Kannibál fiú

17.

„- Keresni dolgok amik a videóban voltak. Mert én nem akarni, hogy Harrystyles elhagyja Lou -t, ha nem lesz szex. Én akarni olyat csinálni veled, nem akarom hogy elhagyjál. - hadarja egyszuszra, mosolyogva térdelek le mellé és szedem ki a kezéből a dolgokat amiket előszedett.

- Édesem itt semmi olyan dolgot nem fogsz találni, mert nem készültem ilyenekre. Nem áll szándékomban elhagyni téged ezért. Majd ha hazaérünk Angliába, megmutatok mindent és ott szeretkezünk rendesen. Addig viszont ráérünk, én nem szeretnék semmit sem elsietni. Alig ismertelek meg, nem akarlak már most elhagyni téged csak azért mert nincs olyan szex! Ettől függetlenül is jól érzem magam veled. - közben az arcát a két tenyerembe fogom és a szemeibe nézek.

- Gyönyörű vagy Louis! Nekem nem csak a szexre kellesz, meg akarlak ismerni, veled akarok lenni. Egy kapcsolat nem csak a szexről szól. És szeretném ha életed legszebb éjszakája lenne. Oké? - nyomok az ajkaira egy puszit.

- Rendben, de... - újabb puszival hallgattatom el ami egy finom csókba megy át.

- Gyere most pedig alszunk még egy kicsit és ha szeretnéd álomba szeretgetlek. Na mit szólsz? - emelem fel a derekánál megtartva.

- Akkor leszopsz? - kérdezni, hát itt van visszatért a szigeten megismert kannibálom. Vigyorogva terelem az ágy felé, ahol azonnal hanyatt is vágja magát és fél kézzel a rajta lévő alsót feszegeti. S mivel megígértem vagyis nem teljesen, de habozás nélkül állok neki teljesíteni a kívánságát. „

A legőrjítőbb dolog a világon a várakozás. Sőt a bizonytalanságban, várakozás. Mind a tíz körmömet már tövig rágtam, s ha tudnám a lábamon is megtettem volna. Még akkor is ha gusztustalan. De végül is ha belegondolok vagyok annyira hajlékony, hogy megtegyem. Már több mint két órája hogy Louis -t bevitték a partiőrség fogdájába, persze tudtuk hogy ez lesz. Fel is készítettem amennyire csak tudtam, de akkor is! Most az idegtépő várakozás apára és a családi ügyvédre. Mert minimum két hónapra akarják a kannibálomat bent tartani. Ez elfogadhatatlan, hiszen normál esetben is csak két hét lenne. Most pedig még a jogaimban is korlátoznak, hiszen be sem engednek hozzá. Biztos nagyon el van keseredve és fél. Arcomat a tenyerembe temetve várakozok a huzatos folyosón. Még megfelelő ruhám sincs, pláne Louis -nak.

- Mr. Styles? - áll meg előttem egy pár láb. Lassan emelem fel a fejemet, hogy ránézzek.

- Dr. - dörmögöm, de ezt biztos meg sem hallotta és annyira nem is fontos.

- Beszéltünk az ügyvédjével.

- Igen és? - kérdezek vissza.

- Amíg megérkezik addig is bemehet Mr. nem is tudom hogy is hívjákhoz. Mert még a nevét sem tudtuk meg. Azt elmondhatta volna uram, hogy nem is beszéli a bennszülött a nyelvünket. - na itt felszalad a szemöldököm sőt hatalmas vigyorba szalad a szám. Akkor ezek szerint Lou nem állt velük szóba. Mondjuk az egy kicsit sértő, hogy bennszülöttnek hívják.

- Nem kérdeztek tőlem maguk semmit, csak bilincsbe verve elvitték őt. Maga szerint mikor tudtam volna mondani? Viszont ha bemehetek hozzá akkor kérem induljunk azonnal.  Egyébként Louis a neve. - ugrok fel, ha lehet rögtön indulnék a drágámhoz, eszemben sincs elárulni nekik semmit. Még azt sem, hogy Louis tökéletesen beszél angolul. Bár előbb utóbb úgyis rájönnek maguktól is.

- Rendben akkor jöjjön, de csak a saját felelőségére mert ez még harap is. Az egyik kollegát most látják el. Nagyon reméljük nem volt veszett a kedves barátja. - mondja ezt olyan gúnnyal a hangjában, hogy olyat még nem hallottam embertől.