A Rose Lány

36. rész

Bekanyarodtam egy zsákutcába, és egy tömblakás hátsó bejáratához parkoltam le az autóm.
Eddig már megtalálták a kocsi tartózkodasi helyét így nem szabad tovább ezzel mennem, ha nem akarom, hogy megtaláljanak.

Leállítottam az autó motorját, a kulcsot a kesztyűtartoba tettem.
Minden ajtón lenyomtam a zárat majd az anyósülésről elvéve a táskám kiszáltam a kocsiból majd az én ajtóm is bezártam.
A kapusznim szorosan az arcomba húztam, hogy még véletlenül se lásson meg senki annak ellenére, hogy az éjszaka középén senki nem tartózkodott a város ezen részén, és egy kamera sem volt felszerelve sehova.
De apámat ismerve úgyis rámtalálna.
A tank sapkát lecsavarva a benzin tartájba dugtam egy slagot aminek segítségével kiszivtam az üzemanyagot egy kannába, amit a kezembe véve indultam el, hogy keressek egy másik autót, amivel folytathatom az utamat.

Az sikátorból kisétálva kőrbenéztem, hogy biztosra menjek, hogy nem lát senki és egy parkoló autó felé vettem az irányt, hogy miután feltöröm folytatni tudjam az utam egy régi ismerősöm felé aki valószínüleg nem is gondolja, hogy nemsokára találkozunk.

Az autó ablakát betörve kinyitottam az ajtót és beültem. A kulcsot a napellenzőbe felcsíptetve találtam meg, és megkönnyebbülve tapasztaltam, hogy beindul.

Kíváncsiak vagytok, hogy hogyan jutottunk el odáig, hogy otthonról meglépve kocsit lopok, és eltüntetem magam apa szeme elő?

Biztos volt már mindenkinek olyan érzése, hogy megtelt az a bizonyos pohár és azt mondja, hogy eddig és ne tovább. Na nekem ezelőtt egy héttel jött el az a pillanat, hogy ha tovább maradok abban a környezetben megbolondulok.

Éreztétek már azt, hogy azt hiszitek nem csalódhattok még nagyobbat, aztán valahogy mégis?
Kedves jóravaló szerető édesapám úgyhatározott, hogy nem érdekli többet az, hogy mit érzek, hogy mi tőrtént Austin és köztem, a két család egyesül, amit a maffia tőrvenyei szerint nem lehet másképp csak, ha a két családból házasságot kötnek. Így tőrtén az, hogy miután, hazaértünk a küldetésnek nevezett hülyeségből bejelentették, hogy Austin elvesz engem, kiemelem, hogy mindenkinek jót koppanjon, ENGEM, hogy egyesüljön a család és még nagyobb klán legyen.

Mikor ellenezni akartam, apám azt mondta, hogy nem érdekli az sem ha ki kell verni belőlem az igent az oltár előtt akkor is hozzámegyek a Diaz csemetéhez.
Ismertek. A válaszom természetesen az volt, hogy még a büdös nagy lófaszt.

Így szobafogságot kaptam.
Ne úgy képzeljétek, hogy apuka felküldött a szobába és maximum egy fél napot tart. Nem. Rámzárta a szobám ajtaját, és komoly őrséget állított a szobám ajtaja valamint ablaka alá, adóív amíg el nem jön az esküvő napja és hozzámegyek ahoz a faszhoz.

Ja. Csak kedves jóravaló édesapám nem számolt azzal, hogy az ő leánya vagyok.

Három napot vett igénybe amíg kieszeltem a remek tervem, amivel nem egyszerüen, de megléphetek, mert én tovább ezt nem csinálom.

Értitek. Egész életem arról szólt, hogy gyílkolásra neveltek, kegyetlenségre. Pont mert engem még tud állítani, pár testőr, és egy bezárt ajtó. Ugyan. Nem egyszer lógtam már meg ebből a házból.

Így a negyedik nap éjjelén, amikor a kedves figyelmetlen társaság, akik a szobám őrizték, nem figyelték az "őrségváltás" alatt. Simán üresen hagyták az ablakom alatti részt, gondolván úgysem szököm meg.

Mikor egy őr sem állt már vigyázba a teraszom alatt, felkaptam a már előre bepakolt táskám, amiben rengeteg pénz, hamis iratok foglaltak helyet, egy csomag cigi és egy öngyújtó, nomeg pár ruhadarab, pulcsi, meg melegítő nadrág és egy rövidujjú.