---Nem Gondoltam Volna---

23. rész (D)

__________________________________

Alejandro Diego
Rodriguez
Szemszögéből
__________________________________

Reggel 3:00 óra volt én pedig itt feküdtem az én szépségem mellett. Gyönyörű volt ahogy mellettem békésen emelkedett a mellkasa miközben az álmok tengerében volt. Felkeltem és lementem a konyhába ott pedig elővettem a szekrényből a legdrágább whiskey-met amit itthon volt és elkezdtem iszogatni egy pohár társaságával együtt. Békés tevékenységem közben végül kimentem hátra ahol Maxim amikor meglátott felült és várta hogy oda érjek hozzá.

-Hát szia Maxim.-hajoltam le hozzá majd a fejét megsimogattam. Mikor kész voltam a feladatomal felálltam és a még mindig kezembe tartott whiskey-s poháral Fuego karámához mentem. Tudom hogy lehet én reagáltam túl az apámmal történteket de mégis ez a ló a nagyapám lova volt és nem engedem hogy bármi baja is legyen. Sokat gondolkodtam de ami sokszor a gondolataim fő szereplője volt az Melissa volt. Tudom hogy biztonságban van velem de most mégis félelmet éreztem. Tudom, tudom én Alejandro Diego Rodriguez a nagy maffiavezér fél... De mikor valaki ennyire megszeret valakit mint én akkor még a legnagyobb bajban is csak azt szeretnénk hogy ne legyen semmi baja.

Ezért teszem azt amit...

Ezért fogom megtenni azt a dolgot amit már régen meg kelet volna tennem...

Megteszem csak hogy ő éljen boldogan mégha evvel a szívét is töröm össze.

De megteszem az ő boldogsságáért.

És most ebben a pillanatban eljött az a tény hogy nekem már elegem volt a maffiás életből. Békében szeretnék mostmár élni messze a maffia világától. Messze az örökös félelemtől hogy bármikor bánthatják Melissá-át. Fájt a tény hogy bármikor baja eshet főleg akkor mikor nem vagyok vele. De még mellettem is csak a fájdalom várhatja.

-¡Jefe, hay un problema! [Főnök, baj van!]-hallottam meg mögöttem Raúl hangját. Csak hátra pillantottam rá evvel tudatva neki hogy mondja mit akar.-Az előbb a járőreink észleltek egy repülőt ami Oroszországbol repült ide.-kezdte el mondani mire én a dühtől és a már sok whisky-től megfogtam a kezembe lévő poharat és legközelebbi nagy dolognak neki vágtam. Hát nem hiszem el most minden közbe tud jönni? Mit akarnak itt a sz*ros oroszok? Nem tudják otthon tartani a saját se**űket?

-Kövessétek őket! Minden lépésüket tudni akarom!-fordultam hozzá parancsoló hangon. Ő bólintott majd elment kiosztani a parancsot. Én pedig elindultam valamerre de nem tudtam hogy a medence ilyen közel van. Hirtelen a hideg megcsapot ahogy belestem a hideg medence vizébe. Végül még elviseltem a hideg ébresztőt de végül nehezen kijöttem onnan és vissza mentem a karámhoz majd rátámaszkodtam a kerítésre. Egy kis idő után két kart éreztem meg a derekam körül majd egy ismerős illatot ami már annyira a szívemhez nőtt.

-¡Buen día! [Jó reggelt!]-nézet rám mosolyogva miközben az arcomat nézte.-¿Pasa algo Diego? [Valami baj van Diego?]-kérdezte tőlem majd éreztem hogy a szemeivel végig nézet rajtam és meglepődve látta hogy tiszta víz vagyok.-Diego... Miért vagy tiszta víz?-jött a következő kérdés tőle. Rám nézet majd egy kis mosolyt küldött felém.

-Én... csak egy kicsit...kicsit többet.. többet ittam-mondtam akadozva egy kicsit.

-És mért vagy vizes?-kérdezte majd a hátamra tette a kezét.

-Csak...csak fürödtem egyet...a medencében... De úgye nem.. haragszol rám ¿Cariño mío? [kedvesem?]- kezdtem el újra akadozva beszélni majd a fejemet felé toltam hogy egy csókot adjak neki de ő elhúzta a fejét.- Na... csillagom ne.. csináld ezt.- mondtam és újból meg akarta próbálni de újból sikertelenül.