Kannibál fiú

14.

„A habos víz miatt ki sem tudom nyitni a szememet, hogy lássam mit csinál. Azért most nem húzom az időt, muszáj szemmel tartani. Fél kézzel tapogatom ki a vállát, de furán lent érzem. Azonnal lemosom a hajamat, hogy lássak is. A kicsikém behunyt szemekkel csúszik ki a székből. A teste elernyedt. Rögtön elzárom a vizet és elé állva próbálom tartani.

- Valaki, segítség! - ordibálok, talán valamelyik barátom meghallja és a segítségünkre siet. Közben próbálom Louis pulzusát kitapintani, megállapítani mi lehet a baj."

Pár percet még ordibálok teljes pánikban, mire végre megjelenik egy alak a fürdőajtóban.

- Mi a baj? - hallom meg Niall hangját a hátam mögül, már alig bírtam Louis - t tartani egyedül.

- Elájult, azt hiszem. Gyere segíts kivinni és hívd be Zayn- t.

- Itt vagyok én is, csak nem akarlak benneteket pucéran látni. - érkezik a morgó hang a szoba felől. Csak a szemem forgatom mielőtt válaszolnék, a szívem a torkomban dobog. Közben próbálom Lou -t a derekánál fogva feljebb húzni a széken.

- Mondjuk azt én sem. - szólal meg most Ni is, és ahogy hátra pillantok a szemei csukva.

- Ugyan ne csináljátok már. - kiáltok fel. Mire a kicsike a karjaim között mocorogni kezd.

- Miért kiabálni HarryStyles? Fáj neked valami, beszorulni lábad? Louis igy nem tudni aludni. - morogja, bennem meg az ütő is megáll. Két barátom hangosan röhög.

- Te - te nem ájultál el, csak alszol? - kérdezem meghökkenve, persze még mindig szorosan fogom a derekát. Mindenem csupa víz mert még megtörölközni sem volt idő.

- Csak aludnék, hangos vagy te. - morogja és a székben próbál helyezkedni, hogy kényelmesebb pozíciót találjon.

- Na itt a kajátok mi megyünk. Nincs itt baj! - mondja Zay és ki is vonulnak. Én még teljesen nem tértem magamhoz az ijedségből.

- Na gyere édes, meg kell törölközzünk és segítek elmenni az ágyba. Nagyon megijesztettél Louis, azt hittem elájultál. - nyafogom el magamat, miközben segítek neki felállni. A lábai nem tartják stabilan őt, láthatóan nagyon kis gyenge.

- Nem csinálni én olyan, bár nem tudom mi az. De én csak aludni kicsit, nagyon jó a te vízesésed. Szeretem. - motyogja miközben a derekára tekerem a törölközőt. Lassan vezetem el az ágyig, a fejét lelógatva ül le annak szélére.

- Hát az ájulás az olyasmi mint egy mély álom. Nem tudod a testedet kontrollálni, nem tudsz a külvilágról semmit. Most a vérveszteség miatt gyenge vagy és előfordulhatott volna. - válaszolom miközben visszalépek a fürdőbe magamnak is egy törölközőért. A kicsi kannibálom csak meredten néz maga elé mialatt megtörlöm mindenemet és magamra kapok egy alsót. Neki is kiveszek egyet, elé térdelve törölgetem meg előbb.

- Ez micsoda? - pillant fel a hosszú szempillái alól. Látszik a fáradtság és az elmúlt idők minden baja, bánata a szemeiben. Óvatosan törölgetem végig, majd a lábait belebújtatva adom rá az alsót.

- Ez egy alsónadrág, mi ezt szoktuk hordani, felvenni. Lehet hogy neked most kicsit kényelmetlen lesz. - húzom fel álló helyzetbe, ereje sincs ellenkezni. Teljesen jó rá az alsóm, vadítóan szexi a popsiján.

- Louis éhes, adol enni valamit? - néz rám reménykedve, csak végig simítok az arcán. Annyira elveszettnek tűnik most, remélem csak a sérülés miatt, Majd erőre kap, ha kipiheni magát és újra az az édes vadóc kannibál fiú lesz akit megismertem.

- Persze hogy adok, amit csak akarsz. - ültetem vissza az ágyra. Niall a megpakolt tálcát a kis asztalra tette, de most azt hiszem egyszerűbb lesz az ágyban enni. Nekem sincs erőm kiülni az asztalhoz. Louis hatalmasra nyílt szemekkel vizsgálja az ételeket. Biztos nem látott még hasonlókat sem. Gyorsan elhadarom neki mi micsoda, persze kihagyom azt amit tudom nem eszik. Talán most meg kóstolja. De ahogy elnézem teljesen mindegy csak ehető legyen. Jó ízűen lát neki, mindenből kostól. Ahogy én is már teljesen mindegy mit csak együnk. Igaz a mondás evés közben jön meg az étvágy.

- Ez finom. Nem tudom ez micsoda, de jó. - morogja teli szájjal a kékszemű és mivel azt mondta nem eszik húst, hát nem töröm le a lelkesedést mert éppen a csirke sonkát tömi magába. Csak vigyorogva bólogatok, két falat között. Eszemben sincs elárulni mi az amit eszik, szüksége van most az energiára. Fel kell töltse a szervezetét, persze az infúzió is rásegít majd. Nem is telik sok időbe eltüntetni mindent a tálcáról, meg is lepődőm. Mert ennyire nem éreztem én sem magamat éhesnek.

- Na, mindent megenni mi. - simogatja meg a kidomborodó pocakját. Majd jólesően dől hátra.

- Bizony és most alszunk egy hatalmasat. - teszem el a tálcát - Be kell kössem az infúziót is, arra még szükséged lesz drága. - simítok végig a karján.

- Ebben a kényelmes fekvő helyen aludok? - pillant fel, de a szemei már majd lecsukódnak. Látszik rajta nagyon fáradt.

- Persze, hát hol máshol? - puszilok bele a most nagyon selymes hajába. Nem is tudom megállni hogy ne túrjak bele úgy istenigazából.

- Te is itt aludol velem HarryStyles? Ugye nem kell Louis- nak egyedül aludni? - kérdezi még reménnyel a hangjában, de már félálomban.

- Persze csillagom ahogy az elmúlt napokban is, most is itt alszom veled. Szeretek veled aludni, nagyon jó. - óvatosan húzom rá a takarót majd bebújok mellé, átölelve a derekát. Amennyire csak tud közel férkőzik, pedig a sérült válla miatt most biztos nem olyan egyszerű. Jólesően hajtom az arcom a nyakába, nagyon finom illata van, mint mindig. Nekem még zakatolnak a gondolataim nem tudok azonnal elaludni. Hallgatom ahogy egyre mélyebbeket szuszog. Egy hete még álmomban sem gondoltam volna ilyenre, hogy egy relatív lakatlan szigetre keveredek és megismerek egy csodaszép fiút. Azért nagyon féltem a mi világunktól, hiszen az ő lelke tiszta. Félek hogy bántani fogják és én nem leszek ott minden pillanatban hogy megvédjem. Megérdemli hogy boldog legyen, megtapasztalhasson mindent amit csak szeretne. Bár egészen biztos lesznek nehézségek, de együtt képesek leszünk túllendülni rajta. Valahogy szeretném a rokonait megtalálni, az Édesanyjának biztosan élnek Angliában felmenői. Szülők, testvérek esetleg. Na majd ha én is kialszom magamat akkor kitalálom hogy hogyan tovább. Mindenesetre egészen biztos nem engedem el az én drága kannibál fiúmat. Olyan érzés mintha már nagyon régóta ismerném őt, ő a másik felem. A lelkem egy része, az életem része. Azt hiszem szerelmes vagyok, szeretem őt. Miközben egyre szorosabban ölelem arcomat a puha nyakába fúrva nyom el az álom.