Kannibál fiú

13.

„- Na jó most megmondani te mit csinál Louis. Megengedem, de sokszor nem fordul elő. – fenyegetőzik, de a hangjában ott bujkál a huncutság.

- Rendben baby, legyen ahogy szeretnéd. - nyitom ki az ajtót amin együtt lépünk be. „

Persze Zayn koslat utánunk, s amíg nem pillantok hátra addig nem is tudom miért. Közben Louis -t takaróstól ültetem le az ágyra. Talán már nem remeg annyira, mint eddig.

- Itt az infúzió majd ha végeztetek a fürdéssel akkor csatlakoztasd. Tudok még segíteni valamit? - teszi le az éjjeli szekrényre a kezéből a dolgokat. A kicsike csak csodálkozva pillog körbe a kabinban, ilyet biztosan nem látott még sohasem.

- Köszönjük, meglesz. Ha esetleg egy műanyag széket kerítesz azt megköszönöm. Azt hiszem most Louis - nak úgy könnyebb lenne fürdeni. - hadarom és a fürdő szoba felé veszem az irányt, a kádban ücsörgés most kizárva. Pedig hatalmas sarokkádam van és baromi jól esne egy kiadós kádban ázás.

- Rendben, hozom. A büdös kurva életbe, mi a faszomat csinálsz törpecirkáló. - ordít a pakisztáni én meg fejvesztve rohanok vissza. A kékszemű önelégülten vigyorog az ágyon ülve, míg Zayn a vállát szorongatja és villámló szemekkel nézi amazt.

- Mi a picsa van? Mit csináltok? - teszem szét értetlenül a karjaimat, fáradt vagyok én már ehhez.

- Megharapott a nyavajás emberevőd. Hát el sem hiszem. - morogja a vállán lévő fogsornyomot kémlelve. Egy pillantást vetek rá majd Louis felé fordulva felhúzott szemöldökkel várom a magyarázatot? De az nem akar érkezni csak a kéjes ajak nyalogatás, meg a gyönyörű kék csillogó tekintet.

- Nem akarod ezt megmagyarázni? - szólalok meg talán így felgyorsítva a folyamatot, de elöszőr csak a fejét rázza.

- Nem igazán akarni, fincsi vót. Nem annyira mint te Harrystyles, de megtenné vacsira.

- De megbeszéltük ezt már! Meg különben is a faszomat azt, nehogy már mindenkit harapdáljál. Nem engedem, csak engem lehet harapdálni. Féltékeny vagyok, a kurva életbe. - állok elé a lábaimat átöleli fél karral és könyörgőn néz rám.

- Hozom azt a kurva széket, bár rohadtul nem érdemled meg. Most nagyon utálak, remélem nem vagy veszett. - morogja Zay majd el is hagyja a kabinomat.

- Mi az a féltékenység Hazzus? - felvont szemöldökkel meredek rá, így még sosem szólított. Viszont nagyon tetszik, hogy ha így hív.

- Az egy olyan valami, amit akkor érzel amikor az akit szeretsz valaki máshoz ér. Például én szeretlek téged. Nagyon rossz érzés nekem, ha olyat csinálsz amit velem szoktál. Nem akarom hogy másokat is harapdáljál. - nyafogok mint egy lány, de tényleg nagyon rosszul esik. Pedig biztosan a részéről csak egy laza harapás volt.

- Tehát neked rossz az ha Louis más fiúkat harapdál vagy tapizik. Ezt nem szabad nekem csinálni, mert én megbántani ezzel téged? Louis nem akarni rosszat neked HarryStyles, én az életemnél is jobban szeretni téged. Ígérni neked akkor soha többé nem csinálni, de csak egy feltételel.

- Oké és mi a feltételed Töpörtyű? - hajtom az arcomat a hajába, ami most ragad és talán már nem is jó illatú, de nekem most mégis nagyon jól esik.

- Téged bármikor harapdálhatlak, a legjobban téged szeretlek harapdálni. Amúgy te sokkal finomabb vagy mint ő. - enged el és az ajtó felé mutogat. Ahol Zayn áll, Niall -el a háta mögött.

- Nesze itt a szék. - szó szerint behajítja a helyiségbe, ezek szerint még mindig dühös.

- Annak én is örülnék mármint, ha nem harapdálod a pasimat. Mert nem leszünk jóban Louis. - morogja természetesen most is teli szájjal a szőke. Hirtelen fordulok hátra és meredek a párosra.

- Azt hiszem lemaradtam valamiről!

- Le, az elmúlt héten nagyon aggódtunk érted. Aztán csak így alakult. - válaszol a feketehajú, Ni csak elpirulva bólogat.

- Jól van, gratulálok. Én örülök nektek. Viszont most ha nem bánjátok elviszem fürdeni a veszedelmes kannibálomat. - vigyorgok le a kicsikére mert nem tudta megállni és apró harapásokkal díszíti a hasamat. Tenyeremet a szájára tapasztom hogy hagyja abba.

- Elég bébi, gyere menjünk fürdeni. - dorgálom meg miközben felhúzom az ágy széléről.

- Jól van mi is megyünk, én majd hozok kaját. Ha valami kell kiabáljatok. - búcsúzik az újdonsült párocska. Mi meg kettecskén betipegünk a fürdőbe.

- Az igen, ez neked a vízesésed? Hol a sok víz meg a nagy tó? - kérdezi Lou csodálkozva.

- Mindjárt megmutatom, most elengedlek. Meg tudsz állni egyedül egy kicsit?

- Igen azt hiszem meg tudni én állni. - motyogja, de a csodálkozástól még alig bír szólni. Olyan mint egy kisgyerek aki rácsodálkozik mindenre. Mert végül is ez olyan neki, hiszen minden újdonság. Közben beteszem a széket a tusolóba majd megengedem a langyos vizet, a kicsikém szemei majd kiesnek. - Na kész is, ez a vízesés és meleg víz jön. Most a vállad miatt nem tudunk a tóban fürdeni. - mutatok a kádra, minden mozdulatomat követi a tekintetével. Azt is amikor letolom magamról a fürdőnadrágomat, majd róla is lefejtem a ruhaszerűségét.
- Gyere ide ülsz a székre én pedig lemosdatlak, rendben? - csak bólogatni tud, majd hatalmas jóleső sóhaj hagyja el az ajkait amikor megérzi a kellemes langyos víz érintését a bőrén. Mosolyogva mosdatom le, hát nem mondom hogy nem szürke színű a víz ami a lefolyóban végzi. Mielőtt a hajának is neki esnék lemosom magamat is.

- Ez nagyon jó, szeretem a vízesésedet. Mi a neve? - hajtja hátra a fejét, hogy lásson engem.

- Zuhanyzónak vagy tusolónak hívják. Most hajtsd kicsit jobban hátra a fejedet kérlek. Megmosom a hajadat. - de már teszem is amit mondok, jólesően hunyja be a szemeit. Édesen nyögdécsel amikor a fejbőrébe masszírozom a sampont. Hát első látásra azt hiszem vagy háromszor is meg kell mossam neki a haját.

- Ezt máskor is csinálni Louis -nak, nagyon szeretem az ujjaidat. - kuncorászik mikor végzek. Most rajtam a sor az enyémnek is fog kelleni a háromszori mosás az tutti.

- Nagyon szívesen, legközelebb a kádba fürdünk. Ott jobban szeretek. - válaszolom behunyt szemekkel de erre semmi választ nem kapok. A habos víz miatt ki sem tudom nyitni a szememet, hogy lássam mit csinál. Azért most nem húzom az időt, muszáj szemmel tartani. Fél kézzel tapogatom ki a vállát, de furán lent érzem. Azonnal mosom le a hajamat, hogy lássak is. A kicsikém behunyt szemekkel csúszik ki a székből. A teste elernyedt. Rögtön elzárom a vizet és elé állva próbálom tartani.

- Valaki, segítség! - ordibálok, talán valamelyik barátom meghallja és a segítségünkre siet. Közben próbálom Louis pulzusát kitapintani, megállapítani mi lehet a baj.