A Rose Lány

22.rész

Három év telt el édesanyám halála óta.
Végeztem a sulival a magántanáromnak köszönhetően, és leérettségiztem.
Megcsináltam a jogosítványom aminek köszönhetően immár legálisan róhatom az utcák végtelenségét.
Apám három év elteltével sem tudta túltenni magát azon, hogy anya nincs többé, de szerintem ezt senki nem tudta még feldolgozni.
Anyafelöli nagyanyám azóta rám se néz, és kerül, mintha leprás lennék, mert azt mondják, hogy teljesen úgy nézek ki, mint anya. Vele így nem is tartjuk a kapcsolatot.
Anyafelöli nagyapa sokszor látogat, mert ő tudja, hogy nem csak nekik rossz, hisz ő a lányát vesztette el, én meg az édesanyám, apa pedig a feleségét.

Rengeteget edzettem az elmúlt években, hogy méltó legyek apám mellé és ne egy kislányként tekintsenek rám az ügyfelek. Sokfelé jártam apuval és sokmindent megtanultam. Tárgyalásokra jártam, hajszákra, behajtásokra és minden egyéb olyan dologba bekerültem ami a maffiával kapcsolatos.

A mai napon egy olyan emberhez megyünk akit apa rajtakapott lopni. Nem nagy összegeket.
A szállítmányokrol mindig egy kicsit, drog, pénz, de ahogy mondják sok kicsi sokra megy.
Apa tűrte egy darabig hátha leáll, hisz rég dolgozik nálunk, de az iparos szörnyen elbízta magát, hogy nem vevődik észre a tette, és felbátorodott. Egyre nagyobb adagokat tulajdonított el és egyre több pénzt tett a zsbébe. Így a mai nap célállomása ennek a tagnak a lakása.

Miután mindenki késznek nyílvánította magát, beültünk a kocsi hátsó üléseire és elindultunk az említett ház felé.
Engem és a testőröm Mikeot egy másik autó vitt oda.

Egy óra autózás után a sofőr leállította a járgányt a lakás előtt és Mikeval kiszálltunk.
Apa és Sam is kiszállt az őket szállító járműből és bevárva minket és a másik két embert akik egy másik kocsival jöttek bementünk az ajtón.
Elől ment Apa és Sam, utánuk én és Mike utánunk pedig a másik kettő.

-Kop-kop!-szólalt meg a keresztapám belépve a házba. Egy családi otthonos házba érkeztünk, és körül nézve nem mondtam volna meg, hogy itt nem egy kedves kis család lakik hanem egy tólvaj maffiózó.
Egy kisebb nappaliba érkeztünk és apa leült a kanapéra míg az emberei körbe mentek és megnézték, hogy vane valaki a lakásba. De úgy látszik keresztapám belépője mindhiába való volt, hisz egy lehetséges elkóborolt lelkem kívűl, senki más nem tartózkodott itt.
-Anasztázia gyere ide mellém. Megvárjuk a kedves ügyfelet amíg haza ér.
Odalépkedttem és leültem mellé.
-Azok a gyerekei?
-Igen. A kislány nyolc és a kisfiú hat éves.
-Az apjukat ne a szemük előtt öld meg.
-Nem a gyerekeivel él. Az asszonyát megcsalta amire az rájött és elhagyta a gyermekekkel együtt.
-Akkor fasza.
Elövettem a telefonom és megnéztem, hogy mik a mai hírek.

Besötétedett már, amikor egy autó állt meg a kapu előtt.
Eltettem a telefonom és hátradöltem.
A tag belépett a nappaliba.
-Uram! Micsoda meglepetés.
-Meglepetés mi? Tudod mi volt még meglepetés nekem?
-Nem Uram.
-Az, hogy valaki lopja a szállítmányomat. Tudod. Pénz drog, fű!
A férfi háta mögé tettek egy széket, lenyomták rá és rákötözték.
Apa felállt mire én is követtem a példáját. Apa odaállt a megrémült férfi elé, és én meg Sam egy kicsivel hátrább apa mögött.
-Uram mindent visszafizetek!
-Nem.-rázta meg apa a fejét vigyorogva miközben legugolt elé. - Te egy fél óra múlva tudod mit fogsz csinálni? Félholtan lángolni! Mert tudod mit csinálok majd veled? Levágom  az ujjaid egyessével. Aztán Samuel jó barátom eltöri az állkapcsod és utána pedig feldarabolunk és elégetünk, te utolsó kis senki! Azt hitted, hogy nem veszem észre ha megpróbálnak átbaszni? Ugyanmár! Azért nem csináltalak ki az első alkalommal, mert régóta dolgoztál már nekem, és nem öllek meg! De elbasztad az utólsó esélyed is te balfasz!

A tolvaj eszeveszett órdítpzásba kezdett, miközben mind azon volt, hogy kiszabadítsa a lekötözött végtagjait.
Az egyik srác elővett egy kis baltát amit apám kezébe adott, és betömte az áldozat száját egy kendővel. Apa feltűrte a pulcsija ujját, a balta élét megtámasztotta a csávó kis és gyűrüs újja között majd, a balta fejének a másik felét lenyomva egyszerűen levágta a csávó kisújját.
Apa élvezettel figyelte ahogy az áldozata üvölt a rongyon keresztül és rángatózni kezd. Elfordítottam a fejem.
Mike felállt a fotelből és odajött elém. Közelebb léptem hozzá és a homlokom a mellkasának támasztottam, mire a jobb kezét a tarkómra és a bal kezét a hátamra téve magához szorított.
Hallgattam ahogy apa kínzása által a fazon a rongyon keresztül üvőlt.
Elengedtem a testőröm és apáéra néztem. Mike a hátam mögött állt meg, és onnan figyelte az eseményeket és engem.
-Samuel! Te jössz!
-Örömmel.
Sam kiszedte a rongyot a lekötözött szájából egy másikat feltekert a saját kezére és állba verte kétszer mire hallottuk, hogy reccsen a csont.
Apáék, mint akik jól végezték dolgukat kimentek a házbol ott hagyva az eszméletét vesztett férfit, én és Mike pedig utánuk.

-John és Elijah elintézik a többit. Indulhatunk!
-Oké.

Visszaültünk a kocsikba és elhajtottunk onnan, mintha semmi sem tőrtént volna.
Szomszéd hiányába  pedig nincs arra esély, hogy bárki meglátott volna, szóval a mai nap küldetése nagyjából lezárult.

Mikor haza értünk elmentem és letusoltam, majd pizsamába öltözve lementem az apám mellé a nappaliba.

-Te nem tusolsz le?-álltam meg a háta mögött.
-De mindjárt, csak egy kicsit elgondolkodtam.
-Baj van?
-Nem dehogy. Csak tudod sokszor nehéz jó apának lenni, miután levagdosom például valaki ujjait. Nem tudom, hogy azután mit látsz bennem. Egy gyilkost, vagy az apád aki bárkitől megvéd. Ma is ha Mike nem lenne akkor egyedül álltál volna ott nézve a sok szart.
-Apa én benned csak téged látlak. Nem érdekel engem az, hogy mit csinálsz amíg dolgozol. Engem az érdekel, hogy milyen vagy amikor velem vagy és velem hülyéskedsz.
-Jó gyerek vagy te, tudod?
-Persze.
Apa nevetni kezdett majd felállt és miután megölelt letette a poharát és felment.

Jajj apa. Ha tudnád, hogy mennyire felnézek rád, akkor többet soha nem kételkednel e felől.

E❤

                                                    2022.09.19.