A Rose Lány

12.rész

Ma reggel is kirángattam a barátnőm az ágyból hat órakor, hogy menjünk futni. Ez a futás dolog nálam egy berögzült szokás. De amúgy szeretem.
Harper már nem annyira. Főleg úgy, hogy három órakor értünk vissza.
Tíz perc múlva megint a koli ajtaja előtt álltunk indulásra készen.
-Amúgy Taz. Nem tudtam elmondani este de amúgy baszott ügyesen lerendezted a csávót.
-Kössz.
-Hogyan tudsz te így verekedni?
-Kicsi korom óta a szüleim így neveltek. Minden reggelt a futással indítjuk, utána suli, tanulás és edzés. Minden napom így telt el. Megtanultam verkedni és egy csomó hasznos dolgot tanítottak.
-Azta. S így hét, nyolcadikosan nem jártál bulizni?
-Nem. A tegnapi volt az első.
-Azta!
-De amúgy nem bánom. Megtudom védeni magam, és ezt szeretem.
-Nem baj. Törődünk mi még ezzel a bulizós témával.
-Oké.-nevettem fel, és elindultam.

Az iskola épülete körül futottunk, mert hatalmas épület és tökéletes hosszúságú a járda körülötte a futásra. Épp a fiú koli előtt haladtunk el, amikor Daniel lépett ki, palackkal a kezébe. Ő is futni indult. Én gyorsan elakartam slisszolni, hogy nehogy észrevegyen a nemkívánatos személy, de sajnálatos módon Baker meglátta.
-Hé Dan! Nem is tudtam, hogy futni jársz.-Daniel meglepett arcal fordult felénk.
-Én sem tudtam, hogy futni jársz kis Baker.-mondta rám se nézve a fiú, miközben odasétáltunk elé. Én kedvetlenül álltam meg előtte míg Harper vidáman.
-Nem is járnék, csak kaptam egy szobatársát és ő elrancigál engem minden reggel.
-Értem.-mondta a fiú.
-Jöhetnél velünk!
-Á nem Harper. Nem akarok zavarni. Menjetek csak ketten.
-Nem zavarsz. Ugye Taz?
-Ami azt ílleti...
-Na látod Dani. Mondtam, hogy nem zavarsz.
-Igazábol nem tudtam befejezni a mondatom. Én nem...
-Oké. Akkor meg is beszéltük gyere Daniel.
Dani vigyorogva figyelt. Gondolom rájött, hogy nem szívesen vagyok vele egy helyen.
-Benne vagyok Har. -mondta. Én pedig éreztem, hogy elásom magam. Csodás. Akkor már a jól megszokott reggeli rutinom sem tudom úgy elvégezni, hogy ne legyen ott ez a Seggfej. Remek.
Tíz perc futás után, megálltunk a lánykoli előtt és elköszöntünk Danitól, hogy tudjunk elkészülni a suliba.

Fél órával később mind a ketten készen léptünk ki a szobánk ajtaján.
Az iskola előtt találkoztunk Nancyékkal, és miután mondta, hogy jól van csak egy kicsit beparázott bementünk a csodálatos spanyol órára.

Amikor kiléptem a teremből elkezdett
zúgni a telefonom és megláttam apa névét a kijelzőn.
-Szia apa! Mi újság?
-Anasztázia te teljesen hülye vagy?
-Apa mi a baj?
-Még kérded? Anasztázia az Istenért! Nem azért küldtünk egy olyan iskolába, hogy az első napon már kiszökjél! Te azt ugye vágód, hogy bárhol lehet egy ember aki téged figyel, hogy mikor kerülsz olyan helyzetbe, hogy elvigyen. Te nem vagy nórmális. Azt hittem, hogy jobban megbízhatók benned, hogy felelősségteljesebb vagy!
-Apa ne haragudj.
-Remélem azt nem gondoltad komolyan, hogy olyan simán kiszökhetsz onnan. Tudod a suli tele van kamerázva, csak te és a barátaid ezt nem vettétek figyelembe.
-Tényleg ne haragudj apa. Többet nem fordul elő.
-Azt ajánlom is. Nem jókedvemből engedtelek el abba a szárod iskolába! -és kinyomta.
-Valami para van? -érkezett mellém Harper.
-Jah mondhatni. Apa megtudta, hogy tegnap este kiszöktünk.
-Mivan? Azt honnan?
-Nem tudom. De azthiszem most kiderül.-mondtam és megfordítottam a barátnőm, és együtt néztük, ahogy a csodálatos nevelőnőnk trappol felénk.
-Ms. Baker és Ms. Black az igazgatóiba, most!-rusnyított ránk.
-Rendben.
Egymás mellett sétáltunk az igazgatóiba. Ahogy beléptünk észrevettük Nancyt és Averyt is egy-egy széken ülve az igazgató előtt.
Basszus.

E❤

2022.VIII. 02.