Kannibál fiú

8.

 „Míg a másikat az ujjai között morzsolgatja, azt hiszem a szerszámomhoz hozzá sem kell érjen már készen áll. Kényelmetlen, hogy nem érhetek hozzá nem csókólhatom, nekem az mindig nagyon fontos. Romantikus alkat vagyok, bár ebben a helyzetben semmi romantika nincsen. A srácot is éppen csak ismerem egy fél napja."

Morogva halad lejjebb a mellkasomon egészen a köldökömig, mindent végig szívogat vagy harapdál, őrjítően csinálja. A mellkasom vészesen emelkedik és süllyed, mindjárt megörülök. Behunyt szemekkel élvezem ahogy lejjebb halad, akkor pattannak ki a szemeim amikor a kést a szerszámomhoz érinti. Hatalmasat nyelek valószínű megérzi mert azonnal felpillant.

- Levágjam? - hangja rekedt, de azért a szemei csillognak. A nyelvét kinyújtva nyal végig a szerszámomon, meredten figyelem. Alig bírok már állni, a lábaim borzasztóan remegnek.

- Nemhh, nemhh örülnékhh...- lihegem, végre megérezhetem a száját belülről is. Valami ész veszejtő amit csinál, pillanatokon belül sodor a szakadék szélére. Kienged az ajkai közül, ami valljuk be nem túlzottan tetszik. A kezei felsiklanak a belső combomon majd a hátsómat markolássza velük.

- Ha te nem tudni csendben maradni, akkor a szádat Lou bekötni. - morogja. Csak egy halk nyüszítésre telik amikor megérzem az ujjait a heréim alatt. Tudja a piszok hogyan kínozzon a végletekig. Újra és újra eljátssza elölről a dolgokat. A könnyeim már potyognak a kíntól annyira mennék már, de nem enged. Összeszorított fogakkal próbálom a hangjaimat tompítani.

- Kérlek Lou engedj el, kérlek nem bírom már továbbhhh...- zokogom el a végét amivel csak azt érem el, hogy újra abbahagy mindent. Feláll és szorosan nyomja a csípőjét az enyémnek.

- Nagyon, nagyon finom vagy. Nem fogok leállni ezt jegyezd meg, ahogy azt is ki a főnök. Talán nagyobb vagy mint én, de nekem van fegyverem. - morogja a farkam szorongatása közben, nehogy már egy pillanatra is enyhüljön a kín amit okoz. Párás szemekkel bólogatok csak, most abban az állapotban vagyok amiben bármit megtehet velem amit csak akar.

- Megígérek, megteszek bármit amit csak kérsz. - lassan mozgatja a forró tenyerét a tagomon, amivel csak újabb és újabb sóhajokat idéz elő.

- Csókolj meg, kell ha már nem engeded magad simogatni legalább a szádat engedd érezni. - nyüszögöm szenvedve, mert már tényleg nagyon a határon vagyok.

- Megígéred hogy mindig szót fogadsz? Azt csinálod amit mondok, én leszek az urad a parancsolód? - kuncogja és a farkam tövére szorít. Szemeim felpattantak csak nézek a hatalmas kék íriszekbe, vágy huncutság és kéj zavaros egyvelege tükröződik bennük.

- Igen megígérem! Mindig és örökké. - nyögöm az ajkai egyre közelebb érnek az enyémekhez. Hihetetlen ennyi idő alatt képes volt lenyomni, a szívemet a lelkemmel elrabolni. Nyelve szerelmesen és lágyan simogat, percekig engedi élvezni. Apró puszikkal szórja be az arcomat. Hirtelen guggol le újra, de most a lábaimnál babrál, majd ugyan ilyen hirtelen a karjaimat is elengedi. De időt nem hagy feleszmélni a fekvő helye felé húz, a nyelvével a számban. Azonnal eldőlünk és már újra a lábaim között van amit eddig a kezével csinált, most megint a szája veszi át a helyet. A saját karomba harapva kínlódóm, de lassan újra érzem a gyönyört végig siklani a gerincem vonalán. Most nincs megállás újra ás újra mélyre enged talán túl mélyre is. Hatalmas nyögéssel adom meg magamat és hagyom, hogy eltaszítson egy teljesen más világba. Érzem ahogy felkúszik mellém karomat ölelésre tárom be is helyezkedik.

- Sokszor csinálni te ilyen? - kérdezi reked hangon, de még nem tudok válaszolni. Sem erőm és hangom sincs, csak a fejemet rázom a felkarját simogatva.

- Mire gondolsz? A szexre? - hajtom bele az arcomat a kócos tincsei közé. Ujjai hegyével a hasamon lévő pillangót rajzolja körbe elbűvölten.

- Arra, és hogy minden ismeretlennel összefekszel. - s most felkönyököl úgy néz az arcomba.

- Nem, nem csinálom gyakran. Te vagy az első ismeretlen akivel ilyen helyzetbe keveredtem. Jobban szeretem a hosszútávú kapcsolatot. - motyogom szinte félálomban kicsit kimerített ez az egész, sok minden történt egy nap alatt.

- Helyes! Nem megcsalni Louis mert akkor tuti megölni és aztán megenni téged HarryStyles. Vagy előbb megenni aztán megölni, a sorrend annyira nem fontos. - kicsit azért megharapdálja a vállamat. Ezek szerint hosszú távra tervez velem, én meg azt sem tudom még mit akarok. Kedvelem, de hogy szerelmes lennék ennyi idő alatt azt nem hiszem. Sosem hittem a szerelem első látásra féle dajka mesékben.

- A sorrend, persze. Majd figyellek! - fenyegetőzők, de csak játékosan. A fejét a mellkasomra húzom, ideje lenne egy jót aludni.

- Rendben én vigyázni rád Harry, szeretni téged. Még akkor is, ha te még nem érzel így majd fogsz. - kuncogja és ránk terít valamit, de már nem látom csak érzem. Szorosabban ölelem magamhoz a kisebb testet. Én is vigyázni akarok rá, annyira különleges ő mint egy ritka virág.

*

Szinte egész nap a sátorban kuksolok Louis csak akkor enged ki, ha wc. - re kell mennem. Esetleg evésre visz ki innen. Kicsit azt hiszem kezd a bezártság az őrületbe kergetni. Azóta az éjszaka óta nem történt semmi komolyabb, leszámítva a csókolózást. De az rendszeres, valahogy annyira jó csinálja, imádom vele ezt az egészet. Annak ellenére, hogy a hely nagyon abszurd. Fogalmam sincs mi lesz ennek az egésznek a végkimenetele vagy mi lesz azután, hogy haza megyek vele. Papírjai sincsenek, azt sem tudom ez a sziget melyik ország fennhatósága alá tartozik. Talán Amerika, akkor elvileg amerikai állampolgár lehetne. Netalán az anyja révén angol, igen talán ez lenne a legegyszerűbb. Csak azt kellene tudni, hogy hívták az anyukáját esetleg, hogy hol született. Az is elképzelhető, hogy vannak élő rokonai. Fontos elmélkedésemet hatalmas ricsaj zavarja meg, Louis hangját vélem kihallani még akkor is ha nem a nyelvemen beszél. Sky -t gyorsan beteszem a dobozba, persze elégedetlenül nyávog. Louis most nem kötözött meg, ezért gyorsan az oszlophoz lépek. Érzem valami baj lehet oda kint, mert a léptek közelednek. Éppen csak annyi időm van, hogy a hurokba dugjam a csuklómat. Ártatlanul boci szemekkel meredek a bejáratra, ahol fel is tűnik a pocakos főni feje, a hozzá tartozó sleppel. Lou mögöttük ácsorog, tekintete nagyon kétségbeesett. A fogatlan góré megáll velem szemben valamit magyaráz. Mondjuk ez rohadt jó, nem tudom mit vár? Értsem meg a rizsát amit lenyom. Végre maga mögé inti Lou -t, aki félszegen ugyan, de közelebb lép. Beszélgetnek vagyis csak a fater dumál.

- Apingi azt mondja ma lesz az esküvő, te lenni desszert. Ők nem akar megvárni telihold. – mondja, szemeiben könnyek csillognak.

- Ó, azt hiszem az nem túl jó. De rendben! Mikor? Mármint körülbelül hány órakor?

- Amikor a hold középen áll. Ki akarnak vinni téged a tűzhöz, hogy a nap kicsit szárítson rajtad, mielőtt, mielőtt.... - motyogja, miután lefordította a faternak amit mondtam.

- Csúcs! Akkor mond meg neki, minthogy hamarosan meghalok. Minden halálra ítéltnek lehet egy utolsó kívánsága és nekem is lenne egy. Szóval, itt maradhatok veled a sátorban addig amíg kaja nem lesz belőlem. - ő fordít, nekem meg a menekülésen kattog az agyam. Legnagyobb meglepetésemre az öreg beleegyezik és a kíséretével együtt távozik. Amint kiérnek a sátorból Louis térdre rogyik és átadja magát a kétségbeesett zokogásnak. A kezeimet kioldva térdelek mellé a vállait át fogva.