---Nem Gondoltam Volna---

19. rész (D)

_________________________________

Alejandro Diego Rodriguez
szemszögéből:
_________________________________

Kilépve Melissa kórházi szobájából Rafael-el találtam szembe magam. Én kikerültem és elmentem mellette egy szó nélkül de hallottam hogy utánam jön.

-¿Qué vas a hacer ahora? [Most mit fogsz csinálni?]-ért utol a bejáratnál.

-¿Que crees que deberia hacer?[Mit gondolsz, mit tegyek?] ¡Mataré a ese estúpido de Liam y Daniel estará allí con él! [Megölöm azt a hülye Liam-et és Daniel is ott lesz vele!]-álltam meg a parkolóban majd megfordultam felé.

-Diego, no dejes que la ira se apodere de tu mente. [Diego, ne hagyd, hogy a harag eluralkodjon az elméden.]-mondta de engem ez még jobban felhúzott.

-Rafael... Liam nos hizo creer que estaba muerto. [Rafael... Liam elhitette velünk, hogy meghalt.] ¿Y dónde está Liam ahora? [És hol van most Liam?]-mondtam majd be akartam szállni a vezető ülésre de ahogy ki akartam nyitni Rafael úgy tette rá a kezét.

-Most nem vezethetsz! Add ide a kulcsot majd én vezetek.-mondta majd a kezét felém nyújtotta. Én szemet forgatva bele egyeztem majd átmentem a másik felére és beszálltam az anyósülésre.

Az út során végig más felé figyeltem és csak magam elé néztem. Számomra az út 3 órának vagy annál többnek is tünt de amikor a karórámra néztem még csak 1 órát ha mehetünk. De végül Raphael leparkolt a bázis előtt és kiszállva az autóból elkezdett befelé menni. Én még egy kicsit ültem az autóba majd nagy nehezen rávettem magam arra hogy kövesem egészen apám irodályáig ahol Harmat kint ült és még mindig a könnyes szemét törölgete. Nem vette észre közeledő lépésünket csak akkor mikor már mellé ültem Rafael pedig legugolt elébe és megfogta a kezét.

-¡Todo estará bien! [Minden rendben lesz!]-suttogta neki halkan.

-Hogy van Melissa?-kérdezte majd rám nézet.

-Szerencsére mostmár jobban van! A golyó nem talált el semmilyen létfontosságú szervet de sokat kell majd pihennie.-mondtam majd egy nagyot sóhajtottam.

-Ez jó hír! Bár van olyan is...-mondta majd le hajtotta csalódottan a fejét.

Nem tudtam erre válaszolni mert az ajtón kilépő Daniel-re kaptam a fejem.

-Diego, Rafael Mr. Rodriguez úr épp titeket vár.-mondta majd ránézett Harmat-ra aki rögtön megfogta Rafael kezét. De ebben a kézfogásba valami nagyon furát észleltem de hangot nem adtam a véleményemnek.-Gyere Harmat haza viszlek.-nézet az ülő lányra és már nyúlni is szeretett volna felé de Rafael gyorsan elrántotta onnan a kezét.

-Nem megy veled sehová! Harmat meg vár minket itt és csak velem vagy Diego-val hagyhatja el a bázist! Értetted?-kelt ki magából és a falhoz sorította. Meglepődve néztem a helyzetet míg Harmat aggódva nézett rám. Oda léptem Rafael és a már lassan piros fejű Daniel-hez majd rá tettem Rafael vállára a kezem.

-¡Déjalo ir! [Hadd menjen!]-mondtam neki ami látszatra használt és lassan elengedte majd ránézett Harmat-ra és oda ment hozzá. A lány pedig lassan és könyezve hajtotta a fejét a vállára.

-Azt ajánlom hogy most menj el innen!-néztem rá Daniel-re aki hallgatva rám el is ment. Én pedig vissza néztem a két ölelkező embere akikről a lepel most szakadt le.

-Nem igazán szólnák most bele de Rafael nekünk még be kéne mennünk. Húgi te pedig várj meg minket itt oké?-néztem a két említettre akik elengedve egymást néztek rám.