünk egy kicsit majd a nyugodtságunkat az éhes hasam zavarta meg.

-Na gyere te éhes lobo [ farkas]-mondta nagy mosollyal majd felkelt az ágyból oda ment a szekrényhez és kivett egy ingemet belőle. Majd bement a fürdőszobába és a hangokbol ítélve elment letusolni. Én úgy gondoltam hogy heverések még egy kicsit. De ez csak a gondolataimban valósult meg mert telefonom hangos zajt csinált.

Felvéve megnéztem hogy ki az és az én kedvenc unokabátyám Rafael neve volt a képernyőn.

Telefon beszélgetés

-¡Buenos días mi querido sobrino! [Jó reggelt kedves unokaöcsém! ]- köszönt bele Rafael.

- Jobbat...- mondtam majd megforgadtam a szemem amit ő nem látott.- ¿Qué quieres? [Mit akarsz?] - kérdeztem meg. De közben tekintettem az ajtón belépő lányon volt. Az ingem neki egy ruhának számított de még így is jobban ált rajta mint rajtam. Majd az ágyhoz jött és hozzám bújt vissza és várta hogy mikor fogom abba hagyni.