A Rose Lány

17.rész

Averyt és Harryt leültettem kint egy asztalhoz és mind a kettőnek adtam egy egy feles vizet. Leültem velük szembe és figyeltem ahogy marháskodnak. Avery letette a fejét az asztalra és elaludt, majd mikor ezt meglátta Harry akkor az a remek ötlete támadt, hogy melyikük tud jobban aludni ezért ő is elaludt, én meg ott maradtam két részeg alvó fiatallal egy szórakozóhely udvarán.
-Te vagy a bébiszitter?-kérdezte hírtelen egy srác a hátam mögül.
-Hát igen. Várom, hogy egy haverom érjen vissza értünk, és addig kell figyelnem rájuk, csak ők versenyeznek, hogy melyikük tud jobban aludni.
-Ó. Akkor szerencséd, hogy van itt egy ilyen fiatal, szexi és okos srác aki tud szórakoztatni.
-Merre találom ezt a srácot?
-Nagyon vicces.-mondta és leült mellém a padra.-Andrew Jhonson vagyok. És te szépségem?
-Zia Ross.
-Érdekes neved van, de tetszik. Képzelem milyen amikor köszönnek neked. Szia Zia. Vagy rossz voltál Ros.
-Igen. Elég érdekes szituációk szoktak születni a nevem által.-nevettem fel. A srác egy magas kigyúrt srác barna rövid katonás frizurával. Fekete farmer nadrág feszült a lábain, és egy fekete kabát fedte a felső testét.
-Nem láttalak még erre.
-Nem nagyon szoktam bulizni járni, csak most a barátaim elráncigáltak.
-Mégis egyedül vagy itt két alvóval.
-Igen. Két kocsival érkeztünk ide, csak az egyik sofőrünk jelenleg részegen alszik egy asztalon.
-Ó az szívás.
-Nekem mondod? Egy órát kell várnom, amíg hazavisz az egyik barátom.
-Miért egy órát?
-Azért, mert van egy, kis dolga és csak azután tud hazavinni engem és a barátaim.
-Értem. De ha alusznak akkor miért nem jössz, hogy igyunk meg valamit?
-Nem hagyom itt őket. Figyelnem kell rájuk.
-Akkor hozok neked valamit.
-Nem szükséges.
-Dehogynem.
Nem várta meg, hogy mondjak bármit is, csak felpattant és bement. Daniel lassan kellene érkezzen vissza. Felálltam és gondoltam, hogy bemegyek a mosdóba, de amikor beléptem a terembe láttam ahogy Andrew jön vissza és valamit beleszór a pohárba. Sarkon fordultam mielőtt meglátna és vissza szaladtam az asztalhoz, ahol a srácokat hagytam, és elővettem a telefonom, és pőrgetni gezdtem az instám.
Két perc múlva megérkezett Andrew és odatolta elém a poharat.
-Mi ez?
-Epres vodka.
-Ó. Allergiás vagyok az eperre.- hazudtam.
-Ne már! Tényleg?
-Igen kiskorom óta. Egyszer kiskoromban majdnem meghaltam. Bedagadt a tórkom, amikor megettem egy falat epret.-úgy hazudtam az arcába, hogy még énis meglepődtem, hogy ilyen lazán elő tudtam adni magam.
-Az szar ügy.
-Hát igen.
Nagyon nem volt szimpatikus a srác és egyre jobban feszélyezett ahogy mond nekem. A srác mellett egy törpe voltam, és nem voltam annyira erős, hogy ha nekem jön akkor leszedjem.
Körbe pillantottam az udvaron és egy tonna kő zúdult le a szívemről amikor megláttam Danielt sétálni felénk. Daniel kábé olyan magas, mint Andrew, ezért megnyugodtam amint megláttam.
-Bocsi de mennem kell. -mondtam és felkeltettem az alvókat. Daniel odaért mellén én pedig felálltam, és kiléptem a pad és az asztal közül.
-Gyertek. Mindjárt öt, s még haza kell vigyelek. -mondta Averyéknek, majd mikor felszedtük őket az asztalról megindultunk a kocsi felé.
-Hé Zia. Még találkozunk?
-Nem hiszem. De szia.
-Szia.
Mikor beültettük a srácokat hátulra én beültem előre Daniel mellé, és bekötöttem magam.
-Ki volt az a gyerek?-kérdezte Dan amikor kikanyarodott a parkolóból.
-Nem tudom. Valami Andrew. De most előszőr örültem, hogy jöttél. Valamit belekevert az italomba. Csak véletlenül vettem észre amikor mentem be a mosdóba. És folyton fogdosta a lábam.
-Egyáltalán miért álltál le vele beszélgetni?
-Csak odajött és kérdezősködött én meg nem akartam bunkónak látszani. De nem mondtam meg a teljes nevem.
-Simán lekoptathattad volna a csávót. Majd legközelebb sírhatsz, ha elvisznek és megerőszakolnak, mert te nem akartál bunkónak látszani. Ha most nem veszed észre, az a szerencsétlen bedrogoz, és akármit csinálhat veled, mert te nem fogsz tudni védekezni, és még arra sem emlékeznél, hogy mi tőrtént.
-Tudom és igazad van.
-Csak egy szűz kislány vagy, aki kívánja a faszt. Nem tudsz te semmit, és túl naív vagy. Aztán sírhatsz, hogy apuci mérges rád, amikor felcsináltak.
-Nem ismersz Daniel. Lófaszt sem tudsz rólam. Nem vagyok faszhiányos, és nem vagyok naív.
-Hát persze Boszorka. El hiszem én.
-Egy seggfej vagy Daniel. És azelőtt ítélkezel felettem, hogy bármit is tudnál rólam vagy az életemről.
-Miért Anasztázia? Te is seggfejnek hívsz anélkül, hogy ismernél.
-Mert seggfejként viselkedsz velem már amióta először megláttál. Egy faszhiányos ribancnak állítasz, be azért, mert egy asztalnál ültem egy sráccal és beszélgettem. Honnan kellett volna tudjam, hogy ő mit tervez? Akkor ezzel az erővel te egy hímringyó vagy. Te minden második nap más csajt hülyitesz. Ez persze nem baj igaz? És amúgy is? Utálsz amióta először megláttál, pedig csak annyit csináltam, hogy odamentem es bemutatkoztam. És te erre? Kis Baker? Miért hoztad ide ezt a csajt? S utána, hogyha én maradok akkor te mész el.
-Az elég ok Boszorka, hogy vagy.
-Köszi, igazán felemelő érzés, hogy egy embernek aki nem is ismer, az az első véleménye rólam, hogy kár, hogy létezem.
-Te is úgy ítéltél el, hogy azt sem tudod mit és miért csinálok. Arra pedig kíváncsi lennék, hogy ki mondta neked azt, hogy minden másadik nap mást húzok meg.
-Szerintem jobb ha itt berekesztjük ezt a beszélgetést.
-Szerintem is.

Ezután nem szóltunk egymáshoz. Én nekidöntöttem a fejem az üvegnek és néztem a sötét utat.

Hírtelen annyit láttam, hogy valaki beront a szobámba, felém tart egy pisztolyt, kibiztosítja és elsüti.
Felsikoltottam és beszorítottam a szemem.
-Hé! Kelj fel! Csak elaludtál!
Kipattantak a szemeim és rémülten néztem körbe Daniel autójába. Még mindig az autóba ültem.
Avery és Harry már nem volt ott hátul, gondolom őket már kitette.
Előredöltem az ülésen és megdörzsöltem az arcom.
-Jól vagy?
-Pesze. Csak rémálom.
-Sokszor van?
-Általában minden éjjel.
-Az szar lehet.
-Igen. Igazán szar amikor látod, hogy.. mindegy nem lényeg.
-Te tudod.

Tíz perc múlva Daniel leparkolt a sulitól nem messze lévő parkolóba, ahol nincsenek kamerák és szólt, hogy megérkeztünk. Elbágyadva fordultam Dani felé, felvettem a kabátom és kiszálltam. Ahogy kinyitottam az ajtót megcsapott a hideg és dideregni kezdtem, hisz a kocsiba jó meleg volt, mert befűtött miután, a jómadarakat kitette. Vagyis gondolom, hogy azután.
-Gyere hét óra elmúlt. Mindjárt fél nyolc.
-Ó basszus. És még tusolni sem tudok és futni sem.
-Annyi baj legyen. Ma elmész az edzőterembe s lefutod. De gyere, mert észre fogják venni, hogy nem voltunk itt az éjjel.
Elindultunk a kerítés felé.
-S ma még végig kell ülnöm egy tanítás napot.
-Ma nem lesz tanítás. Ma s holnap mindenki az osziával lesz.
-Még szerencse. El is felejtettem.
Daniel felmászott a kerítésre, körbenézett, hogy van-e valaki a környéken és szólt, hogy mehetek. Felhúztam magam a kerítésen és lehuppantam a másik oldalon. Elköszöntünk egymástól én mentem az egyik felé, Dani pedig a másik felé.
Sétáltam vissza a kolihoz, amikor szembe jött velem az egyik csaj osztálytársam Jo.
-Hát te meg merre voltál?
-Fájt a fejem, s gondoltam, hogy kijövök a friss levegőre. És te?-basszus zsigerből jön a hazugság.
-Én most megyek a suliba. Kell találkoznom a zene tanárral. Na de az osztályban találkozunk. Szia.-mondta majd egy ölelés után mentünk mind a ketten a dolgunkra.

Felbaktattam a lépcsőn és bementem a szobánkba. Ahogy gondoltam, Harper még mindig aludt. Bementem a szobájába és felköltöttem.
Elmentem megmosakodni, fogat mostam és átöltöztem. Csináltam magamnak egy termoszba kávét, és miutan Harper is elkészült, kómásan elindultunk a suliba.

A hangulatunkhoz méltóan öltöztünk. Rajtam egy fekete cicanadrág, egy kék póló, és egy fekete  pulcsi volt, a fekete bokacsizmámmal. Harperen egy fekete feszülős farmer volt, egy piros póló és egy szintén piros pulcsi a téli kabátjával, és egy fekete bakanccsal.
A társaságunk többi tagja is ilyen színesen öltözött, és ők sem voltak sokkal jobb passzban. Persze kivétel Ashton aki nem tudott, jönni, mert későig büntetésben volt és utána még takarítania is kellett. Harper úgy meredt maga elé, mintha sokkot kapott volna. Nancy és Amelia egymásra dőlve aludtak a padon ülve.
Daniel ült és telefonozott. Én pedig akár mint Harper csak bambultam előre és próbáltam nem elaludni.
-Mindjárt csengetnek. Be kellene menni fiatalok.- kezdte hangosan mondani Ashton, szórakozottan figyelve, hogy a másnapos, jobban mondván aznapos barátai a fülekhez kapva küldik melegebb éghajlatra.
Én megfogtam Harper kezét, felrángattam Ameliát és Nancyt, majd együtt felmentünk a termünkbe.

Leültünk a helyünkre. Én behúzódtam szorosan a fal mellé, ráhajtottam a fejem az alkaromra és próbáltam aludni, ahogy Harper.

Az oszi amikor belépett az osztályba és tíz perc után sikerült mindenkit lenyugtatnia, elmondta azt a remek ötletét, hogy ma azt csinálunk amit akarunk, de csendbe, és holnap elmegyünk korcsolyázni.
Harperrel egymásra néztünk és egyszerre feküdtünk le az asztalra. Annyira álmos voltam, hogy életemben először sikerült elaludnom a padomon. Átaludtam az egész tanítási napot.
Amikor vége lett az óráknak, Amelia felkeltett mind a kettőnket, utána pedig vissza mentünk a szobánkba és folytattuk az alvást. Este későn miután felébredtem elmentem futni, majd egy gyórs tusolás után visszafeküdtem aludni.

E❤

2022.08.16.