A Rose Lány

21.rész

Amikor elveszted az egyik szeretted, egy világ omlik össze benned. Úgy érzed az élet veled a legigazságtalanabb és nem érted, hogy miért őt kellett elvegye tőled, hisz ő olyan jóságos volt. Óvott és szeretett téged. Erre pedig egy pillanat alatt elmegy itthagyva téged. Egy pillanat alatt elveszíted őt amikor még olyan hosszú ideig élhetett volna. Még annyi mindent csinálhattatok volna együtt. Erre pedig volt és nincs. Ennyi.
Anya. Ő nevelt fel, ő segített mindenen át. Ő ápolt fel amikor beteg voltam. Ő nevettetett meg, amikor szomorú voltam. Ő volt aki mindig pozitívan állt a dolgok mögé. Ő volt velem.
És most nincs itt. Nincs mellettem, nem tud megvigasztalni. Pedig én azt akarom, hogy mellettem legyen.
Amikor megláttam anyut ott apa karjaiban és amikor láttam apát összeomlani, akkor fogadtam meg, hogy többet az életben nem lesz olyan ember akiben én még egyszer megbízok. Apa és Samuel. Több ember nem lesz. Ennyi volt.
Egy rossz akaró elvette egy igazi angyal életét.

A temetőbe apához bújva álltam és néztem a sírt ami már édesanyám testét rejti. Ott pihen anya. És én többet nem láthatom.
-Gyere Hercegnőm. Menjünk haza.
-Apa!
-Mond Csillagom.
-Azt akarom, hogy ő is érezze azt a fájdalmat amit én. Azt akarom, hogy szenvedjen. Azt akarom, hogy többet ne érezhesse a friss levegőt, azt akarom, ne lássa többet a kék eget. Azt akarom, hogy ne érezze a nap melegét. Azt akarom, hogy tűnjön el.
-Biztos Taz?
-Igen apu.
-Induljunk! Hívom Samet! Előkészít mindent, mi csak oda kell menjünk.

-Apa!-szólítottam meg miközben sétáltunk ki a temetőből.-Miért nem lehet megbízni az emberekben?
-Hercegnőm ez bonyolúlt. Nem minden ember megbízhatatlan. Van akiben tudsz bízni és szémíthatsz rá, de van olyan aki annyira mesteri színten színzkedik, hogy még egy olyan embert is képes átverni a színjátékával, aki saját magán kívűl senkiben sem bízik meg. Szóval ez relatív. Anyád előtt én is csak Samben bíztam, de még az ő munkáját is ellenőriztem. Aztán megjelent a mindennapjaimban egy nő aki szart rá magasrol arra, hogy ki vagyok, vagy, hogy mit mondok. Bátran pofánvert, hogyha nem úgy szóltam hozzá, ahogy neki tetszett volna. Anyád egy angyal volt az életembe amikor megjelent. Konkrétan ő miatta kezdtem élni és tisztán gondolkodni. Ha megtalálod az életedben az az embert akit feltétel nélkül szeretsz akkor rájössz, hogy van olyan akiben érdemes megbízni. Addig még sok szar lesz, és rengeteg faszkalap, de megoldjuk.
-Anya szerinted büszke lesz rám?-kérdeztem újból könnyezve.
-Ahoz semmi kétség. De most ha még mindig szeretnéd, van egy dolog amit el kellene rendeznünk.

A kocsiban ülve néztem ahogy elsuhannak a fák, és gondolkodni kezdtem.

Az az élet amibe én beleszülettem kegyetlen.
Ebben az életben nem szabad szeretni és bízni, mert ha csalódsz vagy elveszíted azt az embert akkor abban a pillanatban meghaltál.

Láttam a saját hálószobámba amint az anyám lassan elvérzik apám karjai között és apám bármit tesz nem tudja megállni, hogy anyámnak vége legyen.

Láttam összetörni, szétesni azt az embert aki a világ egyik leghatalmasabb embere, aki az én példaképem a hősöm megtestesítője.
Több ezer embert vezet, rengeteg ember életét kióltotta már. A mindennapjaiban ott lebeg a halál.
És mégis darabkáira esett.
És ez mind az miatt, hogy képes volt szeretni. Szeretni és kötődni ebben az életben valakihez.
A szerelem és a szeretet fájó és mérgező. A szeretet rossz.
Lehetsz szegény, lehetsz gazdag, lehetsz a világ leghatalmasabb embere is, de ha elvész az egyetlen mentsöved akkor elveszel. Gyenge leszel és sebezhető.
És én nem akarok gyenge lenni. Én nem leszek az apám.
Olyan nő leszek akinek a neve hallatától is reszketni kezd az ember. Olyan valaki akarok lenni akire egy legendaként tekintenek, akinek a nevét félelemmel ejtik ki az emberek.
Ez leszek én. Isten rá a tanúm, hogy elérem amit akarok.

E❤

2022.09.09.