Kannibál fiú

5.

„Sajnálom nagyon. De hogyan bízzak meg benne? Hiszen eddig köztük élt velük, egy kibaszott kannibál ő is! Lojális lenne hozzájuk és csak egy csapda az egész. Nem ezt el kell vetnem, már így is el fogtak mi mást akarhatnának még? Egészen közel bújik már - már a vállunk is összeér ahogy mellém helyezkedik. Fogalmam sincs mi lenne a jó megoldás, de nélküle, a segítsége nélkül nem szabadulhatok. Cserébe nekem is segítenem kell rajta."

- Elengeded a kezemet? – fordítom oldalra a fejemet, hogy lássam az arcát.

- Nem lehet. Félek, ha elengedlek megszököl és akkor nem segítesz, nem akarom. Valamint akkor engem azonnal megölnek, hiába én vagyok a törzsfőnök fia.

- Figyelj Lou. - fogom meg az összekötözött kezeimmel az arcát. - Nem szököm el, segítesz nekem és én pedig neked. Megígérem, de nem ehetsz meg! - reménnyel a szemeiben néz rám. Óvatosan nyúl a kezeimhez és megpróbálja eloldozni őket, a kezei remegnek közben.

- Jó, itt bent! De ha kimegyünk meg kell téged kötözni. Nem árulhatjuk el magunkat.

- Rendben és köszönöm. Egyébként hová szoktatok mosdóba járni vagy van itt olyan? - nézek rá érdeklődve miközben eloldozza a kezeimet, kicsit meg masszírozom eléggé el van zsibbadva. Ma már sokadjára, na meg a kötél is feltörte a bőrömet. Tovább néz azt hiszem nem értette a kérdést. 

- Ha pisilni kell vagy mást, akkor hová mentek?

- Ja! Értem, arra kifelé majd megmutatni neked ha kell. Te szólni. - odakintről hangzavar szűrődik be, Louis ijedten kapja a bejárat felé a fejét. Majd villámgyorsan köti meg a kezeimet, pedig éppen csak elengedett.

- Vacsora. Te nem szólni egy szót sem. Csak azt enni meg amit mondok, vagy adok teneked. Megértetted HarryStyles? - vakkantja mielőtt felrángatna a földről. Sky -t elkapva teszi be óvatosan a dobozba. - Vigyázni kell rá, ne akarja többi ember megenni. Louis nem akarja, hogy megegyék. Túl cuki. - mosolyog fel rám. Lassan indulunk el kifelé, de a bejáratnál megtorpan, felém fordulva.

- Te nem menni ki innen egyedül. Én csinál csapda, hogy senki ne jöjjön be. Megsérülni te, ha nem figyelsz. - csak bólintok jelezvén, hogy értettem. Bár az feltűnt, hogy az igéket nem ragozza megfelelően. Azt hiszem ettől függően egész jól érthető, amit azokkal a csábító ajkaival mondott. Ahogy kiérünk szembetűnik a hatalmas farakás amit délután is láttam, de most meg van gyújtva a gyerekek körülötte szaladgálnak, míg a felnőttek javarészt csak a férfiak ülnek az egyik oldalon. Louis elrángat az apja felé, emlékszem rá délutánról. Lehatott fejjel állok míg beszélnek, hallgatok ahogy kérte. Majd a fickó egyik oldalára ülünk le a földre. Louis török ülésbe nekem csak térdelni esik jól. Megkötött kezekkel nem tudom hogyan fog menni az evés, de majd megoldom már rettentően éhes vagyok. A nőneműek hozzák körbe a tálakat, na se tányér se evőeszköz nincs. Mindenki kézzel nyúl az edényekbe. Remélem legalább a kezüket megmosták előtte. Bár ahogy elnézem valószínűleg ilyenről szó sincs. Inkább oda se nézek, már az étvágyam is elment ettől a közös kajálástól. Louis felém nyújt egy kisebb edényt, de mivel nem szólhatok meg sem tudom kérdezni mi ez. A rizst felismerem a többit nem, de Louis aprót bólint felém és ő is elkezd enni. Hát utoljára két évesen ettem kézzel, de most meglehetősen éhes vagyok. Egész ízletes bár az első falatot félve tettem be a számba, végül sikerül az egészet belapátolnom. Nagyon remélem, nem lesz gyomor rontásom és nem fog rám jönni a szapora az éjjel. Louis - ra pillantva valamit szorongat a kezében csak félve pillant rám. Miközben az apja magyaráz neki valamit. Persze a saját nyelvüket használják, még véletlenül se értsek egy rohadt szót sem. Amikor befejezik Louis egy szó nélkül rángat fel a földről és vonszol maga után. Most nem a sátor felé visz, amíg elég távol nem kerülünk meg sem szólal.

- Amikor csendes lesz a falu majd akkor elmenni mi fürdeni. Büdös vagy! - és neki áll szaglászni. - Mindenki reggel szokott. Én nem, olyankor sokan vannak. - ezt a beszólását inkább ignorálom.

- Rendben, de most hová megyünk? - ver gyökeret a lábam azért kicsit tartok tőle. Mi van, ha meggondolja magát és mégis inkább az ő vacsorája leszek?

- Mutatni neked egy hely ahonnan látni a csillagok. Szeretek ide járni. Senki nem jön erre csak én, ilyenkor szoktam gondolni sok dologra.

- Hú akkor jó már azt hittem meg akarsz kajálni. - indulok meg, de előtte elengedi a kezemet. Mármint kioldozza a kötelet, majd az ujjait az enyémekbe fűzi. Persze nem hagyja ki, hogy ne harapdálja meg a vállamat. Fura mód kurvára izgató, pedig inkább félnem kellene. Kezd kicsit hűvös lenni, így egy szál fürdőgatyában nem érzem magamat túl komfortosan. Sokat nem sétálunk csak egy kicsit a bozótosban, amikor kiérünk a sziklákkal körbevett tisztásra. Elég sötét van már, de pont elég ahhoz, hogy minden egyes fűszálban majdnem orra bukjak. Louis vállába kell megkapaszkodjak, hogy ne essek el. A válla felett pillant csak hátra közben hatalmasat vigyorog. Végre valahára megáll és maga elé mutat, de én az orrom hegyétől messzebbre nem látok.

- Itt leülni mi most. - mutat maga mellé, majd a kezemet elengedve le is telepszik az egyik sziklára. Mellé ülök nem túl szorosan a kezeimet a hátsóm alá téve, mert rohadt hideg a kő.

- Nem fázik a popsikád? Nekem legalább van valami alattam. - motyogom mert nem elég a hideg kő, még nedves is.

- Nem, már megszoktam. Sokat jövök ide, ha egyedül szeretnék lenni.

- Apád nem fél, hogy elszököm? Csak így simán elengedett veled. Sokkal nagyobb vagyok, mint te és még fegyver sincs nálad. - fordítom felé a tekintetemet, de ő nem néz rám csak az eget bámulja. Most legalább megtudom figyelni az arca vonalait. Szabályos, egy kicsit hibát sem lelek, a pisze orra szép kontrasztot alkot a homlokával és az állával. Annyira hosszúak a szempillái, nem is értem hogyan tud pislogni velük.

- Nem jutni messzire, ahogy botladoztál az előbb. - kuncogja el magát. - Ja és te azt sem tudni merre indulj. Eltévednél, hamarabb fognak el. Akkor viszont nem várni meg ők a teliholdat. Elvágni te nyakadat rögtön. - vissza is fordítja a fejét az ég felé, többet nem szól. Percekig csak nézi a csillagos eget. Ami nem olyan, mint Angliában.

- Mikor születtél Louis? - kérdezem hallkan, nem akarom a pillanatot megzavarni csak unatkozom.

- Amikor a Jupiter és a Szaturnusz együtt áll. - mutat fel az égre és hadonászik közben. Na ebből sokat nem tudtam meg. Mert ugyan tudom, hogy ez két bolygó, de na! Azt sejtettem, hogy ők sem az órát sem a naptárt nem ismerik.

- Oké, várj. Sajnálom, de nem tudom az mikor van mert mi nem így határozzuk meg a napokat és a dátumokat. - érdeklődve néz rám és megfogja a kezeimet. Ujjait finoman simítja a tenyerembe. Annyira puha a bőre és hihetetlenül képes megérinteni, mintha csak egy égi fuvallat lenne.