---Nem Gondoltam Volna---

17. rész (D)

__________________________________

Alejandro Diego Rodriguez
szemszögéből:

_________________________________

Ránézek a kezemen lévő karorámra amin reggel 6:00 órát mutatott. Az estém nem volt zökkenőmentes mivel 2:00 órakor az ágy úgy gondolta hogy ki dob magából. Így hogy ne kelljen fel a mellettem alvó tündér óvatosan ki keltem az ágyból és kijöttem a konyhába néhány papír munkával.
Néha igazán utálom hogy maffia vezér vagyok mivel ennek van előnye és hátránya is.

Az előnyöm az hogy tőlem mindenki fél és a szavamnak nem tudnak nemet mondani mert tudják ha nekem nemet mondanak akkor avval alá írták a halálos ítéletüket. Ilyen voltam régen de mióta ismerem Melissát azóta már nagyon régen tapadt vér a kezemhez. Ő változtatott meg engem és ez fura volt számomra mert én soha nem változtam meg egy nőért sem.
Mindig is a kemény maffia vezér voltam és mindenki így ismert is meg.

A nagy retenhetettlen Antonio Diego Rodriguez fia Alejandro Diego Rodriguez a könyörtelen gyilkos aki nem félt sírba tenni néhány embert.

Még mai napig így ismernek hiszen ez voltam én és ezt soha nem tudom eltüntetni magamról.
Gondolataim kuszák és zavarosak voltak de ebből egy fájdalom zavart ki ami az egyik láb újamnál talált meg. A fájdalmam okozója pedig a kis csirkefogó Letitia volt.

-¿Qué quieres, mal hueso? [Mit akarsz, rossz csont?]-kérdeztem tőle de ő csak nézet fel és nagyokat pislogot rám.-Tán éhes vagy?-kérdeztem de ezt úgy látszik megértette mivel felállt és boldogan csóválta a kis farkát.
Felállva a székről oda mentem a táljukhoz és adtam nekik ennivalót. Míg a kölykök ettek én lementem az alsó szobai edző terembe. Levéve a felsőmet oda mentem a futó padhoz beállítottam hogy milyen gyorsan mennyen majd elkezdtem a reggeli edzésem. Már épp a 10 fekvőtámasznál voltam amikor egy engem figyelő szempárt éreztem meg.
Felnéztem majd Melissa gyönyörű alakját látam meg ahogy épp az ajtóban ál csésze bögre társaságában. Felálltam majd oda mentem hozzá és egy puszit adtam a homlokára de őt valami jobban el terelte a figyelmét. Majd gyorsan rá jöttem hogy a fedetlen melkasom "zavarja". Egy büszke mosolyt varázoltam az arcomra és megsimogattam az arcát.

- Jó reggelt hét alvó! Valami gond van? - kérdeztem huncutul.

-Neked is! Pont el találtad mert 7 óra van.- mondta majd kuncogot egyet.- Semmi minden rendben van de vegyél fel valamit kérlek...- mondta majd el nézet rólam.

-Mért valami probléma van az öltözetemel?- tettem fel a kérdés egy nagy mosollyal karöltve.

-Semmi... csak...- mondta dadogva.- Mindegy inkább hagylak tovább edzeni én meg fel megyek reggelit készíteni- mondta gyorsan alig érthetően és eltűnt a szemem elől. Én nevettem gyerekes zavartságán majd folytattam reggeli edzésem.

---------------

Még vagy 3 órát edzetem lent igaz megálltam reggelizni és reggeli után Melissa is csatlakozott hozzám. Bár igazán néha úgy kellett vissza csalogatni a szememet róla hogy ne nagyon figyeljem gyönyörű idomait. Edzés után letusoltunk külön-külön majd lementünk a nappaliba filmet nézni. Épp a film legjobb részénél voltunk amikor betopant Raúl.

- Su invitado ha llegado, jefe. [Megérkezett a vendége, főnök.]-mondta majd megállt az ajtóban.

-Kisérd el az irodámba! Mindjárt megyek.-mondtam egy nagy sóhajal. Mindenre számítottam csak ő rá nem.