A Rose Lány

24.rész

A mai nap is a Diaz férfiakkal leszünk. A tegnapi nap apa és Kenett megbeszélték, hogy elmegyünk és apa megmutatja a város szépségeit a klubokat, és este pedig a Rose-ba megyünk, hogy megmutassuk azt a klubot ami a családunk kedvence.
Délelőtt jönnek nálunk és innen indulunk.

Tizenegy órakor érkeztek meg a vendégek, mire készen mentem le hozzájuk.
Egy fekte hosszú farmer volt rajtam fehér rövidujjú pólóval és elvittem még egy fekete farmerdzsekit is.
Austin is hasonlóan volt öltözve, csak neki nem volt dzsekije.
-Jónapot Mr. Diaz. Szia Austin.
-Szia Anasztázia. Nagyon csinos vagy.-dicsért meg Kenett.
-Köszönöm.
-Szerintem induljunk.-szóllat meg apa.
Mind kimentünk az autóhoz a szokásos nagy döghöz. Apa ült be a volán mögé, mellé Kenett, hátra pedig én és Austin.
A hátunk mögött jött egy másik kocsival Sam és még két testőr.
Előttünk jóval még ment egy, de figyelt arra, hogy ne kerüljünk ki a látókörükből.
-Legelőször a milánói dom-hoz megyünk. Ez a város legnagyobb és leghíresebb egyházi építménye.
1396-ban fogtak neki az építkezésnek. 1572-ben szentelték fel.
Sokszor voltam ott gyermekkoromban az apámmal. Csak azután tőrténtek dolgok és többet nem nagyon jártunk.- apa mesélni kezdte a látnivalókat amikhez ma ellátogatunk. Tovább nem nagyok figyeltem, mert ezeket én már rég tudtam. A tájat figyeltem amit akárhányszor látok sosem tudom megunni. Soha nem ugyanolyan a látvány. Mindig vagy egy felhő más, vagy esetleg több vagy kevesebb az ember. Imádom az otthonom és ez tény.
-Mit nézel annyira Anasztázia?-kérdezte hírtelen a fiatalabb Diaz.
-A tájat Austin, ha nem lenne elég nyílvánvaló.
-Miért vagy ilyen harapós?
-Nem vagyok harapós, csak idegesítenek a hülye kérdések.
-Hosszú évek óta ugyanezt a tájat nézed. Mit tudsz benne mindig nézni?
-A tájat. Soha nem ugyanolyan a kilátás, mint például az azelőtti való nap.
Vagy másfele fújja a szél a faágait, vagy több vagy kevesebbb az ember.
Mindig máshogyan állnak a felhők.
Ez szerintem egyértelmű, hogy az ember mindig tudja csodálni azt a helységet ahol mindig is élt. Amíg suliba jártam egy évig bentlakásba, elkepesztően hiányzott itthonrol minden. Biztos te is szereted az otthonod. És biztos, hogy te is újra meg újra beleszeretsz mindig amikor következőnek látod.- Austin erre egy hümmögéssel válaszolt, és ő is a táj szépségeibe temetkezett.
Amíg meg nem érkeztünk a domhoz addig egyikünk sem szólalt meg. Hallgattuk ahogy apáink beszélgetnek, majd mikor megállt a kocsi, visszalépve a valóságba kiszálltunk az ülésekről és megállva csodáltuk a hatalmas épületet.

Körülbelül két órát tőltöttünk el a főszékesegyháznál, majd tovább indultunk.
Következő megállónk a Santa Maria delle Grazie templom volt.
Apa mint egy jó idegenvezető magyarázta, hogy mi ez a templom, mikor épült és minden érdekességet például, hogy itt található a híres olasz művész, Leonardo da Vinci "Az utolsó vacsora" című freskója.
Bár így utólag belegondolva ezt a családfők előbb kitervelték hiszen belépő jegyet kell vásárolni, minimum két nappal a látogatásod előtt.
Mondjuk apa mimdig tudja, hogy mikor milyen ügyfelei jönnek, és gondolom megbeszélték, hogy mivel úgy is több ideig maradnak akkor meglátogatunk valami érdekessegeket.

A következő megálló a Costello Sforzesco, és a közeli Sempione park.
Az épület egy középkori erődítmény, mely a történelem során a milánói hercegek bírtokaban állt, manapság meg már számos múzeumnak ad helyet.
Austin és az apja érdeklődve figyelték apa szavait, és tényleg látszott még az örökösön is, hogy érdeklődve figyeli apát.

A következő a Pinacoteca di Brera.
Ahogy észrevettem Austin még nagyobb érdeklődést mutatott ez az épület iránt.
-Csak nem művészet kedvelő az úr?-kérdeztem tőle mosolyogva.
-Rengeteget hallottam erről a helyről.
Tudtad, hogy itt megtalálható például Caravaggio vagy Raffaello műveik?
-Persze, hogy tudtam.
Sokszor ólvastam erről a helyről, de még soha nem jártam ide, a Brera palotába. Úgy ahogyan Austin mondta, megtalálható a Pinacotera di Bera képtár ahol megtalálható például
Caravaggio, Raffaelo, Bellini, Veronese művei. De nem csak az olasz művészek alkotásai tálalhatók meg itt, mert vannak például a 16-17 századi németalföldi és flamand művész alkotások is.