A Rose Lány

6.rész

Két nap telt el azóta, hogy eljöttünk, és apuékat ott hagytuk. Két nap telt el, hogy anyu semmi magyarázatot nem adott a tőrténtekre. Két nap telt el, azóta, hogy valami olyat hallottam, az apukámról amit nem tudok elképzelni, hogy lehetséges. Mert apu nem tesz ilyet. Ő nem ilyen. Ő rendes és nagyon kedves ember. Nem árt ő senkinek. Ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálom kiverni a fejemből anya szavait. Ahogy lesétálok a lépcsőn anyával találom szembe magam.
-Most indultam hozzád. Már haza mehetünk ha akarsz. Vagy maradjunk, hogy megismerd nagyapát?
-Ném akarok maradni. Akkor összepakolom a cuccaim. -mondtam, és megfordultam, és elindultam vissza, de anya megfogta a kezem.
-Anasztazia, tudom, hogy most össze vagy zavarodva. És tudom, hog, sokmindent nem értesz, de kérlek, csak bízz bennem, és ne foglalkozz a történtekkel. Csak az a fontos, hogy te biztonságban legyél. Apu is ezen dolgozik. Csak bízz bennünk.
-Jólvan anya. - Felfutottam a lépcsőn egy fél óra múlva pedig összepakolva álltam meg a lépcső alján.
-Anya!
-Kész vagy?
-Igen. Mehetünk.
-Oké. Apa!
Nagyapa mosolyogva jött ki a dolgozó szobájából.
-Örülök, hogy itt voltatok. Bár remélem, hogy ez után gyakrabban fogtok meglátogatni, hisz van egy gyönyörű unokám, akit nem ismerek.
-Igérem, hogy gyakrabban fogunk jönni.
-Jólvan. Anasztázia. Örülök, hogy ennyi év után, megismerhettelek. Remélem még találkozunk.
-Igérem Nagyapa, hogy fogok jönni még.
-Reméltem.
Megfogtam a táskám és kimentem az autóhoz, ami az ajtó előtt parkolt. Bedobtam, a cuccaim a csomagtartóba, majd bevágódtam az ülésre. Egyre jobban kuszálodnak össze a dolgok.

Pár óra múlva anya leállította az autó motorját a számomra legkedvesebb háznál. Végre itthon.

Ahogy megállt a kocsi kipattantam belőle és befutottam a házba, ahol apát kezdtem keresni. Ahogy beléptem az előszobába egyböl apa nyakába ugrottam.
-Picur! Annyira hiányoztál.
-Te is apa. Nagyon nagyon. Szeretlek apa. Mindennél jobban és mindig.
-Én is Törpe. Imádlak.- Apa letett a földre, majd még egyszer megölelt majd anyuhoz lépett aki akkor lépett be az ajtón. Apa őt is szorosan megölelte, és homlokon puszilta. Imádom a szüleim. Attól függően, hogy már tízen éves házasok, pont úgy szerezik egymást, mint a legelején.

-Hercegnőm, ha kipakoltál akkor szeretnék veled beszélni, jó?
-Persze apa.
Fogtam a táskám, amit anya hozott be és felmentem kipakolni.

Fél óra múlva apa előtt álltam meg.
-Kész vagy? Mostmár beszélhetünk?
-Igen.
-Oké. Akkor gyere menjünk ki.
-Oké.

Apával leültünk a medence mellett lévő napozóágyakra egymással szemben.
- Hogy vagy Hercegnő?
-A múltkorira szeretnél kilyukadni?Ne kertelj!
-Igen.
-Nagyon betojtam amikor anya berontott, és el kellett menjünk, majd itt maradtál keresztapuval és nem értek semmi. Anya sem mondott semmit, úgyhogy rád hagyta eme nemes feladatot, hogy magyarazkodj. Szóval hallgatlak.
Apa összehúzott szemmel vizslatott.

-Oké Kislány. Fogalmam sincs, hogy mit kellene mondjak, hogy ne ijedj meg.
-Apa mond.
-Mondtam már, hogy vannak akik a legrosszabbat akarják nekem, ezáltal a családomnak. Most is ez tőrtént. Csak azt hitték, hogy engem át tudnak baszni, de nem gondoltak arra, hogy nem ők az elsők akik ilyennel próbálkoztak. Azzal vádoltak, hogy elloptam tőlük valamit, csak nem tudták, hogy tudom, hogy mielőtt a kocsi hozzájuk ért volna ők csonkították meg a szállítmányt. Azt akarták, hogy fizessem nekik ki a hiányzó részét a szállítmánynak, csak nem úgy sült el ahogy akarták. Azért kellett elmennetek, mert nem akartam, a balhé közepén arra gondolni, hogy hogyan vigyázzak rátok. Anyunál is azért volt pisztoly, mert egy fokkal veszélyesebb emberek voltak, mint akiket eddig említettem. Ne is rágódj ezen, mert nem éri meg. Ti muszáj volt elmennetek, mert nem tudtam volna rátok is koncentrálni, még azokra a barmokra is.
-Legalább szétrúgtad a seggüket?
-Elképesztőek voltunk Sammel.
-Oké Apu. Ebben biztos voltam. De aggódtam értetek.
-Tudom Törpe. De nem kell. Te ne aggódj értünk. Keresztapaddál már sok mindenkinek szétrúgtuk a seggét. Megígérem, hogy soha nem lesz semmi bajom. Mindig itt leszek neked ha kellek. Imádlak Kislányom.
-Én is apa. Nagyon szeretlek.
-Gyere ide.- Apu hatrafeküdt a napozó ágyon, a napszemüvegét lehúzta a feje tetejéről a szemére én pedig odafeküdtem mellé, a fejem ráhajtottam a mellkahasára és hallgattam a szív verését.

E❤

2022.07.19.