---Nem Gondoltam Volna---

5. rész

__________________________________

Melissa Palmer
szemszögéből:

__________________________________

A nap reggeli fénye besütőt és boldogan világította meg a szobát evvel együtt az én arcomat is megvilágította és így keltve fel. És csak azt veszem észre hogy nem is az én ágyamba fekszem. Rögtön fel ülök és magam mellé nézek de ott senki se volt. Így körbe néztem a szobába hátha a gazdája mégis csak bent van valahol. De nem volt bent senki. Így fel keltem az ágyból és lementem a konyhába hátha ott van. De ott csak Pedro és Raúl voltak és az utóbbi épp reggelit készített.

-¡Buenos dias! [ Jó reggelt!]- köszöntem és ők rám kapták a fejüket és nagy mosollyal ők is köszöntöttek.

-Neked is!-szólalt meg Raúl és Pedro is valami hasonlót mondott az ő nyelvén.-Gyere ülj le épp készen lett a reggeli. Igaz nem vagyok valami jó szakács de még palacsintát tudok sütni.-mondta nevetve és elénk tette az ételt. És hozzá is kezdtünk a falatozásnak.

-Diego hol van?- kérdeztem.

-A főnöknek egy sürgős dolga akadt de mondta hogy délre itthon lesz. Addig is minket itt hagyott hogy figyeljünk
rád.-magyarázta meg nekem Raúl.

Én bolintottam hogy értettem és folytattam az evést. Mikor be fejeztük el mosogattam. Amit Raúl nem nézet jó szemmel de csak annyit mondtam hogy „ ő csinálta a reggelit akkor már én mosogatok el" ő meg csak egyet mosolygott és bementek a nappaliba. Mikor kész lettem bementem a könyvtárba olvasgatni egy kicsit. Találtam egy izgalmasnak mondható könyvet. Már a 4. fejezetet olvastam amikor egy ajtó csapodást hallottam. Felnéztem az órára és megláttam hogy 2 óra is elmúlt. Nem gondoltam volna hogy így elviszi ez a könyv az érdeklődésemet. De lassan lementem és megláttam Diego-t és Liam-et.
Liam rögtön ide jött hozzám és körbe szemlélt mintha azt nézné meg hogy jól vagyok e.

-Ugye minden rendben van veled hugi?-kérdezte és aggódva nézet rám.

-Már mért ne lennék
rendben?-kérdeztem tőle furán de ő csak szorosan megölelt. Én meg rá néztem Diego-ra hogy vele meg mi van.

-Majd aztán el mondjuk de most el megyünk neked valami ruhát venni.-mondta nekem Diego.

Én el mentem felöltözni és utána el is indultunk. Rengeteg üzletbe bementünk és az egyik üzletből se jöttünk ki üres kézzel. Mikor végre megvetünk mindet mentünk is haza mert az idő nagyon el szaladt.
Mikor haza értünk el pakoltam a ruháimmat a szekrénybe. Mikor fel néztem az órára meg lepődtem mert már 7 óra volt. És egyszer csak kopogtak az ajtomon és már be is lépet.

-Szia lassan kezdj el öltözni mert én el indulok a találkozó helyre te majd Diegoékal jössz. Oké?-kérdezte a bátyám és bejött hozzám majd megölelt és az arcomra adott egy puszit.

-Rendben van. Vigyázz
magadra!-mondtam neki némi aggódásal a hangomban. Ő csak bólintott és ki ment a szobából én meg el kezdtem valami elviselhető ruhát keresni magamnak.

És miután felöltöztem kerestem egy fekete magassarkút és le mentem Diego-hoz. Aki már lent várt öltönyben ami kifejezetten illet is hozzá.

-¡Eres muy hermosa! [Nagyon szép vagy!] -mondta és megpuszilta a homlokomat.-Mehetünk? És ne aggódj ha valami rosszat érzel vagy baj van csak sorizd meg a kezem. Rendben?-kérdezte és megfogta a kezem. Én bolintottam és a kezét megfogva mentünk ki az autóhoz.

Az út csöndben de annál feszülten telt és mikor odaértünk rögtön elkezdtem aggódni. Diego ezt észrevéve rögtön megfogta a kezemet és rám nézet.

-Nem lesz semmi baj itt vagyok!-mondta nyugtatás képen. És kiszállt az autóból majd az én felemre jött és kinyitotta az ajtót. Miután kiszálltam Liam már ott várt minket.

Mikor beléptünk az alkohol és cigi füst rossz szaga csapott meg. A bátyám el vezetett minket egy "elkerített" helyre ahol néhány gazdag ember is ott volt meg olyan lányok akiknek majdnem mindenük kint volt épp hogy valami takarta őket.

Egyszer csak egy hang szólt hozzánk egy olyan hang amitől kirázott a hideg. Rögtön megfogtam Diego kezét aki erre rám nézet és aggódva nézet le rám.

-Lám lám végül csak el jöttetek. Mondjuk úgy se lett volna más választásotok.  Gyertek csak igyatok valami frissítőt.-mondta azzal a komoly hangjával az ember. Aki gondolom ha már tudja kik vagyunk csak is az apánk lehet.
Mikor le ültünk elébe a fiúknak hozták is az italt.

-Sajnos muszáj volt eljönni bár legszívesebben otthon maradtam volna.-mondta Liam és a hangjábol ítélve elég nyugtalan volt.

-Na drága fiam hogy mondhatsz ilyet a saját apádnak! És te gyönyörűségem hogy megnőttél igazi nő lett belőled.-mondta majd meg akarta fogni az arcom de Diego ebben megállította.-Na mit képzelsz magadról! Amúgy is mit keresel te itt?-kérdezte tele gúnnyal a hangjában.

-Alejandro Diego Rodriguez vagyok és Melissa vőlegénye!-jelentette ki Diego. Az apám arcára meg lepődés illant és egy pillanatra mintha meg is ilyet volna Diegotol. De gyorsan leplezte meg lepődését.

-Á nem gondoltam volna hogy pont a spanyol maffiával találkozom egyszer. Ügyes vagy kis lányom a leggazdagabb egyben a legveszélyesebb maffia vezére veteted magad!-mondta egy mosollyal az arcán és bele ivott az italába.

-Hát nálad biztos nem veszélyesebb Gilipolla [se..fej].-mondtam halkan magamba az utolsó szót. De nem elég halkan mert Diego meghallotta és átkarolt.

-Na úgy emlékszem hogy csúnya szavakat nem tanítottam neked.- mondta halkan és egy laza mosolyt is társított mellé.

-Magán tanuló lettem.-mondtam neki vissza halkan.
Majd végül oda figyeltünk hogy mit mond az apám.

-Igazából azért hívtalak ide fiam, hogy meg kérjelek hogy dolgoz nekem. Mert a fülembe jutott hogy mostanában nagyon aktív vagy.-mondta egy sejtelmes mosollyal.- De azt tényleg nem gondoltam hogy maga a Rodriguez család legöregebb gyermeke is itt lesz! De ha már itt vagy hasznot csinálunk belőled is. Dolgoz te is nekem és mind a ketőtöket jól megfizetem! Na mit szoltok hozzá?-kérdezte majd felváltva nézet a két férfira.

Diego és Liam össze néztek majd mintha a szemükkel megbeszélték volna ezt az egészet helyzetet.

¡Pedro, Raúl, saquen a Mellisa de aquí! [Pedro, Raúl, vidd ki innen Mellisát!]-mondta Diego majd rám nézet. Én rögtön megfogtam a kezét és evvel akartam jelezni neki hogy nem megyek innen sehová.-Menj nem lesz semmi baj! Pedro, Raúl ¡No lo vuelvo a decir! [Pedro, Raúl nem mondom még egyszer]-mondta parancsolóan. Raúl meg Pedro hallgatva főnökükre elkeztek kivezetni onnan.

De még vissza néztem a bátyámra és Diego-ra. És abban a pillanatban tudtam hogy nem lesz semmi baj és este majd ott lesznek velem.
De sajnos ez csak egy gondolat volt és nem a valóság....

__________________________

Sziasztok hoztam a kövi részt. Igaz volt egy kis kihagyás és erre a részre mondhatom azt hogy borzasztóan rossz lett! Ezért előre is bocsánat.
De a következő rész Diego szemszögéből fog lenni.
Remélem várjátok majd a következő részt?
Ha találtok valamit akkor szóljatok.
És mostantól probálom gyakrabban hozni a részeket is majd! 😌