Roham [BEFEJEZETT]

여섯 - hat

Valamikor éjjel szipogásra keltem. Nem nyitottam ki a szemem, először csak hallgatóztam, hogy jól hallottam-e. Mikor rájöttem, hogy ez bizony Jimin felől jön, azonnal felültem és hátát kezdtem simogatni. Halkan sírt, és remegett.

-Jimin, mi a baj? -suttogom, de nem válaszol. A kis lámpához nyúlok, és felkapcsolom, hogy lássak is valamit. Jimin-t a hátára fordítom, ekkor látom, hogy alszik. Szemei mozognak szemhéja alatt, száján gyorsan veszi a levegőt, könnyei pedig csíkokat rajzolnak arcán. Hátra simítom izzadt haját homlokából, és keltegetni kezdem -Ss, Jimin ne sírj. Ez csak egy álom, egy rossz álom. Hallasz? Kellj fel, Jimin. Ébredj. -simogatom, és enyhén rázom a vállát.

Lassan nyitja ki szemeit, és egyből az enyémbe néz. Még nagyobb sírásba kezd, majd hirtelen ül fel, és borul nyakamba. Meglepődők, de azonnal átkarolom, és simogatni kezdem -Ne sírj, hallod? Csak álmodtad, semmi baj. Itt vagyok. -suttogom, és érzem, ahogy erősebb lesz szorítása nyakam körül. Hagyom, hogy megnyugodjon, és csak utána tolom el magamtól, de csak annyira, hogy szemébe tudjak nézni. -Megnyugodtál? -kérdem még mindig suttogva, mire könnyes szemekkel bólint, de látom, hogy nem így van -Gyere. -ölelem újra magamhoz, és hátra dőlök az ágyon. Szorosan tapad hozzám, és érzem, ahogy tényleg kezd megnyugodni. Finoman simogatom, és nyugtató szavakat suttogok neki, egészen míg abbahagy teste remegése, és légzése is visszaáll a normál állapotba. Én is lenyugszok, és újra lehunyom a szemeim.

Reggel egy nagyot ásítva keltem. Nyújtózkodni akartam, de valaki lefogta egész testem. Jimin szuszogott a nyakamba, egyik kezével és lábával átkarolva. Szorosan tapadt hozzám, ezért kezdett melegem lenni, de semmi pénzért nem mozdultam volna. Ismeretlen érzés kerített hatalmába, hasamat izgatott érzés járta át, és egy hirtelen gondolattól vezérelve még közelebb húztam magamhoz, már ha ez lehetséges. Visszahunytam szemeim, úgy öleltem magamhoz, fejem pedig az övére hajtottam.

Sikerült vissza aludnom, de csak egy órára. Jimin keltett, hogy nem sokára itt lesz érte az apja, így én is kipattantam az ágyból. Gyors felöltöztem, közben pedig rájöttünk, hogy neki bizony nincs másik váltó ruhája, így adtam neki.
Őszinte leszek, kurva cuki volt az én cuccaimba öltözve. Megtudnám szokni. Adtam neki egy sima, fehér pólót, egy melegítő nadrágot, ami kicsit nagy volt rá, és egy szintén hatalmas, fekete pulcsit. Mivel kint hideg volt, fejére húztam a kapucnit, és még egy kabátot is adtam neki. Nem akarom, hogy még ennél is jobban megfázzon.

Persze ő erőlködött, hogy nem kell kabát, és a kocsiban biztos meleg lesz, de nem engedtem, hogy levegye. Mikor megjött az apukája, köszöntem, beszéltünk egy pár szót, és már mentek is. Azt hiszem bír az apja. Én is őt.

Vissza batyogtam a házba, ami most túl csendes volt. Egyedül voltam, de leginkább az zavart, hogy nincs itt Jimin. Túl hamar hozzászoktam a jelenlétéhez, lehet többször kellene majd át hívjam a jövőben.

A nap lassan telt. Dél körül anyáék is megjöttek, és vagy 100 képet mutattak az unokatesómról. Aztán feküdtem, aludtam, és feküdtem tovább.

Másnap reggel szinte sprinteltem a suliba. Végig rohantam a folyosón, aztán benyitottam a terembe. A szokásos korai kis csapatunk már bent volt, Yoongi kivételével. Köszöntem, aztán hátra siettem, és leültem a szőke mellé. Végre újra láthatom.

-Szia. -mosolygok, miközben viszonozza a köszönésem -Kialudtad magad?

-Igen. -hajtja le fejét -Az az este.. -látom, ahogy keresi a szavakat, ezért megelőzöm.

-Ha nem akarsz, nem kell beszélned róla.

-De akarok. -néz rám, én pedig meglepődve bámulok vissza -Kiskorom óta vannak rémálmaim. Nem sokszor, de pár hónaponta mindig van egy. -pislogás nélkül hallgatom, aztán közelebb hajolok.

-Köszönöm, hogy elmondtad. -mosolygok rá, ő pedig rám néz, és mikor látja, ő is mosolyra húzza ajkait. Kivágódik a teremajtó, és mind oda kapjuk a fejünket. A menta csoszog be, mint egy zombi. Szemei karikásak, minden lépése fájdalmas, és olyan arcot vág, mint aki szörnyűséget látott.

-Szörnyűséget láttam. -suttog megtörten. Ilyen 5-ösöm lenne a lottón..

-Huh, elég szarul nézel ki. -mondja ki gondolataim összegzését Suho.

-Mi történt haver? -kérdez rá Jackson.

-Takarítottam a buli után. -sóhajt, majd leül.

-Máskor is takarítottál már, most miért vagy ennyire kész? -szólal meg ismét Suho.

-Azért barátom, mert valaki rászart a wc tetejére, azért. -szűri ki fogai között a mondatot, mire mind hatalmas nevetésben törünk ki -Kurva vicces, soha többet nem tartok házibulit. -hallom ahogy Jimin majd megfullad mellettem, így még jobban rám jön a röhögés -Jaj, kussoljatok már. Ha a ti wc tetőtökre nyomna valaki egy kurva nagy barna medvét, ti sem örülnétek neki! -emeli fel hangát, de mondata miatt csak még nagyobb nevetésben törünk ki.
Már fáj a hasam, és az arcom, mire be tudom fejezni.

-Istenem, ez de undorító! -kacag egyet utoljára a mellettem lévő, majd miután letöröl egy könnycseppet, nagyot sóhajtva a támlának dől.

Telnek az órák, a szünetek, és valahogy Jimin-nel egyre robban elkülönülünk. Jimin kicsit lassan pakol össze óra után, a többiek pedig nem bírnak várni, így ketten maradunk. Persze utánuk mehetnénk, de inkább mutatok pár dolgot a szöszinek, mint pl a büfé, ahol meg is hívtam egy teára.

A nap végén ismét ketten maradtunk, a többiek el siettek haza. Jimin kissé idegesen dobálja be a cuccait táskájába, és állandóan engem néz.

-Valami baj van? -kérdek rá végül, ő pedig hisztisen csap a táskájára, és abbahagyja a pakolást.

-Miért vársz meg? A többiek mindig el mennek, nem akarsz velük lenni? Nagyon lassú vagyok, sajnálom, és nem akarom, hogy miattam külön válj a barátaidtól. -biggyeszti le ajkait, mire majdnem elmosolyodok.

-Jimin én szívesen megvárlak, és nem érdekelnek a többiek. Ha annyi nincs bennük, hogy megvárják a barátjuk, mert már közénk tartozol, akkor engem is hagyjanak. -oda lépek táskájához, és elkezdem ki pakolni a füzeteket, és a szamár füles könyveket -Ne idegeskedj ezen. Így ni, szépek kell bepakolni, különben csúnyák lesznek a füzetek. -magyarázom, miközben behúzom a cipzárt.

-Köszönöm. -mondja halkan, lehajtott fejjel. Átkarolom, és megveregetem vállát.

-Nincs kedved enni egy hamburgert? -nézek rá, ő pedig igen csak elgondolkodik -Kocsival vagyok, utána haza is vihetlek. -ajánlom fel, mire ő fejét kezdi rázni.

-Nem lehet, így is túl sok mindent tettél már értem. -el lép, és hátára kapja tatyóját.

-Ne már, ezen ne is gondolkozz. Van kedved? -aprót bólint -Akkor jössz. Na igyekezz. -mosolygok rá, és megvárom, amíg felhúzza a kabátját.

Az én kabátom.

Még nem sikerült visszaszerezni Yoongi-tól az övét. Jó, mondjuk nem is sietek vele, hordja csak az én ruhám.

----

Ez egyre jooooobb
Vélemények?
Köszi, hogy elolvastad!