A Rose Lány

35. rész

-Miért Austin,mit kellene tegyek? Órdítsak, bőgjek, pofozzalak fel, mert elbasztad, szószerint a pár hetes kapcsolatunkat? Holnap megyünk haza, és felejts el.-mondtam. Visszahuppantam a fotelbe és a könyvet az arcom elé helyezve rejtettem el Austin elől a könnyeim.

Visszaemlékezés vége

Austint eltaszítottam magamtól és a pulcsim ujjával letörőltem a könnyeim.

-Tényleg szép a napfelkelte.-suttogta és pedig hátrébb léptem és visszaültem a helyemre.
-Tíz órakor indulunk vissza. Többet ne keress.
Austin gúnyosan elkuncogta magát és ő is leült.-Mi olyan baszott vicces Austin?
-Próbálsz határozottnak tűnni, de a kezed remegése és a szemed teljesen elárul. Letörőlted ugyan a könnyeid, de még ugyanúgy ott vannak és belül mardos szét. Fáj a lelkes és a szíved is.
-És neked ez olyan kurvára szórakoztató?-néztem rá dühösen.-Elhitetted velem, hogy bízhatok újra és, hogy szeretsz, erre pedig a legelső alkalommal összebujsz egy ribanccal. Igaza volt annó apának, amikor azt mondta, hogy a szerelem fájó és mérgező.
-Ja. Csak azután apád összeházasodott egy nővel és te is itt vagy.
-Ja. És érzéketlenné vállt amikor a karjai között lehelte ki az a nő a lelkét.-mondtam és egyre idegesebb lettem. - És még meggyászolni sem tudta, mert ebben a szar életünkbe nem lehetsz szomorú, nem foglalkozhatsz a gyásszal mert az ellenségeid megragadnak a legmélyebb pontodban, a legmélyebb fájdalmadban kést állítanak a koponyádba.
-Mégis előszeretettel gyilkolászol amikor teheted.
-Mert így nőttem fel, és ha nem teszem meg akkor a következő pillanatban engem temetnek. És inkáb én temetek el mást minthogy engem.
-Ne csinálj úgy mintha kényszerből csinálnád. Tudom, hogy élvezed ezt az életet. Ne mond, hogy szar amikor hidegvérrel allítasz valakibe kést.
-Elég Austin.-mondtam és elléptem tőle, majd bementem a szobába, hogy pakoljak össze.

Kilenckor érkeztünk meg a reptérre, majd pontban tíz órakor a gép felszállt és elindult haza.
A gépen a fáradtságtól teljesen kimerűlve elaludtam, majd csak hosszú órák múltán ébredtem meg, Austin hangjára.
Felültem fekvő helyzetemből és még az alvás hatása alatt néztem ki az ablakon. Csak felhőket láttam, amit ha pontosan akarnák leírni úgy jellemezném, mint egy hullámzó gyönyörű tengert. Csodálatos látvány volt.
A telefonom után nyúlva megnéztem az időt, majd elmentem a mosdóba.

A repülési időt ólvasással és gondolkodással tőltöttem.
Austin is folyton vagy magában kattogott, vagy telefonált, vagy aludt.

Miután megérkezett a gép, rohantam az ajtóhoz, hogy mielőbb letudjak szállni. Folytogatott a légkör a repülőn, már-már éreztem, hogy megfulladok. Szabadulni akartam, a lehető legtávolabb kerülni tőle, így amikor megláttam a hatalmas fekete autót a felszálló/leszálló pálya szélén e parkolni rögvest rohantam, hogy beüljek hátra és végre haza érjek.

□○□○□

Három hete múlt, hogy haza értünk Magyarórszágról. Ha tudtam volna, hogy mennyire szarul fog végződni el sem mentem volna, mert így anya kedvenc városáról nekem Austin és az a picsa fog eszembe jutni.

Visszatért látszatra minden a régi kerékvágásba.
Egyre több melót vállalok el, hogy lefoglaljam az agyam.
Látszatra mindenki azt mondaná, hogy minden fasza, csak az a bibi, hogy velem semmi nem fasza.

Nem hittem, hogy Austin hiánya ennyire fájni fog. Eddig nem vettem észre, de a mindennapjaimba úgy beleásta magát, hogy sokszor nem tudom mit csináljak magammal. Minden napi rutinom Austinnal végeztem, persze a személyes intim dolgaimon kívül.
Apa és Kenett sem érti, hogy mi tőrtént Magyarórszágon, hogy a kapcsolatunkat is lezártuk, de így jobb is.
Austin jól láthatólag túl tette magát rajtam.
Nem mondom, hogy idegesít, de azért na. Amíg én teljesen összeomlottam lelkileg és érzelmileg ő a csúcspontját éli.

○□○□○

Jelenleg is a pavilonban voltam és ólvastam, amikor autó hangja csapta meg a fülem.
Kinézve a pavilont takaró havas fa ágak közül, láttam, hogy Austinék érkeztek meg.
Feladatot kaptunk Austinnal így tudtam, hogy nem maradtatok tovább a könyvem társaságában.

Magamhoz vettem a bögrém amiből a forrócsokit ittam és a könyvem majd bementem.

Útközben letettem a bögrét a konyhába, majd bementem a nappaliba, hogy köszönjék a vendégeknek.
-Szia Kislány. Nem fázol meg?-utalt Kenett arra, hogy egy pulcsiban és egy melegítő gatyába voltam kint.
-Dehogy Kenett. Jövök mindjárt, addig kértek valamit?
-Nem kösz, Kislány.

Hátatfordítottam nekik és felmentem a szobámba.
Egy fekete sokzsbes nadrágot vettem elő, egy fekete hosszú újjút és egy szintén fekete pulcsit. Még elővettem a bakancsom ami a változatosság kedvéért fekete, volt, majd felöltöztem. A hajam egy egyszerű lófarokba fogtam majd mehettem is le.

Egy kisbusz belsejében dekkoltunk már órák óta és folyamatosan szemmel tartottuk a kamerákat.

Egy gazdag ipsét kellett megfigyelnünk. Nagyon akaródzott apa ellen tenni, így egy hete szerű, hogy apa emberei folyamatosan megfigyelik. Bensős embereink is vannak, akik hallgatóznak és szimatolnak. Majd mikor apa mindent tud amit akar rolla akkor elintézi, csak nem mehet oda úgy, hogy teljesen vakon van.

-Kimegyek cigizni. Addig tartsd szemmel a kamerákat.-mondtam és felállni készültem amikor Austin megfogta akarom és visszahúzott.
-Mióta cigizel?
-Semmi közöd Austin.-mondtam és kiléptem a kisbusz ajtaján, majd rágyújtottam.
Apa emberei közül sokan meglepettem néztek rám, hisz még soha nem gyújtottam rá előttük.
Mondjuk nem nagyon volt lehetőségem két hét alatt előttük szivarazni.
-Valaki kér?-kínáltam kőrbe öket, mire az egyik testőr kivett egy szálat és meggyújtotta.
-Mióta cigizel Anasztázia?
-Nem rég. Két hete szerü.
-Apád tudja?
-Nem hiszem.
Bólintással adta tudtomra, hogy érti. Csendben elszívtuk a cigit, ittam egy kortyot és visszamentem a buszba.
-Tőrtént valami érdekes?
-Nem.

Este későn értünk haza Austinnal, mivel a csapatunkat leváltották.

Az udvar középén állította meg a sofőr a kocsit. Austin is hozzánk jött és innen megy haza. Mikor megérkeztünk egyből pattantam ki a kocsibol és mentem be a házba.

A házba belépve szólítottam apát, de nem válaszolt, mire a takarítónő válaszolt a nappaliból, hogy dolga akadt és elment pár órája. Így egyedül maradtam a házba.
-Nincs itthon Adam?-kérdezte a hátam mögülről Austin.
-Nincs. Szóval akár mehetsz is.-mondtam hátatfordítva neki és felmentem az emeletre.

E❤

2023.01.12.