---Nem Gondoltam Volna---

6. rész ( D )

__________________________________

Alejandro Diego Rodriguez
Szemszögéből

__________________________________

Mikor Pedro és Raúl kivitték innen Melissát rá néztem Liam-re és bolintottam.

-Na na hová vitték el az én lányomat? Nem ebben állapotunk meg Liam abban egyeztünk meg hogy el is viszem innen a lányom!-kelt ki magából az apjuk.
Mi meg nyugodtan iszogatuk a whiskyt amit hoztak nekünk.

-Igaz azt mondtam csak tudod már nem tudok parancsolni neki. Már nem én vigyázok a húgomra hanem a vőlegénye!-nézet először az apjára majd rám.

-Nem, én ezt nem engedéjezem! Nem engedem hogy Antonio Diego Rodriguez fia elvegye az én lányomat, akire már van is kereslet!-mondta és mikor meg hallottam hogy mit mond rögtön eldurant az agyam.

Csak is azért kell neki a lánya hogy utána eladja? Mit gondol ez az ember? Ezt én nem fogom annyiba hagyni. Megígértem Liam-nek és Melissa-nak is hogy minden áron megfogom védeni.

-Ebbe lesz nekem is egy-két beleszólásom!-mondtam majd rá néztem Liam-re és megfogtuk magunkat ki jöttünk onnan. Már is így gondoltuk hogy ez lesz de nem így történt. Már kint voltunk és Liam kocsija felé tartottunk. Mikor is meghallottam hogy valaki elővesz egy fegyvert és már célzott is.
De a célpont nem én voltam hanem Liam és mire észbe kaptam már ellöktem és a golyó nem őt hanem engem talált el.
Liam miután felfogta mi történt rögtön megfogott és behúzott a kocsiba míg az embereink megvédtek minket.
Liam két embere már elől ültek és az egyikük már be is indította az autót így hagyva el azt a borzalmas helyet.

-Diego¿Todo está bien? [Diego, minden rendben?] ¿Puedes oír lo que estoy diciendo? [Hallod, amit mondok?]-kérdezett és kérdezett, de válasz tőlem nem érkezett és már éreztem hogy kezd egyre forogni velem a világ.-Vamos lo más rápido que puedas! [Menjünk, amilyen gyorsan csak lehet!] Hej haver figyelj rám ébren kel maradnod. Érted csak maradj ébren!-parancsolt rám.

De én már alig hallottam valamit mintha a sok vérveszteségtől elkezdett volna sipolni a fülem és csak azt veszem észre hogy nagyon fáradt vagyok! Csak egy kicsit le akarom csukni a szemem és csak várni azt hogy mi lesz velem! Sokan mondják azt ha halálközeli állapotba vagy akkor látod leperegni előtted az életed. Na nekem ez nem történt meg!

Csak fehéret láttam mindenütt addig míg valakit meg nem láttam hogy sétál felém. És mikor ellébem ért akkor lepődtem meg.

Hisz ő az én édesanyám!

Az én anyukám!

-¿la madre? [anya?]- kérdeztem és rögtön megöleltem. Nem hittem a szememnek. Ez hogy lehet? Jó volt újra az ölelő karok között lenni. Az a megnyugtató karok között akik mindig biztonságot nyújtottak nekem, hogyha haza értem az iskolából vagy ha éppen beteg vagy rossz napom volt. Nekem és a húgomnak volt a világon a legjobb édesanya..
Igaz már 12 éve hogy anya már nincs velünk de mégis hiányzott nekem és a húgomnak is. Igaz a húgom nem emlékszik rá de mostanra már tisztára anyára hasonlít.

-¡Sí, mi hijito, estoy aquí! [Igen, fiam, itt vagyok!] És mindig is itt voltam veled! Milyen nagy lettél mostmár egy igazi férfi lett belőled! Na és hogy van Harmat? Mesélj róla egy kicsit!-mondta avval a gyönyörű hangjával amit gyermekkorom óta imádok.

-Hát hol is kezdjem la madre [anya]...
A hugi egy igazi spanyol nővé érett nagyon hasonlít rád de a rátermettségét és a vezetői képességét apától örökölte.-mondtam és elnevettem magam.-De tudod kislány korábban nem volt ilyen. Akkor még egy félénk kislány volt aki az apja szeretetét kereste és a bátya figyelmét. De legjobban az anyai szeretet hiányzott neki. Minden reggel megkérdezte tőlem hogy mikor jössz már haza. Borzasztó volt azt mondani neki hogy „nem tudom"! Miért történt velünk ez? Miért pont téged bántottak? És én miért nem tudtalak megvédeni? Dime mamá, ¿soy débil? [Mondd anya, gyenge vagyok?]-kérdeztem tőle könnyes szemekkel.
Ő csak mosolygott és letörölte a könnyeimet.

-Nem vagy gyenge mi hijo! [ fiam!] Te apád fia vagy és az én erős nagyfiam! Ahogy az előbb mondtad a húgod rám ütött de a tulajdonságai az apátoktol örökölte. Te igazi másza vagy apádnak de az én tulajdonságaimat örökölted. De lassan neked vissza kell menned biztosan  nagyon aggódnak érted!-mondta és megsimogatta az arcomat.

-Ne még ne kérlek! Még egy kicsit! ¡Mama por favor! [Anya, kérlek!]-kérleltem.

-Nem lehet fiam. De azt jegyezd meg jól hogy én mindig veled leszek! ¡Los quiero mucho![Annyira szeretlek!]-megpuszilta a homlokomat. Majd megfordult és már vissza se nézett rám.
És ebben a pillanatban nyitottam ki a szemeimet.

Egy szobában keltem fel bevoltam takarva és a vállam be volt kötve. De mikor mellém pilantottam meglepődtem  mert Melissa mellettem feküdt. Nem sokáig nézhetem mert egyszer csak kinyitotta a szemét és ő is meglepődött hogy fent voltam.

-Hát szia már épp itt volt az ideje hogy fel kelj.-mondta aggódva.

-Miért meddig nem voltam ébren?-kérdeztem hiszen nem lehetett az olyan sok vagy még is..

-Három napig.-válaszolt a kérdésemre. Három napig voltam "kiütve" de hiszen olyan volt mintha csak egy nap lett volna. Erről rögtön anyám jutott eszembe és Lissá-ra néztem. Ha itt lenne biztos hogy kedvelték volna egymást. Milyen szép is lenne míg anya és Lissa beszélgetnek és főznek mi addig apával kint bírtunk volna lenni a lovas birtokon és elmentünk volna lovagolni. Úgy mint régen..
Majd mikor kész lett volna a kaja mi már az asztalnál ültünk volna és vártuk volna hogy mi a mai finom fogás amit elénk tettek. Milyen szép egy álomkép kár hogy csak múlt idő van benne.

-Hej Diego? Itt vagy? ¿Estás bien? [ Jól vagy?]-kérdezte majd meglökte egy kicsit azt a vállam amelyik nem fáj.

-¡Estoy bien! [ Igen jól vagyok!] Csak elgondolkoztam. De nem baj ha még pihennek egy kicsit?-kérdeztem. De ő csak mosolygott majd megrázta a fejét hogy nem baj. Majd nagy meglepetésemre megpuszilta az arcomat.
Amire ő el pirult és rögtön kiment a szobából. Én meg jót nevettem a reakcióján.

Nem tudom hogy mi van velem de azt tudom hogy ezt a lányt nem szabad elengednem, mert ha elengedném én lennék a világ legnagyobb hülyélye.
Miután kényelembe helyeztem magam a plafont bámulva becsuktam lassan a szemem és lassan egyre mélyebben aludtam el....

_________________________________

Sziasztok hoztam a kövi részt! Na ez a rész kárpótolja nekem az előző részt. Mert már meg is van a kedvenc részem.
Amugy szeretnétek még ilyen részt hogy Diego szemszögéből is lássuk az eseményeket?

----------------------------------------------