Roham [BEFEJEZETT]

셋 - három

A tegnapi nap kimerítő volt, de annál is inkább megdöbbentő, sokkoló és hihetetlen.

Szinte futottam az iskoláig, hogy láthassam Jimin-t és megbizonyosodjak arról, hogy minden rendben vele. Szinte berugtam az ajtót, így a teremben lévők megugrottak. Szerencsére még csak a csipet csapat volt bent.

-Baszki! -kap szívéhez Suho, de engem nem igazán érdekel. Sokkal inkább izgat, a hátsó padban ülő, ismét hatalmas pulcsi mögé rejtőző fiú. Szinte eltűnik. Lassan hozzá sétálok, majd leülök a helyemre.

-Neked hoztam. -teszek egy termoszt az asztalára -Tegnap is már be voltál rekedve, gondolom ma már a torkod is fáj, úgyhogy egy tea sokat segíthet. -magyarázkodok, én nem foglalkozok a többiekkel. Komolyan ezek... Majd kiesik a szemük.

-Köszönöm. -mormolja rekedten, ezzel bebizonyítva igazam -És a tegnapit is.

-Ezt majd megbeszéljük négyszemközt, rendben? -próbálok halk lenni, de a teremben full csend van. Bezzeg ilyenkor kussba tudnak lenni. A szőke bólint, majd kezébe véve a termoszt, lassan inni kezd.

Jimin-t csak a harmadik óra után tudtam elkapni, ugyanis vagy eljátszotta, hogy alszik a padon, vagy a wc-be bújt a szünet végéig. Most is épp erre készült, de mielőtt lenyomhatta volna a kilincset, elkaptam karját.

-Jimin beszélnünk kell.

-Nem, nem kell. -próbálja kirántani magát fogásomból, de nem sikerül.

-Kérlek. Csak ketten, nem lesznek ott a többiek. Tudok egy másik csendes helyet is, ahol nyugodtan tudunk beszélni. -mikor látja, hogy nem engedem, beleegyezik, és csendesen követ egészen egy padig -Ahogy tegnap sem, most sem erőltetem, hogy elmond mi miatt volt ez az egész, de legalább adj egy kis magyarázatot. -szemeit bámulom, de ő nem hajlandó rám nézni.

-De csak ha nem fogsz kérdezősködni. -susogja, és tenyerét kezdi tanulmányozni. Rávágok egy rendben-t, mire ő belekezd -Pánikrohamom volt. De csak nagyon ritkán fordul elő, ha van valami kiváltó oka, ami szerencsére elég ritka. Legalább is nem mindennapi. -motyogja, nekem pedig szívem tovább szorul. Baszki, annyira sajnálom ezt a fiút. Fogalmam sincs milyen szörnyűségen mehetett át, de azt kívánom, bár levehetnék akár csak egy kis terhet is a válláról.

-Rendben, értem. Tehát a fegyver, és annak a hangja kiváltó ok. Erre figyelek. Van még valami? -szemem nem veszem le róla, tudni akarom, hogy minden rendben van-e vele.

-Azt hiszem nincs. Talán az emlékek, de azokat csak én tudom kordában tartani. -még mindig tenyerét piszkálja, így most már én is rá pillantok. Kicsit remeg a keze, és sebes. Lassan nyúlok mancsai felé, mire ő ledermed. Hozzá képest hatalmas tenyereim közé fogom hideg kezeit, és felfelé fordítom azokat.

-Mi történt?

-Azt hiszem akkor történt, mikor a földre estem. Nem vészes, ne aggódj.

-Rendben. -sóhajtom, és elengedem őt -Figyelj, tudom, hogy pocsék volt a tegnap, és ma sem jó a kedved, de próbáld meg elfelejteni, hogy mi történt oké? Erős vagy, és biztos vagyok abban, hogy ez nehéz számodra, de engedd el egy kicsit a dolgokat. Tudod mit? Elfeledtetem veled ezt a rossz kedvet, délután elviszlek a kedvenc helyemre, mit szólsz? -apró félmosoly jelenik meg szája szélében, ezzel engem is mosolygásra bírva.

-Értékelem, hogy próbálkozol, de ez nem ilyen egyszerű. De benne vagyok, úgysem láttam még sok mindent erre fele. Jó lesz egy kicsit sétálni, már ha sétálunk. -néz végre rám, és pedig leragadok csillogó szemeinél.

-Sétálunk.

Ebédnél a többiekhez ültünk, mire ők (főleg Yoongi) vagy százszor bocsánatot kértek. Persze Jimin elmondta, hogy semmi baj, és hogy nem tudhatták, de azért mind tudjuk, hogy baj az van rendesen. Suli után leváltunk a többiektől, és hiába kérdezték, nem árultam el hova megyünk. Szeretném a szőkét kizökkenteni ebből a mélabús időszakból, és úgy érzem ehhez a kedvenc helyem kell. Engem is mindig jó kedvre derít.

-Woow, ez meseszép... -ámuldozik hatalmas szemekkel, mikor felérünk a sziklás dombra. Egyik oldalunkon a tenger, másikon a város, felettünk pedig a kék ég.

-Tudom, szerintem is elképesztő. -nézek büszkén körbe. Tudtam, hogy ez majd felvidítja kicsit.

-Hogy találtál rá? -ül le a fűbe, én pedig vele szembe foglalok helyet, és csak azután válaszolok.

-Pár évvel ezelőtt, mikor a fiúkkal igazán jóba lettem, rávettük a szüleinket, hogy had maradhassunk kint este 10-ig. Egészen idáig bicikliztünk, aztán Suho nem bírt magával, és a kezdetleges barátságunkat majdnem szétszedte. Beszólt Jackson-nek, mire ő kergetni kezdte, mi pedig itt értük őket utol, mikor Suho már kapott egyet. -nevetek, és ő is így tesz -Utána egy jó darabig nem engedtek minket ki együtt. -eltakarja arcát úgy nevet a szőke, szemei pedig eltűnnek -Ők nem is figyeltek a helyszínre, szétverték egymást, aztán elmentek. Azóta sem tudják, hogy én még visszajárok ide. -morzsolok ujjaim között egy fűszálat.

-Bánhatják, ez egy nagyon jó hely. De hogyhogy őket nem hoztad még ide soha, engem pedig pár nap után igen? -dönti oldalra fejét.

-Nem tudom. Úgy éreztem ezt kell tennem.

-Hát, én mindenesetre örülök, hogy elhoztál. -mosolyog, majd komorrá válik -Nem akarok ünneprontó lenni, de köszönöm a tegnapit. Hogy nem hagytál magamra, hogy vigyáztál rám. És azt az elbújós dolgot is. Tudod, régen nem tudtam elbújni. -suttog a végére, mire mellé huppanok, és hanyatt fekszek.

-Nagyon szívesen. -mosolygok, és úgy teszek, mintha nem érzékelném a hangulatváltozást. Válla felett néz hátra rám, én pedig könyökénél fogva hátra húzom. Szorosan mellém érkezik, és oldalamhoz bújik. Hirtelen eltűnt a szégyenlős fele, biztos a szomorú hangulat miatt. Hallom ahogy hatalmasat nyel, és rá lehel kezére.

-Jungkook.. -motyogja, mire hümmögök -Tudom, hogy nincs rohamom, de akár most is elbújhatok? -kérdi cincogva, mintha azt hinné elutasítanám. Igaz, kissé meglepett, de talán túlságosan boldogan is ülök fel, kabátom egyik felét hátára terítem, úgy fekszek vissza. A másik felét az anyagnak ráterítem a szőke fürtökre, melyek most mellkasomon foglalnak helyet.

-Bármikor Jimin. -mondom halkan, ő pedig fellélegzik. Talán nem igaz, de azt veszem észre, hogy már csak az illatom miatt is akarja ezt. Rajtakaptalak Jimin! Túl nagyokat szippantasz...

----

Yeeeey új rééész!!!
Jöhetnek a kommentek!
Hogy tetszik eddig? Milyennek találjátok a kapcsolatukak? És van tippetek, mi lehet Jimin traumája?

Jöhetnek az őszinte kritikák is.. Uncsi? (Mondjuk be indul az tuti..)

Köszönöm, hogy elolvastad💕