---Nem Gondoltam Volna---

7. rész

__________________________________

Melissa Palmer
szemszögéből

__________________________________

Tegnap nagyon megijedtem mikor Liam az ájult Diego-t hozta be akinek már tisztára vér volt az egész inge. Mikor felfogtam hogy mi történik már a bátyám felvitte a szobájába. És már hívta az orvost.
Mikor az orvos megjött és kivette a golyót a válábol be kötözte majd azt mondta, hogy hagyjuk pihenni és ha felkelt eljön és majd megvizsgálja.
Miután az orvos elment leültünk a bátyámmal a nappaliba.

Liam elmesélte, hogy miután elmentem apánk ki akadt, hogy miért mentem el. De igazán megrémültem attól hogy apám megakar szerezni és el is akar adni. Ezt Liammel meg is osztottam de ő megnyugtatott hogy ő és Diego nem engedi meg hogy ez megtörténjen.
Miután ki beszéltük magunkat csináltam egy kis kaját mert az én drágalátos bátyám megéhezett. Bár végig könyörgött hogy csináljak neki enni és mivel elkezdett idegesíteni csináltam neki.

Miután kész lett mondtam neki hogy pakoljon majd el én meg el mentem aludni mert ez a nap túl hosszú volt.

2 nappal később

Már három napja nem ébredt fel Diego már nagyon aggódom érte és nem csak én. Mióta Diego nem kell fel Maxim el se mozdul mellőle. Már nagyon hiányzik neki és Noemie pocakja is egyre nagyobb lett.
A napjaim nagyon unalmasak voltak sokat olvastam a könyvtárban. Szerencsére találtam olyan könyvet amiben spanyol szavak voltak és a jelentésük is benne volt. Épp olvastam amikor azt vettem észre hogy egyre jobban lecsukodnak a szemeim. Így úgy gondoltam hogy elmegyek aludni.

De mikor elmentem Diego szobája előtt egy kutya nyüszitést hallottam. Mikor be néztem Maxim az ágyon feküdt és a fejét Diego mellkasára tette.

-¡Maxim, bájate de ahí! [Maxim, szállj le onnan!]-mondtam neki halkan. Ő rögtön felkapta a fejét és leugrott az ágyról majd kiszaladt a szobából. Én meg leültem Diego mellé aki nyugodtan pihent. Derékig be volt takarva a válla be volt kötve de még így is látszott a mellkasa ami nyugodtan emelkedett fel és le. Addig néztem míg le nem hajtottam a fejem és el nem aludtam.

Egyszer csak azt vettem észre hogy néz valaki. Rögtön kinyitottam a szemem és kettő barna szempáral találtam szembe magam meglepődtem de egyben örültem is hogy felkelt.

-Hát szia már épp itt volt az ideje hogy fel kelj.-mondtam és a hangszin színtiszta aggodalommal volt tele.

-Mért meddig nem voltam ébren?-kérdezte.

- Három napig.- válaszoltam a kérdésére.

Ő csak meglepődve nézet rám majd mintha valamin nagyon el gondolkozott volna mert hiába szolítottam de nem válaszolt.

-Hej Diego? Itt vagy? ¿Estás bien? [ Jól vagy?]-kérdeztem és meglöktem azt a vállát amelyik nem fájt.

-¡Estoy bien! [ Igen jól vagyok!] Csak el gondolkoztam. De nem baj ha még pihennek egy kicsit? -kérdezte. Én csak mosolyogtam és megráztam a fejem ezzel azt jelezve neki, hogy csak nyugodtan aludjon vissza. És egy hirtelen mozdulattal fogtam magam és megpusziltam a arcát. Majd amikor rá jöttem hogy mit csináltam elpirosodtam majd kimentem a szobából és meg se álltam a szobámig. Becsukva az ajtót neki dőltem és azon gondolkoztam hogy ezt most mért is csináltam? Majd le feküdtem az ágyra. Most vajon mit gondolhat rólam? És ha holnap megkérdezi hogy az a puszi mi volt mit mondjak majd?
Miért kell nekem ilyen hirtelen gondolkozás nélküli dolgokat tennem.

Addig gondolkoztam rajta míg az álom el nem ragadt magával. De ez se sokáig tartott mert egy hangos kutya ugatást hallottam az ajtóm előtt. Nagy nehezen felkeltem és kimentem megnézni miért ugat a kutya. Nem nagy meglepetésemre Maxim volt az és mikor meg látta hogy kinyitottam az ajtót elkezdett szaladni Diego szobájához. Én meg értetlenül mentem utána hogy megnézzem mit szeretne mutatni.
De amikor az ajtó elé értem egy halk hangot hallottam meg. A szobába csak Diego volt aki nyugtalanúl forgolodott és csak egy nevet hajtott.
Oda mentem az ágyhoz és lassan ébreszteni kezdtem.

-Hej Diego! Kelj fel!-mondtam neki majd lassan meg fogtam a vállát és egy kicsit megráztam, hogy felkeljen.
Végül csak sikerült mert felijedt és rögtön fel is ült. A levegőt gyorsan szedte mintha nem kapna levegőt. Mikor felfogta, hogy itt vagyok mellette szorosan magához húzott.

-Nincs semmi baj Diego! ¡Estoy aquí! [Itt vagyok!] ¿Tuviste un mal sueño? [Rosszat álmodtál?]-kérdeztem majd megsimogattam a haját. Majd lassan kibújt az ölelésembol majd az arcomra tette a kezét.

-¡Sí! [Igen!] Itt maradnál
velem?-kérdezte egy kis reménnyel a hangjában.

-Igen ameddig csak szeretnéd itt maradok melletted!-mondtam neki őszintén.
Majd lassan vissza feküdtünk, én pedig a mellkasára hajtottam a fejem. Lassan arra figyeltem fel hogy elkezdett egyenletesen lélegezni. Végül azon gondolkoztam hogy milyen jó is így aludni mellette az ő karjai között. Csak is a békét éreztem hiába tudtam hogy egy maffiavezér mellet vagyok most ebben a pillanatban nem érdekelt hogy ő ki is valójában. Most szüksége volt rám és ameddig vele vagyok mindig mellette leszek!
Bármi is történjen!
Ezekkel a gondolatokkal merültem lassan én is az álmok mezejébe.

_________________________________

Sziasztok meg hoztam a kövi részt! Próbáltam oda figyelni mindenre és volt egy nagy segítségem is és innen is köszönöm neki! (mira20006 , csak ajánlani tudom hogy kövessétek be minél többen mert remek könyvei vannak! 🙏)
És nektek is nagyon köszönöm hogy ennyien olvasátok a könyvemet. 😊❤️