Kannibál fiú

21.

„Végül lerántja magáról a takarót. Na nem pont erre gondoltam.

- Oké a farkad látványa sem rossz. De esetleg valami más? - hajolok közelebb, érti tudja, csak a finom ajkai kellenek legalább egy puszikára. Mikor megkapom a kezébe is nyomom a bögrét. Azonnal bele kortyol. S ahogy mindig, minden alkalommal most is megégeti a nyelvét. De a látvány mindent megér, mert még a homloka és az orra is csupa tejszínhab. Vigyorogva tartja felém az arcát. Hiszen ez amolyan rituálé lett nálunk, hogy nekem kell lenyalni róla, természetesen további finom csókokkal együtt. Azért előtte leteszem a kávémat az éjjeliszekrényre, ahogy az ő kezéből is a bögrét. Szempillantás alatt támadom le.

Ez a két hét maga volt a csoda és a menyország. Igaz nem minden a tervek szerint alakult, de mondhatom jól sikerült. Vissza kellett menjek dolgozni, amikor volt szabadidőm siettem vissza Louis- hoz. Minden teszt negatív lett és az oltási programot is el tudtuk kezdeni. A tanulás is szuperül megy neki, gyorsan halad. Igazán büszke vagyok rá. Még most is, pedig borzasztó nehéz vele és sajnos a végét még nem látom.  Ma még délelőtt dolgozom de délután végre haza megyünk a lakásomba. Remélem Lou - nak tetszeni fog. Igaz nem túl nagy, de azért kettőnknek bőven megteszi. Szedem a lábamat vissza az ideiglenes szobánkba remélem már összecsomagolt és csak indulni kell. Halkan nyitok be a szobába mert nem tudhatom hogy alszik-e. És nála ezt igazán nem lehet tudni. Legnagyobb meglepetésemre a szoba közepén ácsorog a kezeit tördelve.

- Szia. Milyen napod volt? - kérdezem vidáman. Mert igencsak izgatott vagyok, hogy végre kettesben leszünk a saját otthonomban.

- Ó végre itt vagy már alig vártalak. – fordul felém és azonnal karjait a derekam köré fonja. Csak bágyadtan hajtom a fejem a nyak hallatába és a hátát simogatom közben.

- Itt vagyok édesem, már minden rendben indulhatunk? - csak lelkesen bólogat majd tőlem el lépve kapja fel az egyik sporttáskát. Én is bele kapaszkodok a másikba, bár az kisebb mint amit ő cipel. Mindenkitől elköszönünk a folyosón. Sietősen hagyjuk el az épületet, apa küldött értünk sofőrt aki már az épület előtt várakozik. Amint meglát bennünket ki is veszi a kezünkből a csomagokat és a csomagtartóba teszi.

- Üdvözlöm Georg, köszönöm hogy eljött értünk. - közben a drágámnak kinyitom az ajtót, hogy be tudjon ülni majd gyorsan én is mellé csusszanok a hátsó ülésre.

- Hosszú lesz az út Hazuska?

- Nem drágám hamar otthon leszünk.

- Már alig várom. - mosolyog édesen gyönyörű tenger kék szemei boldogan csillognak. Nem telik bele egy egész óra és meg is érkezünk az impozáns épület elé. Lou azonnal ki is ugrik, csak csodálkozva néz a magas felhőkarcolóra.

- Most komolyan itt lakol Harrystyles?

- Nem csak én most már te is, de mutattam fotókat. Nem emlékszel drága? - mosolygok rá egy apró puszi kíséretében.

- De nem kívülről! – hüledezik még mindig.

- Gyere menjünk már alig várom hogy megmutathassam neked az otthonunkat. - s hogy őszinte legyek én is alig várom már, hogy otthon lehessek több hónap után. Persze amíg a kórházban voltunk addig én haza ugrottam, de mindig csak pár percet töltöttem itthon. Esetleg tiszta ruhát vettem magam magamhoz, meglocsoltam a növényeket ilyenek. Most kivételesen a takarítást nem én csináltam, anya intézett mindent. Lassan indulunk el az épület felé a portás már nyitja is nekünk a bejárati ajtót. Csak fej biccentve köszönök neki miközben tolom magam előtt Louis -t. Egészen a lifting kísér bennünket, majd segít a csomagok cipelésében. Ahogy elnézem a kannibálom ábrázatát a liftezés nem jön be neki. Nem kicsit szaladt ki az arcából a vér, vállait átölelve húzom magamhoz. Hamar meg is érkezünk a legfelső emeletre, a liftajtó pontosan a nappali közepén nyílik ki. Lou úgy ugrik ki rajta mintha muszáj lett volna neki. A portása amint lerakja a csomagjainkat már el is köszön. A kékszemű lelkesen kezd a lakásban szaladgálni és nézelődni. A kilátás tetszik neki a legjobban és hatalmasakat kurjongat közben. Vigyorogva figyelem olyan most mintha egy gyerek lenne. Pedig nem az, csak egyszerűen ő nem tapasztalt meg ilyen dolgokat. Amíg nézelődik addig a csomagokat beviszem a hálószobába, 5 perc sem telik bele már a nyomomban van.