A Rose Lány

34. rész

Hosszú idő óta végre úgy éreztem magam, mintha teljesen átlagos lány lennék és úgy éreztem, mintha nem lenne semmi gondom. Boldog voltam és végre hosszú idő után kipihenten ébredtem Magyarországon. Plusz még az is pozitívan hatott rám, hogy Austin is mellettem volt.

Megérkezésünk napján csak a szállodába lazultunk. Gyönyörű kilátás nyílt az erkélyünkről az úgynevezett Duna folyóra.
A recepción kérdeztük, hogy milyen folyó pontosan ami a szálloda előtt folyik el, és így pontos leírást kaptunk róla.

♧

Másnap reggel úgy döntöttünk, hogy nem akarunk megint egész nap a szállodába lenni ezért reggeli után lementünk a Dunapartra sétálni.
Utána egy kávézóba ültünk be, majd egy plázába. Nagyon élveztem az egészet. Bár Austin a plázában való vásárlás felét unta és játszotta, hogy mennyire szenved miattam, én pedig élveztem és kimondottam bírtam ahogy szenvedő arcal botorkált utánam.

♧

Egy hete voltunk Magyarórszágon amikor rájöttem, hogy miért nőtt anyira anya szívéhez az ország. Egész héten a városban járkáltunk, és engem teljesen lenyűgözőtt a kúltúra, a hagyományok, a különböző szokások, és persze a magyar konyha sem maradhat megemlítetlenül. Mind-mind csodálatra méltó.

♧

A mai napra a tervünk egyszerű volt.
Délben ébredtünk fel. Lesétáltunk ebédelni, és evés közben megbeszéltük, hogy mi lenne a másadik hét első napján a programunk.
Legelső nap a recepción mondták, hogy ha szeretnénk akkor igényelhetjük a szálloda idegenvezetőjét ezért úgy döntöttünk, hogy kérünk egy programot.
Miután végeztünk az evéssel Austin mondta, hogy én menjek fel és ő majd szól, hogy szeretnénk élni a lehetőséggel.
Így is tettem és felmentem a szobánkba.

Másfél óra múlva indultunk is az idegenvezető segítségével körbenézni a városban.
Az emberek beszélgetve és nevetgélve sétáltak az utcákon, még a hideg tél ellenére is.

Hét óra tájékán értünk vissza a szállodába. Elképesztő az egész város. Az idegenvezető elképesztően végezte a munkáját, teljes beleéléssel mesélt a történelmi látványosságokról.
A Halászbástyához látogattunk el és teljes egészében lenyűgözött.
A Halászbástya a budai várban helyezkedik el, mely 1895 és 1902 között épült neoromán stílusban Schulek Frigyes tervei alapján. Névét arról kapta, hogy a középkorban a várfalnak ezen részét halászok céhe védte.

A nap további részét érdektelen dolgokkal töltöttük. Hülyéskedtünk, majd filmeztünk, majd beszéltem apával és aludtunk.

♧

Másnap reggel korán ébredtem meg, és úgy határoztam, hogy ha én nem tudok akkor Austin se aludjon.
-Hagyj még aludni Hercegnő.
-Gyere Austin kérlek. Menjünk kajálni. Éhen veszek.
-Jó rendben, csak hagyd, hogy ébredjek meg.
-Oké. Megébredtél? Pompás! Akkor gyere!-fogtam meg a takarót és lehúztam rolla. Majd megfogtam a kezét és leakartam húzni az ágyról, de ő is rámarkolt a kezemre és maga mellé rántott az ágyra. Szorosan odahúzott magához, az arcát a nyakamba temette, miközben kezeivel átölelte a derekam és az egyik lábát két lábam közé helyezte.
-Így sokkal jobb.-morrogta a nyakamba. Az egyik kezem a hátára tettem, míg a másikkal a tarkóját kezdtem maszírozni.
-Megnéztem a napkeltét.-suttogtam miközben ő az oldalamat cirógatta.
-Szép volt?
-Gyönyörű.
-Holnap reggel megnézem veled jó?
-Tényleg?
-Tényleg.
-Oké.
-Nem vagy álmos?-suttogta.
-Mostmár de. Olyan jó így.
-Akkor aludjunk.-Austin a hátára fordult, majd magára húzott. A vállára hajtottam a fejem és hallgattam egyenletes szívverését, miközben ő ránk húzta a takarót és sikeresen visszaaludtunk.