A Rose Lány

27.rész

Végül a filmezésből nem lett semmi. Amikor odamentünk, pont akkor érkezett egy pár, és utánuk egy óra kihagyás nélkül, folyton voltak.
Így végül náluk kötöttünk ki.
-Mit akarunk nézni?-nézett rám.
-Nekem mindegy. Tegyél valamit s az jó.
-Oké. Horror mehet?
-Persze.-mondtam rajta feküdve. Bórzasztó álmos voltam, fogalmam sincs, hogy miért hisz még nem is volt későn.
Austin elindította a filmet és magunkra húzta a pokrócát.
Nem nagyon figyeltem a filmre, inkább próbáltam nem elaludni.
-Szépségem, álmos vagy?-kérdezte a hajam simogatva.
-Nem.-motyogtam neki lehunyt szemmel.
-Oké.-mondta, megpuszilta a hajam, és simogatni kezdte a hátam. A film felénél lehettünk amikor elaludtam.

Másnap reggel Austin ölelő karjai között ébredtem meg. Felpillantva a fali órára láttam, hogy nyolc óra van.
Lassan leemeltem a derekamról az alvó srác kezét és kibújva mellőle elmentem a mosdóba.
Miután végeztem, lassan és csendben visszasétáltam Austin szobájába.
Csendben próbáltam becsukni az ajtót, hogy nehogy felkeltsem.
-Jó reggelt Szépségem.-szóllalt meg mire felé fordultam.
-Ne haragudj ha felkeltettelek.
-Nem baj, úgyis fel kellett volna keljek.
Amúgy kényelmesen aludtál? Nem akartalak felkelteni, hogy öltözz át.-mondta miközben felült az ágyon, így lecsúszott meztelen felsőtestéről a pokróc.
-Ahogy látom te viszont nem zavartattad magad.-mondtam neki, miközben visszasétáltam hozzá és leültem vele szembe az ágyra. Törökülésbe húztam a lábam és úgy figyeltem rá.
-Természetesen nem. És amúgysem zavarja egyikőnket sem.
-Mikor viszel haza?
-Menjünk le kajálni, utána pedig kell menjek el én is, és haza viszlek.
-Hová kell menj?
-Utána kell néznem valakiknek.
-Értem.
-Na menjünk kajálni.
-De előbb öltözz fel. Nem hiszem, hogy a házvezetőnő szeretné látni a meztelen tested.
-Vagy csak te nem akarod, hogy rajtad kívűl valaki lásson így.
-Ugyan Kedves. Tőlem helikopterezhetsz is a farkaddal a takarítónőknek ha úgy tartja kedved de lehetőleg én ne legyek akkor jelen.-mondtam rá vigyorogva mire röhögni kezdett. Felállt az ágyból felkapott magára egy fekete rövid újjut és egy fekete melegítőt, és már mentünk is. Illetve nem.
-Austin. Adnál nekem is egy pólót? Le szeretném cserélni ezt a pulcsit.-néztem rá nagy szemekkel.
-Engem nem zavar, ha felső nélkül jössz se.
-Gondolom a kertészt sem. Tegnap láttam elég jó pali. Lehet lenne esélyem nála.
-Jó, inkább adok.-mondta és fintorogva kinézett a kertre.
A kezembe nyomta a pólót én pedig bevonultam a fűtődőbe és a pulcsit lecseréltem Austin rövidujjújára.

Lent gyórsan kajáltunk, majd Austin haza vitt.

A napot apával tőltöttem. Edzettünk, majd megnéztünk egy filmet, beszélgettünk és elmentünk aludni. Rég volt olyan, hogy ennyi időt tőröztünk együtt. Mostanában csak akkor voltunk huzamosabb ideig együtt amikor elmentünk reggel futni.

Apa még azt is említette, hogy a jótékonysági rendezvény amire hivatalosak vagyunk, és én Austin kísérője leszek az Amerikában lesz megrendezve, és holnap délben indul a gépünk. Elégé meglepett ez az infórmáció, mert valahogy, ezt nekem mindenki elfelejtette megemlíteni.
Így a nap végén még a bőröndöm is bepakoltam.

Reggel a szokásos időben keltem fel, elmentem futni apával, majd mikor haza értünk készülődni kezdtem.

Egy órán át áztattam magam a meleg vízben, majd mikor kezdett kihűlni a kiszálltam, és miután a hajam is megszárítottam felöltöztem egy kényelmes szerelésbe.
A szokásos fekete melegítő és rövidujjú kombó mindig nyerő.
A meztelen talpamra egy sima strand papucsot húztam és lementem a konyhába reggelizni.
Mivel ilyen korán nincs még itt a szakácsnő, csináltam magamnak pirítóst és mellé lekvárt szereltem elé a kamrábol, melegítettem tejet és leültem a nappaliba a tévé elé.

Nyolc óra körül lehetett amikor leültem és egyből csengettek. Mi a halál?
Feltápászkodtam a kényelmes kanapéról és kinyitottam az ajtót.
-Szép reggelt Szépségem.
-Reggelt Austin, gyere be.-álltam férre az ajtóbol és visszamentem. Austin letette a bőröndjeit a bejárat mellé és bejött utánam a nappaliba.
-Kérsz te is?
-Igen.
-Oké akkor várj amíg melegítek tejet.-mondtam és beszaladtam a konyhába, majd egy perc múlva egy bögre meleg tejjel értem vissza a telefonozó Austinhoz.
Letettem elé, majd leültem mellé.
-Köszönöm Szépségem.
- Jó étvágyat.-néztem rá és mind a ketten enni kezdtünk.

Miután mindennel végeztünk, és mindenkitől elbúcsúztunk úgy döntöttünk, hogy elindulunk a reptérre.
Apa, Sam és Kenett csak holnap jönnek, hisz nekik még van egy kis elintéznivalójuk és holnap találkozunk.
Bepakoltuk a bőröndjeinket az autó csomagtartójába, majd beültünk a hátsó ülésekre. A sofőr beindította az autót és elindultunk az utak kanyargós végtelenségén a repülőtérre ahol már vár a repülőnk ami majd elvisz minket a célunkhoz.
Mögöttünk jöttek a testörök akik vigyáznak ránk, mert azért mégiscsak apáink gyermekei vagyunk, mégiscsak a maffia tagjai vagyunk és nem egy rosszakaró ember van akik akkor lennének a legboldogabbak ha alulról szagolnánk az ibolyát.

Úgy döntöttem, hogy kényelembe helyezem magam és megpróbálok aludni ezen a két órás úton a reptérig.
Lehúztam a cipőm, a lábaim feltettem az ülésre és ráfeküdtem Austin combjaira. Austin játszadozni kezdett a hajammal míg engem elringatott az autó.

-Kislány, megérkeztünk! Gyere!-erre ébredtem fel.
Mondja már meg valaki, egy embernek, hogy a viharba lehet ilyen csodálatos szeme.
Felültem és elővéve a táskámból a tükröm belenéztem. Ha drága nagyapám itt lenne biztos megint megkapnám, hogy milyen gyűrött vasalatlan képem van ébredés után.
Kikászálódtam az autóból és miután egy jót nyújtózkodtam odafordultam a csomagokat pakoló Austinhoz.
Elvettem tőle a sajátjaimat és megvárva őt bementünk az épületbe.

Miután becsekkoltunk és elrendeztünk mindent, felmentünk a repülőre.
Mondanom sem kell, hogy apa az elsőosztályra foglalt helyet.
Elfoglaltuk a helyünk, befejeztem a hisztimet Austinnak, hogy miért nincs még vagy háromszáz biztonságiöv, amivel körbetekerhetném magam, és elindult a gép.
Esküszöm én általában akkor vagyok a legvallásosabb amikor repülőre kell ülnöm. Komolyan mondom aki nem fél a repüléstől az egy rohadt termimátor.
Miután elmondtam vagy háromszáz Miatyánkot és leállt a gép felszállási zötykölődése kinyitottam a szemem és egy fokkal nyugodtabban vettem elő a könyvem én nekikezdtem az ólvasásnak, hisz vár ránk egy nyolc órás repülő út, és nem akarok megint aludni.
Austin viszont úgy másfél óra után megunta a légiutaskísérő nőcik seggét bámulni és úgy döntött inkább alszik.

E❤

2022.10.15.