Roham [BEFEJEZETT]

일곱 - hét

-Jungkook, tiszta ketchup vagy! -kacag fel a velem szemben lévő.

-Hol? -nevetek én is, és egy random helyen megtörlöm az arcom.

-Nem ott. -kuncog -Gyere, segítek. -hajol át az asztalon, majd elveszi tőlem a szalvétát, és letörli vele orrom. Míg ő orrom nézi, én a szemeit, aztán a száját.. Khm -Kész. -néz rém boldogan, és visszaül.

-Köszönöm. -mosolygok rá, és lopok egy sült krumplit a tálcájáról. Nevetve vesz ő is egyet enyémről, majd vigyorogva szólal meg.

-Tudtad, hogy mikor mosolyogsz, olyan vagy mint egy nyuszi? -meglepetten nézek rá. Nyuszi?

-Miért?

-Nem tudom, olyan aranyos vagy. És ráncolod a nózid. Mint egy nyúl. -nagyot dobban szívem.

-Tehát aranyos vagy. -nézek szemeibe huncutul.

-Nem igaz, hogy csak ennyi maradt meg. -nevet ismét, és egy utolsó harapással eltűnteti a hamburgerét -Fura. -vált át hirtelen komoly hangnembe.

-Mármint? -nézek rá érdeklődve, közben pedig én is eltűntetem a kajám.

-Fura, hogy ilyen jóban vagyunk. Pedig alig egy hete járok ide. -nézi az asztalt, közben pedig körmeit birizgálja az ölében -Azt hiszem túl gyorsan kezdek el kötődni. Talán ez volt a baj régen is. Megkedveltem, kötődtem, közben meg a másikat nem is érdekeltem. Annyira elhittem, hogy észre sem vettem, hogy ő próbál lerázni.

-Nem biztos, hogy a kötődés a baj. Talán csak rossz emberekkel próbákoztál. Ha valaki nem akar a te barátod lenni, az egy hatalmas nyomorék. -elmosolyodik, aztán rám pillant.

-Hozzád is kötődök, tehát ajánlom, hogy ne cseszd el. -nagy szemekkel nézek rá. Hogy kellene ezt értenem? Úgy ahogy akarom, vagy ahogy kellene?

-Nem fogom. -mondom komolyan, majd összerakom a tálcákat, és a helyükre viszem. Az ajtóban futok össze Jimin-nel, ő már kabátban vár. Előre engedem, és a kocsihoz sietünk. Fel nyomom a fűtést, hogy ne fázzon a mellettem lévő, és elindulok.
Egész úton beszélgettünk, miközben a szőke mondta, hogy merre kell menjek. Azt is megbeszéltük, hogy a hétvégét megint nálam tölti, ugyanis a szüleim megint nem lesznek itthon.

Igazából akkor is hívhatnék bárkit ha itthon vannak, de nem szeretném még, ha megismernék Jimin-t. Ezt egy egész más helyzetben szeretném megejteni.

Egész héten izgatottan vártam, hogy el jöjjön a hétvége. Az utolsó napokban elég keveset is aludtam emiatt. Lassan teltek a napok, de végül eljött a péntek.
Kocsival mentem iskolába, hogy onnan egyenesen Jimin-ékhez mehessünk, hogy összepakoljon magának.

-Ne nézz körbe, elég nagy kupi van. -nyit be szobájába, és felkap egy adag ruhát a székről, majd össze hajtja gyorsan, és a helyére rakja -Nem szokott ilyen kupi lenni, utálom a rendetlenséget, de valahogy a hétvégére mindig csatatér lesz a szobából. -kínosan simít tarkójára, aztán észbe kap, és előszed egy táskát, aztán pakolni kezd.

-Hiszek neked, nyugi. -nevetek, és nézelődni kezdek -Az én szobám mindig ilyet, csak miattad pakoltam össze. -rá nézek, ő pedig pirulva gyömöszöl egy pulcsit a táskájába. Az enyémet -Ahogy látom nem fog be férni. -oda lépek hozza, kiveszem az anyagot, majd fejére adom, átbújtatva azt -Húzd fel. Úgy is hűvös van. -ráadom a pulcsim, és végigmérem. Nem csak képzeltem, hogy cuki a ruhámban. Tényleg az -Aranyos vagy ebben a hatalmas pulóverben. -mosolygok.

-De kimostam, biztos azt akarod, hogy felhúzzam? -néz rám boci szemekkel, amit amúgy tudta nélkül csinál. Szimplán aranyos. Egyfolytában.

-Nem vagy koszos, és jó illatod van. Miért ne adnám rád? Na siessünk, éhen halok, otthon pedig vár egy nagy adag pizza. Anya csinálta mielőtt elmentek. -fel kapom a táskáját, és azt is rá adom. Elköszönünk az apukájától, és már úton is vagyunk hozzánk.