A Rose Lány

26. rész

Beléptünk Novemberbe. A Diaz család Augusztus vége óta itt van a városban. Előszőr egy szállodában éltek, de mivel úgy döntöttek az öregeink, hogy közösen csinálnak egy új klubbot amit majd együtt irányítanak, itt maradtak, és vették egy csodaszép házat. Sokat járnak vissza Amerikába, hogy ott is rendezzék az üzletet. Nem mindig mennek vissza mind a ketten, volt, hogy csak Austin egyedül, vagy volt olyan, hogy csak Kenett.
Apa, Sam és Kenett nagyon összehaverkodtak. Rengeteget vannak itt nálunk, mi is náluk így ebből adódik, hogy sokat találkoztam Austinnal, és az igazat megvallva nagyon jóba lettünk. Amikor lehet együtt vagyunk, és próbáljuk elfelejteni a gondokat, levezetni a stresszt illetve szórakozni.
Egész jól megértjük egymást.
Amikor szar napja van és flegmázik velem, vagy beszól akkor sokszor összeveszünk, de vagy ő kér bocsánatot, vagy én megyek kibékíteni. Mert azért, de nem mondjátok el neki, van olyan, hogy én vagyok hibás, és direkt provokálom ki, hogy rosszat mondjon rám. Na olyankor megyek és megölelgetem, megkérem, hogy ne haragudjon és már minden fasza.
De ne tévesszen meg senkit az, hogy velem milyen, vagy, hogy velem, hogy viselkedik. Mert mással nem nagyon.
Ha valaki kiakasztja másodpercek alatt odaüt és ha elveszíti a fejét szegény ember aki felbaszta az agyát nem kell többet a levegővétellel fáradjon.
Ha nem náluk vagy nálunk vagyunk akkor komor, félelmetes. Teljesen megváltoznak az arcvonásai más emberekkel.
Aztán ne beszéljünk arról, hogy milyen amikor tárgyal.
Édes Istenem, én aztán nem vagyok olyan és abszolút barátként tekintek rá, de kinek ne remegne meg a gyomra vagy folyna el a nyála amikor rátámaszkodik az asztalra, kidagadnak az erei, megfeszülnek az izmai. Konkrétan ha valakiről na rolla eltudnám képzelni, hogy heteróvá tud tenni egy meleget. Na mindegy.
Samékről annyit, hogy most hatalmas boldogság van, mert Leila teherbe esett.
Nagyjából ennyi.

-Gyönyörű szép jó reggelt Szépségem.-erre a hangra ébredtem, miközben az illető hátulról átölelt.
-Austin hány óra van?
-Annyi, hogy mikor beléptem akkor kapcsoltam ki az ébresztőt, hogy ne ő hanem én költselek fel.
-Remélem most boldog vagy.-mondtam neki csukott szemmel suttogva.
-Természetesen. Nehogy vissza aludj nekem Szépségem. Gyere menjünk futni.
-Oké. Csak had ébredjek meg.
-Oké.-mondta és megpuszilta az arcom. Majd a nyakam.
-Oké felébredtem. Fejezd be.
-Amikor kinyitod a szemed felém, fordulsz és jóreggelt kívánsz.-mondta és tovább puszilgatott. Felé fordultam megfogtam az arcát és ránéztem.
-Madárcsicsergős, napsütötte gyönyörűen szép jó reggelt drága Austin. -mondtam és puszit nyomtam az arcára és hozzá bújtam.
-Oké, elfogadom. Na gyere Gyönyörűm.
Felültem és kinéztem az ablakon.
Szürke volt az ég és fújt a szél.
Kikeltem az ágyból és a gardróbomhoz sétáltam.
Előszedtem a futó szettem, és épp vettem volna le a pizsi pólóm amikor köhécselést hallottam. Basszus Austin itt van.
-Angyalom, hidd el, hogy nem lenne ellenemre ha levetköznél előttem, de nem szeretném, ha kellemetlenül éreznéd magad. Szóval kérlek húzd be a gardrób ajtaját.-mondta szórakozott hangon. Mondanom sem kell milyen mértékben égett az arcom.
Gyórsan behúztam az ajtót és felöltöztem.
Legközelebb már teljes harcidíszben álltam meg előtte.
-Indulhatunk.-Austin is az edző szerelésében feszített az ágyamon kiterülve.
-Oké.

-A hétvégén lesz egy jótékonysági rendezvény ahova hivatalosak vagyunk az apámmal és a te apád is, meg Sam. Megyünk együtt?
-Ja. Mehetünk. Tudod már miben mész?-kérdeztem miközben a kulacsom tőltöttem a csapnál.
-Nem még. Ma terveztem elmenni kiválasztani, hogy miben menjek.
-Oké. Mehetnénk együtt és akkor úgy választanánk ki, hogy passzoljanak egymáshoz a ruháink.
-Jó ötlet. De csak kettő után tudunk menni, mert még valamit el kell intéznünk apával.
-Oké. Nekem akkor tökéletes.
-Akkor jó. Kész vagy?
-Igen.

Kimentünk az udvarra és miután bemelegítettünk útnak indultunk.

Egy óra futás után ismét az ajtó előtt kötöttünk ki, de mostmár elfáradval.
Egymás mellett sétáltunk be a házba és telepedtünk le a konyhába.
-Kaphatok egy pohár vizet?
-Persze Aus.-felkeltem a székről és miután odaadtam a vizet visszaültem mellé.
-Köszi Kislány. Most megyek, hogy időben eltudjuk rendezni apával amit kell, és maximum fél háromra itt vagyok érted.
-Oké.
Letette a poharát és miután megpuszilta a, jelzem izzadt fejem elhagyta a házat, majd nem soká a környékét is.