Kannibál fiú

19.

„- Gyere te kis harci kakas, bemutatom anyut. - súgom a morgós fülébe.

- Az jó lesz, mert már nem sokáig bírtam volna. Itt mindenkit meg fog kelleni harapnom? Nem, lehet meg kell őket enni. Hát rá vannak indulva a tulajdonomra. - morogja. Nekem csak büszkeséggel telt vigyorgásra futja. „

Alig érünk fel a szobába, bár ez inkább egy kisebb lakosztály. Én egyből hanyatt vágom magamat az ágyon. Jólesően nyújtóztatom ki a tagjaimat. Az sem érdekel, hogy mosdatlan vagyok. Egész ide felé vezető úton anya halkan duruzsolt a kékszeműnek, minden fontos dolgot megbeszéltek.

- Na fiúk gyertek enni, gondolom éhesek vagytok már. - pakol ki a táskák egyikből amit Robin hozott utána. Igaz ami igaz, korog a gyomrom nekem is. Persze nem is Lou lenne, ha nem vetné rá egyből magát. Komótosan sétálok az asztalhoz, hát anya tényleg kitett magáért. Minden van itt, még egy étterem is megirigyelhetné a kínálatot.

- Hú ez nagyon finom Anne. - motyogja a kicsi tele szájjal.

- Örülök, ha ízlik drága. - simít végig Louis vállán.

- Te mikor kezdesz dolgozni kisfiam? - fordul most felém. Persze nem bírja ki, hogy már ne pakolászon utánunk.

- Hétfőtől már szeretnék. A hétvégén még henyélni akarok.

- Az jó. Rendben van fiam. Csomagoltam nektek ruhákat. Apa már betette Sky dobozát a kocsiba, nagyon fogok rá vigyázni. - mutat a két sporttáska felé. El is hiszem anyukámnak, hogy mindent megtesz a cicusért.

- Nekem lassan mennem kell. Egyetek meg mindent. Ha kell jövök minden nap, hozok valami finomat. Akkor majd ahogy megbeszéltük Lou a tanulást, jön az egyik kedves ismerősöm. Oké?

- Igen és köszönöm, hamar okos akar lenni Louis. - vigyorog a kicsi két falat között. Én meg csak újfent elmerülök a tekintetében Így azt sem hallom meg amikor anya és Robin elköszön majd elhagyják a szobát. Már csak Lou keze leng előttem.

- HarryStyles elvarázsoltak? - kurjant fel. Kicsit össze is rezzenek a hangra, tekintetemet visszavezetem a tányér felé.

- El hát, valami bennszülött sámán. - kuncogok.

- Az jó, az jó. Varázsbotom is van, megmutassam? - s már fel is ugrik bokáig tolva a gatyát magán. Csak kigúvadt szemekkel nézem. Hangosan kacagva rántja vissza a nadrágot és mintha semmi nem történt folytatja az evést.

- Tudod ez azért így nagyon mocsok dolog volt. Mutogatod, aztán nem történik semmi. - morgom

- Majd ha ettünk, fürdünk utána varázsolok vele. Úgy is az ígéretedet be kell tartanod.

- Milyen ígéret? - játszom az értetlent, na nem mintha nem tudnám mit ígértem. De azt hittem lesz még időnk, legalább annyi amíg a saját lakásomba érünk. Kicsit féltem őt, viszont tudom miért erőlteti ennyire. Amikor végez az evéssel a lábait az egyik székre felteszi és pocak simogatva néz.

- Hazzy te miért lettél popsi gyáros? Már az elején is tudtad, hogy ezt akarod csinálni? - kérdezi komolyan.

- Hát nem, nem tudtam. De ugye tudod, hogy nem csak popsikat csinálok? - vigyorgok rá, majd én is kényelembe helyezem magamat.

- Tudom hát, még csöcsöket is. - nevet fel csilingelő hangon. Csak a szememet forgatom. - De akkor elmondod miért lettél plasztikális sebész? - nehéz megálljam, hogy ne nevesek fel hangosam. Annyira édes amikor számára idegen szóval kerül szembe és azt nem tudja kimondani. Bár már csak ritkán fordul elő.