Kannibál fiú

1.

A hajó motorjait leállítva nézek az előttem elterülő csodavilágra, buja zöld sziget. Ezt meg kell néznem közelebbről is annyira szép. Majd csak lesz valami, üzemanyag van, a motorok működnek. Mondjuk csúnya lenne, ha a két darab 2000 -es Rolls Royce motor nem bírná. Nagy baj nem érhet! Valahol a Fidzsi-szigetek környékén a Csendes-óceán déli részén lehetünk, legalábbis a GPS szerint. Érdekes helynek tűnik mindenesetre és nem utolsó sorban szép. Nagyon szép. Jó messze eljöttünk Angliától az tuti, talán vissza kellene fordulni. De innen akkor már nincs messze Amerika, és Brazíliát mindenképpen látni szeretném. Végül is mi baj lehet? Semmi, ezért jöttem, hogy kalandozzunk nemdebár? A többiek nem hiszem, nehezen beszéltem rá őket. Legalábbis ami Zayn -t illeti. Niall és Liam meg... nekik nem volt más választásuk. Elég korán van még, mindenki alszik. Nem bírták és olyan éjfél körül kidőltek. Nekem nem volt kedvem aludni, így a kormánynál maradtam. Na meg persze a személyzet is, igaz nincsenek sokan. Rajtunk kívül még négy srác és ők is váltásban. Persze a hajozóúton (Korlátozott vizeken a hajó­k közlekedésére kijelölt csatorna.) navigáltam végig, de hat óra körül láttam meg ezt a szigetet. Nem is telik sok időbe míg a szőke üstök megjelenik melettem. Szerencsére két bögre társaságában, az egyiket felém nyújtja.

- Niall itt partra szállok, maradj a hajón. - a szőke csak bólogat, a szája megint tele van kajával. Valakinek muszáj, egyedül nem hagynám itt a kicsikémet. Na jó nem teljesen egyedül, de akkor is. Aggódom, a hajóért na!

- Kapcsoljam autopilot -ra? (Elektronikusan vezérelt, tájolóval és GPS-el összekötött automata kormány.) Vagy? - morogja tele szájjal. Nesze neked dietetikus orvosi végzettség, minden szemetet megeszik amit csak talál. Mondjuk nem értem a zabálástant miért az orvosin oktatják, na mindegy is.

- Nem kell, engedd le a horgonyt. Szerintem nem maradok sokáig. - simítok végig a hajó vezérlő egységén. Olyan kis szép a maga 90 láb(27,4m) hosszával és a közel 30 láb (6,3m) szélességével.

- Mikor jössz? Vagy mit csináljunk, ha nem jössz? Egy heti kaja maradt csak Bro. - koslat utánam a szőke. Persze megint a kajálás! Azt nem tudom hogyan csinálja ezt, hogy még nem akkora mint egy lamantin.

- Már miért ne jönnék vissza?  Nem akarok a szigetre költözni. Természetesen megvártok. A hajó az enyém, ha elkötöd kiheréllek. Aztán nézheted Zayn értetlen fejét. - fenyegetem, érti és ki is röhög. Két ilyen tulokot sem láttam még, kerülgetik egymást már hónapok óta.

- Jól van na. Biztos jó ötlet oda kimenni? - látom a szemeiben az aggodalmat, csak nem érdekel. Kikapcsolódni jöttünk, szórakozni. Felejteni, a lelkünket, vagyis csak az enyémet meggyógyítani.

- Nem lesz semmi baj. Ott leszek szemben, látni is fogtok. Este jövök. - s ezzel hagyom is itt. Igazán megtetszett ez a kis szépség, amikor kinéztem a katalógusból. Igaz kicsit át kellett alakítani, de most már azt hiszem tökéletes lett. Na nem Niall tetszik, hanem a hajó. Ír barátom maximum a kis pakisztáni tevehajcsárnak jön be. Vajon vannak tevék Pakisztánban? Mondjuk annyira nem is érdekel, ma még nem láttam. Mármint Zayn -t, de éppen tevéket sem. Szerintem nem is sokat fogom az út alatt. Van az alsó szinten három háló és fürdőszoba. A többieket el sem akartam hozni magammal, de muszáj egy ekkora hajót egyedül kezelni nem könnyű. Jobb ha ketten vagyis négyen vagyunk rá. Így is erősködtek, hogy legyen szakképzett személyzet is. Amúgy meg a legjobb barátaim, nem hagytam volna otthon őket. Ők sem hagyták volna, hogy egyedül jöjjek el. Pláne mikor észrevették, hogy kiborultam és elegem lett a világból. Akkor találtuk ki ezt a hajózzuk körbe a földet bulit. Zayn feje tűnik elő az egyik kabinból, amikor a sajátom felé tartok átvenni a fürdőnadrágomat.

- Kimegyek a partra, jössz? - nézek a csoki barna szemekbe. Bár azt hiszem a kérdés felesleges volt. Pakisztáni barátomat csak bealtatózva tudtuk felhozni a hajóra. Nem kicsit víziszonyos a drága.

- A faszomat azt! Te tiszta hülye vagy! Jobban tennéd ha te sem mennél, mi van ha valami vagy valaki megtámad? Én biztos ki nem teszem a lábamat a hajóról. - morogja majd vissza is indul a szobába, s ahogy hallom még az ajtót is magára zárja.

- Gyere Sky megnézzük mi van a parton, én fürdök egyet te addig henyélhetsz. - szólok a macsekhoz, aki a kabinomban elterülve fekszik a hatalmas franciaágyon. Ő csak nyugodtan fekszik tovább. Persze neki mindegy, itt is tudja élvezni a napsütést. Ha felmegy a fedélzetre ott is, nem baj akkor is viszem magammal. Mert nekem már jól esne egy kis szárazföld a talpam alatt. Li -t meg sem kérdezem jön -e, ő még alszik. Felkelteni meg nincs kedvem, ilyenkor nagyon hülye tud lenni. Niall már leengedte a horgonyt és megfelelően rögzítette, mielőtt a kis motoros csónakot a vízre engedem azért még a szükséges instrukciókkal ellátom. A macskával a hónom alatt mászok be, szerencsére nem félős mert különben mind a 20 körmével kapaszkodna. Az viszont sem nekem, sem a csónaknak nem tenne túl jót. Végül a motort beindítva navigálom magunkat a part felé. Igazán csodálatos látvány, biztos csomó egzotikus állat él itt. Csak reménykedhetek benne, hogy nem annyira nagyok vagy nem emberevő állatok. Hófehér homok a parton, csodálatosan friss levegő. Üde zöld növények sokasága. A többiek sajnálhatják, hogy nem jöttek. A partról még megnézem a kicsi hajót, igen ebből a távból annak is tűnik a kis édes. Szép és gyönyörű kék! A neve is innen jött, na meg mert ez volt az első, ami eszembe jutott. „Brillant Blue Eyes" BBE. A törölközőmet le is terítem egy megfelelő helyre, szerencsére a macsek is élvezi, gyorsan feltérképezi a területét. Vigyorogva figyelem ahogy próbál a homokban menni, de mindig lesüllyed. Végül én is úszom egyet ha már ilyen jól érzi magát, majd kifekszem a napra megszárítkozni. Csak egy pillanatra hunyom be a szememet, alig szenderednék el valami árnyékolja előlem a napot. 

Amikor kinyitom a szemeimet igencsak borúsnak tűnik az ég, talán ideje lenne menni. Egyszerűen nem visznek a lábaim a csónakom felé. Annyira élvezem a szabadság nyújtotta örömöket, az sem tűnik fel amikor rám esteledik. Viszont itt éjszakázni csak nem szeretnék, Sky egyre közelebb bújik az oldalamhoz. Olyan mintha félne valamitől, ujjaimat lágyan mélyesztem a puha bundájába. Az erdő felől érkező rémisztő hangra összerezzenek, ideje indulnom. Ijedten ülök fel, ebben a pillanatban csak az ütést érzem a fejemen és az értelmezhetetlen kiabálást hangok egyvelegét. Valamint egy iszonyúan szép és kicsit ijesztő szempárt. Nincs tovább, fogalmam sincs mi történik. Az eszméletemet teljesen nem veszítem el, azt érzem ahogy erős kezek tapogatnak. Valamivel megkötöznek és cipelnek. Hosszú - hosszú ideig visznek, vagy vonszolnak. Az agyamon valamilyen köd van, biztos az ütés miatt. Nem igazán érzékelem a körülöttem lévő világot. Talán tényleg a hajón kellett volna maradjak.