Roham [BEFEJEZETT]

다섯 - öt

Kerestem már lent, az emeleten, a wc-ben, a szobákban, és már csak az udvar maradt. Nagyon remélem, hogy ott lesz. Leszáguldok a lépcsőn, és az sem érdekel, hogy jó pár embert fellöktem. Felrántva az ajtót lépek ki a hidegbe, és szemeimmel őt keresem. Senki. A ház mellett futok hátra a hátsókertbe, és egy megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőlem, mikor meglátom, hogy a lépcsőn ül.

-Jimin, minden rendben? -guggolok le elé, ő pedig kótyagos fejjel néz vissza rám. Szuper -Mindenhol kerestelek, azt hittem felszívódtál. Szólhattál volna, hogy hova mész. -kiveszem a kezéből a poharat, aminek nagyon erősen vodka szaga van. Na ezt bekeverte ám ma. Közben véletlenül hozzáérek kezéhez, mely jéghideg, így egy aggódó pillantással jutalmazom -Ilyen hidegben kabát nélkül kijönni, kész öngyilkosság. És miez? Ki adta ezt a kezedbe? -utalok a pohárra.

-Nyugalom, csak kijöttem levegőzni, és nem fázok. -mondja, de kellemeset sóhajt, mikor ráterítem kabátom, amit azért lekaptam a fogasról kifelé jövet -Nem tudom ki adta, de förtelmes íze volt, és úgy érzem nem kellet volna már megigyam. Jungkook nagyon szédülök, és álmos vagyok, de nem tudom lehunyni a szemem, mert rögtön rosszul leszek. -panaszkodik, mire mosolyognom kell rajta. Első berúgása is megvolna, és nem is vészes. Én az elsőn egyből hánytam.

-Na gyere, akkor hazamegyünk oké? -karolom át hónalja alatt, és segítek neki felállni. Halkan nyöszörög valamit, amit nem értek, aztán vállamra dönti fejét és hagyja hogy húzzam testét, mert ő nem lép többet -Aish, te. -sóhajtok, és valahogy felügyeskedem hátamra. Arcát nyakamba ejti, és érzem, ahogy megleg levegőt fúj bőrömre. Selymes pofija minden lépésnél nekem nyomódik, én pedig mosolyogva megyek hazafele vele. Otthon egyenesen a szobámba viszem, majd levetem róla a kabátot és a cipőt. Basszus, ott hagytam a kabátját Yoongi-éknál.

Én még elmegyek gyorsan fürödni, majd befészkelem magam a mellettem lévőhöz, akit még a zuhany előtt takartam be jó alaposan. Remélem nem fázott meg. Leteszem a fejem, és felé fordulok. El sem hiszem, hogy egy ágyban fekszek vele...

Reggel én keltem hamarabb, így lementem csinálni egy teát. Két gőzölgő bögrével sétáltam vissza, ám mikor belépek egyből leesik, hogy miért is nem kelt fel Jimin eddig. Izzadt homlokára tapad haja, és szaporán veszi a levegőt. Tehát tegnap igencsak megfázott. Csörren a telefonja, az apja hívja.

-Üdvözlöm, Jungkook vagyok, Jimin még alszik. -szólok bele halkan, miközben kimegyek a folyosóra.

-Jungkook, hogy telt az este? Minden rendben volt?

-Persze, minden rendben volt, de lenne egy kérdésem. Nem aludhatna ma is nálunk Jimin?

-Oh, de. Persze, nyugodtan. -hallom hangján hogy mosolyog. El köszönök tőle, és visszasietek a szobába.

-Jimin, hahó, kelj fel. -susogok, de semmi -Jimin, fel kell kelned. -mondom hangosan, mire hümmögni kezd -Megfáztál, de ha veszel gyors egy hűsítő zuhanyt, szedsz be egy gyógyszert, és megiszod a teád, akkor ígérem, hogy jobban leszel. -simogatom hátát, ugyanis közben felültettem.

-Oké. -motyogja, majd segítek neki eljutni a fürdőig. Adok egy törölközőt, és segítek neki levetkőzni, persze egy bizonyos szintig. Magára hagyom, és hallom, ahogy megered a víz. Negyedóra múlva hallom, ahogy a szőke a nevemen szólít, így az ajtó elé megyek.

-Mi az, baj van? -kopogok be, mire kinyílik résnyire az ajtó.

-Elfelejtettem behozni a pizsim, beadnád kérlek a táskám? Ott a szobádban. -leveszem a székről, és beadom neki -Köszi. -pár perc múlva kipirultan jön ki, én pedig rögtön homlokához emelem kezem.

-Már lejjebb ment, de azért egy lázcsillapítót be kell venned. Apukáddal beszéltem amíg aludtál, mert hívott. Megbeszéltem vele, hogy csak holnap kelljen hazamenned. Ez neked is rendben van?