4.rész

961 37 1
                                    

Éjjel arra ébredtem meg, hogy hangos kiabálás és csörömpölés szűrődik fel lentről. Hírtelen kivágódott az ajtóm és anya futott be rajta. Amint megláttam egyből lefagytam. Anya kezében egy pisztoly volt. Belépett az ajtón majd vissza csapta, bezárta az ajtót, és neki támasztott egy széket a kilincsnek.
-Taz, gyorsan pakolj be egy táskába, ruhákat, telefonod, töltőt, mindent!
-Anya, mi a baj?!
-Most!
Értetlenül futottam be a gardrób szobába. Elővettem egy nagy sport táskát, amilyenben az edző cuccom szoktam hordozni, és bele hajigáltam, rövidujjú pólókat, nadrágokat, pulcsikat. Felvettem a táskát, beledobtam még a töltőm és a tárcám, majd megálltam az ágyam mellett.
-Anya mi a baj? Miért kell pakolnom? Mi ez a zaj?-kérdeztem kétségbe esetten, és összezavarodva.
-Anaszta! Most ne kérdezz! Mindent össze pakoltál ami kellhet?
-Igen.
-Jó.
Anya odasétált a teraszomhoz, kinyitotta az ajtót, kinézett rajta, majd intett, hogy menjek. Odaléptem anyához a táskámmal a kezembe majd ijedten néztem fel rá.
-Anasztazia, figyelj rám, rendben? Gyere utánam, és bármit látsz, vagy hallasz, nem állhatsz meg, hanem jössz utánam! Világos? Nagyon fontos, hogy ha bármi tőrténik, nem állsz meg az autóig! Nem csapsz zajt, csendben szaladsz utánam rendben?
-Apa jön?
-Most nem? Később. Most gyere!
Anya kilépett a teraszra és miután szétnézett hangtalanul odalépett a korláthoz.
Az én ablakom a kertre nyílott, az istálló felé. Én is odaléptem anya mellé, majd rá néztem.
-Add a táskád!
Megfogta a táskát lehajította, és rám nézett.
-Ugorj utánam rendben?
-Uhum.
Átlendítette a lábát a korláton, és leugrott. Lenéztem rá, mire intett, hogy kövessen. Hírtelen az ajtó irányába kaptam a fejem, mert valaki rángatni kezdte a kilincset, és órdítani kezdett, számomra ismeretlen nyelven. Gyorsan átláptem a korlát másik oldalára, majd leguggoltam, kapaszkodva a korlátba, majd leengedtem magam, és lehuppantam.
Anyu felkapta a táskám, az egyik kezébe fogta azt, és a másik kezében a pisztolyt, és szaladni kezdett.
-Minden erődből fuss!- kiáltott nekem. Teljes erőbedobással szaladtam, nem figyelve semmire. Nem érdekelt, hogy valakik órdítozval, követnek, csak futottam anya mellett, egészen a kerítésig ahol apu fekete sportautója állt. Anya kinyitotta nekem az ajtót, bedobta a táskám, belökött engem az ajtón, becsapta azt, majd egy pillanat alatt beült a volán mögé. Beindította az autót, kifordult a kapun és elhajtott.
Az éjszaka középén teljes gázzal száguldottunk végig az utcákon. Teljesen megvoltam rémülve. Reszkettem az ülésben.
-Anya mostmár válaszolj! Miért kellett eljöjjünk? Kik voltak azok? Miért van nálad pisztoly?
-Anasztázia, most hallgass! Figyelnem kell az útra! Még nem mentünk ki ebből a rohadt városból, és bárki elénk állhat! Várj amíg kiérünk, hogy nyugodtabb legyek és akkor mesélek!

E❤

2022.VII.10.

A Rose LányWhere stories live. Discover now