Kannibál fiú

3.

"- Majd megtudod idejében. Ne kérdezni olyan sok. - de a szavam is eláll, mert az ő hátsóját sem fedi semmi és igen szép a popsija. Az ingem elég nagy rá, de azért tökéletesen látom a hátsóját. Sőt, a formás hátsóját, ha nem itt és így lennénk biztos elkaptam volna már."

- Ne rángass már! Fáj!  Legalább a nevedet mondd meg. - mordulok fel, mert még a pacskeromat is lenyúltak és fáj a talpam. Végül megérkezünk egy sátorszerűséghez, aminek az ajtaján vagy nyílásan betaszigál. Egyszerűen lelök a földre. Csak felszisszenni van erőm, egész nap a tűző napon aszaltak. Ki vagyok száradva és éhes vagyok. Valamint koszos, jó lenne fürdeni is egyet, de ahogy elnézem az itt nem nagyon szokás. Sokat nem ücsöröghetek felrángat a talajról, majd egy oszlopnak kötözi a kezeimet. A lábaimat legalább szabadon hagyja rugdosok is felé, de nem érem el.

- Befejezni ezt, különben nem adni neked inni. Elmondani mindent, előbb igyál biztos szomjas vagy már! - bökdös a hegyes szerszámával, na nem a lentivel, mert talán az még nem is lenne annyira ellenemre. A kezében lévő hegyes szarral. Felém nyújt egy edénykét, most nem szólók csak hálásan venném el tőle. Csakhogy így elég nehéz, végül ő tartja a számhoz, ami benne van azt szinte egyhajtóra meg is iszom.

- Kér... kérhetek még? - de szó nélkül meríti meg újra az edényt és vissza adja.

- Most kell mesélni neked magadról. - fordul felém majd elenged, fáradtan csúszok le az oszlop mentén a földre.

- Jó, de csak akkor, ha utána te is elmondod mi ez az egész! Kik vagytok és mit akartok tőlem. - halványan bólint, majd segít teljesen felülni.

- Harry a nevem! Harry Styles, dr. - mire felcsillannak a szemei már kérdezne, de nem teszi leül velem szemben és áthatóan néz rám. Egy pillanatra be kell hunyjam a szemeimet, mert még a tekintete is faszállító. Ha meg felidézem a hátsóját! Hajjaj!

- Plasztikai sebész vagyok Angliában. - próbálom lenyelni a gondolataim okozta feszültséget.

- Az milyen? - vakkantja el magát, eddig bírta a szótlanságat.

- Vannak olyan emberek, akik nincsenek megelégedve a külsőjükkel. Na őket kell sebészi úton átalakítani.

-Hmm.. Például, ha nekem nem tetszik a seggem. Akkor te megcsinálni, hogy tetszen nekem? - kérdezi és szinte gyermeki őszinteség bujkál a hangjában.

- Igen valahogy úgy. Szerintem nincs semmi gond a hátsóddal, formás! - rántom meg a vállamat és még rá is kacsintok, amitől rák vörös lesz hirtelen az egész arca.

- Elmondod a nevedet? Te már tudod az enyémet, hogy hívnak?

- Most én kérdezni, te nem! Mondjad tovább. - mordul közben a lándzsájával bökdösi a lábamat, de a tekintete nem mérges. Szerintem ilyen szemekkel nem is tud mérgesen nézni. Nem baj alkalom adtán én is megbökdösöm őt, de még hogy? A nevét is el fogja felejteni közben az is biztos.

- Na szóval plasztikai sebész vagyok Angliában. Kicsit besokaltam az utóbbi időben. Elegem lett a sok elégedetlen nőből, sajnos férfi pacienseim kevesen vannak. - sóhajtok hatalmasat. - Kitaláltam ha, már rengeteg pénzem van akkor elmegyek egy világkörüli útra. Egyedül a hajómmal és a macskámmal. Tényleg hol a macsek! - ugrok fel, már amennyire a megkötött kezem engedi. Szegény Sky talán elszökött és éhen fog halni, a hirtelen jött felismeréstől körbe futnám a sátrat. Viszont most csak az oszlopnál tudok egyhelyben toporogni. A kékszemű csak ül nyugodtan és meg se mozdul.

- Ha azt a szőrös, nyávogóst keresni, hát akkor azt ne keressed. - hirtelen kapom rá a tekintetemet, csak hosszú percekig nézem. Majd lassan feláll elengedi a kezeimet, jólesően dörzsölöm meg a csuklóimat. Visszasétál a ládához, aminek az előbb támaszkodott. Lassan nyitja fel, valamit halkan mormol. Majd kiveszi a fekete bundás drágámat. Hatalmas sóhaj hagyja el a számát. Azonnal kikapom a kezéből és leülök vele az oszlophoz.

- Szia drágám! - motyogom közel hajolva hozzá, egyből dorombolásra vált.

- Meg akarták enni, de ő elmenekülni. Nekem sikerült elkapnom, én nem enni meg ezt a macskát. Más macskát se! - felvont szemöldökkel nézek rá, annyi kérdés van bennem, hogy azzal egy egész tengert el lehetne rekeszteni.

- Eljöttem mert elegem lett a világból. Most vagyok úton körülbelül három hete. Gondoltam kikötök kicsit, amikor megláttam ezt a szigetet. A parton elég jól elvoltunk, aztán jöttetek ti. Na és gondolom tönkre basztátok a kis csónakot amivel a partra jöttem. Visszamenni meg nem tudok mivel, kiszabadulni sem mert valamelyik mocsok leütött. Az én történetem röviden ennyi. Most te jössz! - emelem rá a tekintetemet az elmélyült macsek simizésből.

- Hát szerintem a te történeted jobb! De legyen! Nem fogsz örülni, eddig még senki nem örült. A nevem Siuol (Visszafelé olvasd el) én vagyok a törzs sámánja vagy milye. Igazából nem nagyon tudok varázsolni meg semmi. Az apám a törzs vezetője, csak azért lettem az mert különlegesen nézek ki, szerintük.

- Értem, de te nem is hasonlítasz rájuk akkor hogy?

- Itt születtem, de anyám nem volt bennszülött. Apám elkapni, itt tartani őt, aztán lenni én.

- Oké, de hol az édesanyád? Honnan ismered a nyelvünket? - mert tuti nem láttam fehér embert köztük. Hacsak nem valahol elbújt.

- Anyukám Angol volt ahogy te is, tőle tudok beszélni a nyelveden. De ő beteg lett kettő téllel ezelőtt és meghalt. - mondja halkan, de azért a gyűlölet kihallatszik tisztán. Tányér méretű szemekkel nézek rá, de folytatja. - Téged megfognak enni, vacsorára! Megeszünk téged, jó nem? - mosolyodik el az ujját felém tartva, mintha ez tök természetes lenne. Hát kurvára nem az!

- Mi van? Én nem akarok senki vacsija lenni! 2021 - et írunk, nem lehet már embert enni. Be van tiltva! Különben is mérgező vagyok, fertőzött, gyomorrontást fogtok tőlem kapni! - ordítom, de befogja a számat. Pedig esküszöm bármit kitalálok csak meg ne egyenek már!

- Nem most még, majd két hét múlva. - vidáman kuncorászik. Hatalmasat nyelek még most sem tértem magamhoz, egyre jobban szorítom Sky-t magamhoz. Akinek persze nem tetszik és nyávog egy hatalmasat.

- Két hét múlva teliholdkor, de ne ordibáljál. Én tud segíteni, csak működj együtt. Apám erre az időre nekem adott téged. Azt mondta utoljára még kiszórakozhatom magamat, ha akarom. Aztán nekem is vége, de lehet egyedül eszlek meg. Tudok főzni, finom leszel nekem. - kérdőn nézek rá, nem igazán értem ezt a plusz áldozat dolgot. - Tudod áldozatot is bemutatnak mielőtt téged megennénk. Na nem nyersen ne aggódjál, ennyire nem barbárok előtte megsütünk tégedet. De az is lehet megfőzünk, ezt igazán nem tudni én. - kuncogja.