Kannibál fiú

4.

„- Tudod áldozatot is bemutatnak mielőtt téged megennénk. Na nem nyersen ne aggódjál, ennyire nem barbárok előtte megsütünk tégedet. De az is lehet megfőzünk, ezt igazán nem tudni én. - kuncogja."

- Hát az kurva fasza! Ezen mi olyan kibaszott vicces Siu, vagy Siuol? Faszom a nevedbe miért nincs neked valami normális! Ezt kimondani sem lehet! - morgom ki magamból a mondatot. Most már tuti pattanom kell valahogy.

- Van normális nevem, anya adott nekem. Louis.

- Á, na ezt még ki is tudom mondani. - behunyt szemekkel dőlök hátra a lábaimat felhúzva szenvedek. 

- Miért mondtad, hogy neked is véged?

- Én leszek az áldozat, egy szüzet is feláldoznak a vacsi előtt. - és megint kuncog, hát mindjárt szétbasz az ideg, de az is lehet őt kellene.

- Ha akarod megdughatlak és akkor nem leszel szűz. Nem kell meghalj. – pillantok rá félszemmel. Végül is nincs ellenemre, egy kósza kufirc mindig jól jön.

- Erre még visszatérni mi, majd én duglak meg téged! Amúgy is meg fognak ölni engemet. - s most könnycsepp is csillan a csodaszép szemeiben. Nem szólók csak várom, hogy folytassa.

- Itt kell legyen feleség meg sok gyerek. Én már elég idős vagyok hozzá és nem választottam. Apám választott nekem egy feleséget, de biztos nem nyúlok hozzá. Tudod szépek az itteni lányok meg minden, de én, de...- lehajtott fejjel motyogja az ujjait piszkálgatva. Láthatóan zavarban van, kell egy kis idő míg értelmezem a mondatait amikor leesik csak percekig meredek rá.

- Na akkor foglaljuk már ezt össze. Tehát édesanyád európai vagyis Angol, valahogy idekerült. Itt a törzs góré vagy tulaj vagy tudom is én kicsoda felcsinálta. Így lettél te, ezért nem hasonlítasz rájuk, de ettől függetlenül ki fognak nyírni. Egy vagy két hét múlva, velem együtt mert meleg vagy. Vagyis a fiúkat preferálod jobban. - halványan bólint és most kínomban nekem támad nevethetnékem. - Hát ez csúcs! Egy kibaszott kannibál szigetre jöttem, maradtam volna inkább otthon. Élném a kibaszott unalmas életemet és csöcsöket gyártanék sorozatban. Erre? Erre mi van, kaja leszek! De tudod nem is bánom, mármint azt hogy megesznek azt persze azt igen. De legalább tudunk egy jót dugni. - vigyorgok rá, amit most nem viszonoz. Csak áthatóan néz az igéző kék szemeivel. Baszki tényleg komolyan gondolta, hogy egyedül akar megenni? Kezdjek félni vagy mi? Mondjuk egyedül van csak elbírok vele, de az tuti hogy a farkamat nem adom a szájába! Még a végén leharapja nekem, aztán vége itt a jó kis orgiának.

- Van nekem tervem, már régóta. Tudod anya mondta, hogy menjek el, de sosem volt bátorságom. Eddig apám sem akart az életemre törni. Most már itt vagy te! Én segítek neked eljutni a hajódig, ha elviszel magaddal. - néz most rám könyörgőn. Végül is eggyel több utas vagy kevesebb? Mindegy!

- Nekem jó. Mehetünk, de várj! Vagyis nem, a faszomat! Nem figyelek aztán vacsora leszek! Megyek egyedül. - tápászkodnék fel, de lazán visszalök.

- Most még nem lehet várni kell, nélkülem sehová nem mész. Ha addig nem eszlek meg, igazán fincsi kis húsinak tűnsz. - mellém lép mielőtt folytatná, a szemeiben furcsa vágyat látok majd beleharap a vállamba. Ijedten húzódom arrébb azért tartok tőle kicsit.

- Pár nap, amig lenyugszanak és nem figyelnek annyira. Különben is holnap után este lesz egy esküvő, akkor mindenki itt lesz a faluban. Nem lesznek kint emberek akik figyelik a falut, majd akkor. Addig maradj itt velem, nem szabadni hülyeség csinálni. A csónakom sincs olyan közel egész éjjel mennünk kell és hidd el ők a nyomunkban lenni. Okosan kell csinálni. HarryStyles én nem akarok meghalni, szerelmes szeretnék lenni. Ki akarok próbálni dolgokat, anya sok szép dologról mesélt nekem. Látni akarom a te világodat. - ujját a számra teszi és csak ártatlanul néz a szemeibe. Majd közelebb hajolva nyom egy puszit az ajkaimra. Még a levegő is bennem reked. Pedig csak egy puszi és az sem biztos, hogy ő érzi - e ennek a mértékét. Viszont bennem igen csak elindított valamit. Tágra nyílt szemekkel figyelem, mikor eltávolodik az arca ki van pirulva és ahogy elnézem a rajta lévő rongydarab is furán áll elől.

- Kicsit éhes vagyok, ha esetleg lenne valami kaja az igazán jól jönne. - fordítom el a fejemet, szerencse a macska még mindig az ölemben van ő eltakarja amit kell.

- Igen, nem sokára az asszonyok készen lesznek. Akkor majd szólnak és lesz ennivaló. Azt nem tudom mi lesz a vacsora.

- Ha nem ember hús akkor mindegy, megeszek bármit.

- Nem az nem minden nap van. Csak nagyon ritkán, már régóta nem jött erre senki. Téged amolyan desszertnek szánnak. Szerintem túl szép vagy ahhoz, hogy megegyenek. Majd én, ígérem nem fog fájni neked gyengéd leszek. - motyogja és megint a száját nyalogatja. Ezt el sem hiszem vagy mindenki vacsorája leszek vagy csak az övé. Csak felhúzott szemöldökkel nézem ezek szerint tetszem neki, milyen kis édes. Ő is tetszik nekem. Olyan kis cuki fincsi fiú. Nem túl magas, de nem is alacsony. A haja édesen kócos, formás mindene. Egyszóval tökéletes ahogy van. Csak valahogy el kell térítsem ettől a fétisétől, hogy meg akarjon zabálni.

- Milyen íze van az ember húsnak Lou? - a megszólításra végre rám néz.

- Nem tudom, én még nem ettem. Húst sem eszek, pláne nem embert. - és ezt úgy mondja, mint aki menten elhányja magát. Akkor mi ez a fenyegetés, hogy meg akar enni? Ó, nem dőlök be ennek, biztos ki akarja próbálni az új ízeket. Az már biztos, hogy ínyenc! Gyorsan mellém lép mintha félne valamitől és, most nem az oszlophoz köti a karjaimat. Egyszerűen csak magam előtt, miközben tartom Sky-t. Csak nyögdécselve veszem tudomásul a sorsomat, egyelőre mást úgysem tehetek.

- Felejtsd el, hogy engem megeszel. Meg a faszomat azt! Hogy - hogy nem szöktél el innen eddig? - ez a kérdés már egy ideje a nyelvemen volt.

- Azt is megehetem. Nyammi. - és már nyúlna felém vagyis a lábam közé, amennyire csak tudom keresztbe teszem a lábaimat. 

- Nincs mivel, nem volt mivel elszökni, vagyis a csónakom nem bírna ki hosszú utat és azt sem tudni én merre kell menni. Na meg, ha mentem volna akkor hová? Nekem nincsen senki ezen a világon HarryStyles. Én csak ezt az élet ismerni itt! Vagyis régebben voltak itt ilyen nem is tudom milyen emberek, apám kötni velük egyezség. Ő csinálni falunkról fotók meg minden. De őket nem tudtam megkérni vigyenek magukkal. - kezeimet felé nyújtom, majd mikor beleteszi az övét kicsit megszorítom. Szomorú ezt jól látom, én meg túl empatikus vagyok. Sajnálom nagyon. De hogyan bízzak meg benne? Hiszen eddig köztük élt velük, egy kibaszott kannibál ő is! Lojális lenne hozzájuk és csak egy csapda az egész. Nem ezt el kell vetnem, már így is elfogtak. Mi mást akarhatnának még? Egészen közel bújik már - már a vállunk is összeér ahogy mellém helyezkedik. Fogalmam sincs mi lenne a jó megoldás, de nélküle, a segítsége nélkül nem szabadulhatok. Cserébe nekem is segítenem kell rajta.